Keresés ebben a blogban

2017. július 24., hétfő

Grand Sortie - kirohanok a végvárból, mint Zrínyi

   Bocs azoktól, akik a blogom követik, de nem fészbukoznak, vagy nem tagjai az ott nemrég pályára állított csoportnak, melynek neve:
(M)érték - Elég egyszerű: egyszerűen elég.
   Számukra itt-ott érthetetlen lesz, amikor kommentekre, posztokra utalok, amiket ha bemásolnék, akkor viszont nagyon hosszú lenne, és így is az lesz. Sosem tudom megvágni, betűtésztát szarok, ez van...
   "Ez a természetes igények csoportja" - ezzel indítottam a leírást, és ezen nem is akarok változtatni! 
   A tagok viszont persze elvihetik a témákat elég széles skálán, ami még mindig a természetesség és/vagy mértékletesség témakörébe tartozik, és eddig csak egy esetben töröltem témafeldobást, és kértem, hogy ilyeneket ne! 
   Paradox módon a mostani írásban olyan példát is fogok felhozni, amit a csoportban NEM tárgyalunk, de csak a párhuzam kedvéért! Azaz továbbra sem fogjuk ezt tárgyalni, mint ahogy pl. felhozhatnám az autót, mondjuk kifejezetten a Forma1-et, ha a sebesség, az emberi összpontosítás és ember alkotta technológia lenne valami téma, és ezen keresztül akarnám bemutatni, de ezzel nem arra hívnék fel embereket, hogy elkezdjenek a Forma1-gyel kapcsolatos kommenteket tolni! 
Érthető így?

   Szóval az egyik fő témakör az önellátás, tanyasi életforma lett a csoportban, mert hát vanak akik ezt csinálják és - számomra egyáltalán nem paradox módon - emellett pl. sokkal több idejük van netezni, posztolni és kommentelni, mint nekem a mosodai melóm mellett.
   Ők "viszik" jelenleg a csoportot: tanyások, volt tanyások, vagy jövőben tanyás életre aspirálók. Nem volt ez célom, és igyekeztem is olyan posztokat megosztani, aminek ehhez nem sok köze van.
Ezzel együtt persze én magam is betoltam nemrég egy cikket, és azonnal a saját véleményemmel egészítettem ki, melynek lényege: HA nem lesz valamiféle központi támogatói rendszer, ami kifejezetten a valódi kisgazdálkodóknak, tanyásoknak igyekszik segíteni, akkor szép lassan a saját sírunkat ássuk! Radikális vélemény, tudom.

   Mire gondolok én, hogy betenne nekünk a tanyavilág eltűnése?

   - Azok, akik ott "senyvednek" jelenleg, nem is képesek pl. gépekre költeni, azaz jelenleg olyan területeken "ülnek haszontalanul", amik kisebb szennyezést generálnak, mint egy több négyzetkilométeren elterülő monokultúra. Ha pl. csak "felveri a gaz" a telkük felét, az ökológiai szempontból jóval áldásosabb, mint egy monokultúra, de ezt most nem fogom megmagyarázni!
   - Azok, akik nem csak senyvednek (pl. nem veri fel őket a gaz), de ebből - kis igényekkel - el is karistolnak, azaz talán csereberélnek, vagy mondjuk gyümölcsösükbe mehetsz magadnak szedni, ők biztosíthatják a fajtaváltozatosságot, ami már eleve egy globális probléma. Azaz mindenkinek érdeke lehet, hogy valaki kicsiben és gondosan olyan fajtákat mentsen, ami amúgy nagyban nem érné meg, mert pl. ütődésre érzékeny, nem szállítható emiatt messzire, meg stb.
   - Azoknak, akik olyan életet szeretnének, azaz nem csak elkaristolnak, de ezt élvezettel is csinálják és minimális gépesítésel, menedzselhető területen (nem tudom ez kinek mi, de a posztomban is utaltam arra, hogy nyilván nem várnám el senkitől, hogy ökörrel és kézi kaszával gabonázzon 10 hektáron!) szintén jobb szomszéd lehet egy abszolúte tanulatlan és "maradi" paraszt, mint a 10-25 hektáros "kisgazda", vagy egy 200 hektár feletti nagygazda. Megint: talaj alatt ugye összefolynak a vegyszerek, talaj felett átfüstöl a kombájn és stb. Ahol a kicsik megmaradnak, oda vonzódik majd a később említett "ökoharcos" réteg, oda fognak konvergálni. 
   - Ha az egyszerű, tanulatlan, de amúgy a maga kis területén nagyon is tapasztalt réteget senki nem támogatja, akkor meghalnak, vagy logikusan, az idő múlásával (sok az öreg eleve), vagy azért, mert megfagynak télen, vagy egyéb betegségeket szednek be, mert nem tudnak piacozi és ebből fedezni azokat az egészségükhöz szükséges kiegészítőket, amik erősen tartanák őket, az ezoterikus és spirituális szemléletről meg nem tudják mi, rajtuk nem segít. Az ökoharcos lehet már a városban megtanult reikizni és agykontrollozni, mielőtt kiköltözött, és emiatt mindent legyőz, és a szeretet erejével még a káposztalepkét is "meg tudja kérni rá", hogy ne az övére petézzen, de az egyszerű tanyasi ehhez nem ért... akkor dögöljön meg? Vagy segítsünk neki?
   - Mert ha nem segít nekik egy támogatási rendszer, akkor az lesz, hogy az örökösei szarér'-hugyér' eladják majd azt a kis telket, lehet a kisgazdának előbb, aki egy traktorral küszködik most 10 hektáron, és az a vágya, hogy apránként legyen neki is 25 hektárja, meg akkor már annyi területalapú támogatás + nyereség a terményen, hogy felfogadhasson egy traktorost, akinek majd szétrázza az alsó csigolyáit a gép, őhelyette... Tudom, megint idulatból írok, és sarkítok, de követhető a logika? Az a lényeg!
   Azt írom ezzel: a mezőgazdasági gépkezelő IS kemény meló, nem CSAK a kézi kapa és kasza! Azaz pont nem elítélni akarom a traktorost, csak sajnálom csórót, hogy azt hiszi ez neki jó, közben nem kapja a földtől a fizikai kontaktot és a zajtól nem kapja a madarak csicsergését, és geci meleg lehet abban a kis kalickában ülve, és az egész tevékenysége így sokkal inkább hasonlít egy gyári rakodómunkáséhoz, mint egy gazdálkodóéhoz, azaz szerintem nek is jobbat tenne, ahogy mindenkinek, ha ezt a tevékenységet kevésbé taámogatná a rendszer, kivéve a nagyon indokolt területeten. Nem utálom én a traktorban hívőket, csak azt merem állítani: többet vesztenek, mint amennyit nyernek...

   - Visszatérve arra, ha "kikopik" a kistanyás: előbb lehet nem a vérgeci zölbáró fog egyesével adásvételizni ezekre a picsányi kis telkekre, szőlőkre, külterületi gyümölcsösökre, de ahogy a dolgok mennek, nála fog kikötni mégis, mert a kisbirtokosunknak is lehet egy szarabb éve, amikor mind az addig összefoltozgatott 10-15-25 hektárját inkább eladja annak, akinek már van eleve 500, mert hát belátja, hogy ő sem képes versenyezni, vagy hát - konteós vagy sem - ha nagyon jól megy neki, akkor meg pont azért találják meg, hogy finoman rábeszéljék a távozásra...

   Nem tudok röviden fogalmazni, de én így látom a jövőt, AKKOR HA már most ez az attitűd, hogy:
- Hát, a rendszer nem fog támogatni soha!
- Idealista az, aki azt hiszi, hogy majd igen!

   Mert akkor tényleg igen, bassza meg! 
   Mert el se hiszitek, hogy érdemes lenne támogatásért felszólalni, megosztani, izegni-mozogni, mert valahogy el kell kezdeni és én speciel nem látom ennek jobb módját, mint azt: ezt nem hagyjuk csendben megtörténni! ERRE IS jó ez a kibaszott internet, nem igaz?!
   Nem a CEU a fontos már 10 év távlatából sem, de 50 év távlatából nevetségesen jelentéktelen mondjuk a biodiverzitás kérdésköréhez képest! Érthető ez?
   HA változatos élelmiszert és megújulásra képes talajéletet akartok, és nem zöldbárókat, akkor rázzátok velem együtt a kolompot, ne a kifogásokat keressétek, ennek miért nincs értelme!!!
 


   És akkor erre húzok egy párhuzamot, csak azért mert lehet valaki ezen keresztül érti meg jobban... vagy egyáltalán: 
   Szexuális szabadság.
   Milyen volt kb. 50-60 éve, és milyen most? Most ugye már szivárványos profilkép és prájd-like van, kvázi monopolizálták a szivárványt, mint szimbólumot, de a lényeg inkább az: aki azt mondja, hogy még mindig milyen szar alapvetően az LGBT közösségnek, az nézzen már vissza milyen lehetett mondjuk pár évtizede?! Jobb volt akkor, vagy rosszabb? Mert nem vagyok a téma szakértője, de 500 Eurót feltennék rá, hogy inkább rosszabb volt! Azaz: társadalmi nyomásra elért valamiféle konszenzust a mozgalom. Lehet az ötvenes években még konkrétan elképzelhetetlen lett volna a legtöbb országban, hogy politikai pártok igyekeznek "megfogni" ezt a réteget, hogy ha rájuk szavaznak, akkor majd ők könnyítenek a sorsukon. Most mindegy megint, hogy épp ez a politikai oldal legtöbb helyen kvázi vesztésre áll, de ez még mindig nem azt jelenti, hogy amit eddig elért maga az LGBT közösség, az azonnal megy a lecsóba és megint féliük kell majd. 
   Miért? Mert van a legjelentősebb réteg, akik politikailag passzívak (én se szavaztam még soha általános választásokon, ennyit elárulok, ne vonjon le senki semmit abból, hogy említettem fentebb, hogy a CEU nekem kurvára nem fontos!), mert mindkét oldalt szarnak tartják, de amúgy meg ebben a kérdésben is passzívak, azaz nekik már természetessé vált, hogy melegek, leszbikusok és crossdresserek meg transzneműek is vannak, és hát miért bántsuk őket?! Az is lehet ez így hangzik: miért foglalkozzunk velük egyáltalán?! Mert hát részei lettek a köztudatnak, nem kihaltak, hanem inkább egyre nyíltabban jönnek elő, azaz coming-out-olnak. Törődtek velük, ezért vannak itt, ez a lényeg! Elvannak, mert megteremtettünk egy rendszert, ami hagyja őket.

   Most a nagy kérdés:
   - Konkrétan "meg kellett buzulni" ahhoz, hogy valaki azért felemelje a hangját, hogy ezeknek az embereknek is legyen már joga egy tisztességesebb elbánáshoz? Nem, ugye?! 
   De ide a rozsdás bökőt, hogy azért korteskedni, hőbörögni és szimpátia-tüntetni kellett bőven, amíg a politikusok felfogták, hogy nekik is érdekük beállni a mozgalom mögé.
   Ha mindenki csak legyintett volna, hogy "áh, a rendszer ilyen, úgyse fog megváltozni", akkor nemhogy Prájd nem lenne, de pl. a melegek maximum melegbárban lennének pultosok, mert nem kapnának más munkát, vagy persze tagadnák és rejtegetnék, és rettegnének tőle, lebuknak-e vagy sem... 
   Szóval nem kellett megbuzulni ahhoz, hogy segítsenek nekik, és most SEM KÉNYSZERÍTENE senkit arra senki, hogy fogjon kapát, kaszát a klaviatúra és az egér helyett, vagy bármilyen más klasszikus városi pályát jól kifejező eszköz helyett!!! De ahogy az LGBT ügyben is tömegek segítsége kellett, itt is azt érzem: tömegesen kell a kis tanyások oldalára állni a legmenőbb brókertől kezdve az orvoson, művészen keresztül a városi postásig és persze maguknak a tanyásoknak is! 
   Máshogy el fogjuk őket veszíteni, mert ők nem ökoharcosok, nem képesek magukért kiállni!

   Az ökoharcosra rátérve, meg hogy egyáltalán kit nevezek én ennek. Van akitől hallottam a "műparasztot" is, az már ugye az ökoharcos negatív rész-halmaza, én magam az leszek egy darabig, nem is tagadom le!
   Az a műparaszt, aki városon leélt évtizedek után nagy svunggal kimegy a tanyára, vagy zsákfaluba, elkezd vájogozni + kaszálni + uborkázni + tojásozni, és már a nulladik évben arról posztol, ez milyen feeling és minden flow, meg áldás van a munkáján, mert neki ez a sorsa, erre várt mindig. Aztán 3-4 év kell, és ott dől el, hogy valódi paraszt marad-e, vagy műparasztként visszavonul, mert nem bírta mégse, hogy nem telik színházra, vagy koncertre, vagy rájön, hogy 3-4 évig csak tolta bele a korábbi tartalékait, és most becsődölt. Mondom, nem is tagadnám: EZ leszek én, addig a 3-4 évig, amíg ki nem tapasztalom, mi merre hány méter! 

   Nem baj, kell az önkritika, szerintem!
   Az ökoharcos lehet egy olyan, aki sikeres műparaszt, azaz tól van a kiképzésen. Vagy eleve parasztnak született, azaz már eleve nem városból ment ki, de mindenképp ismeri már a dörgést, és gyakorlott nem csak a paradicsom fattyazásában és a gyümölcsfa metszésében, de mondjuk a kecske vagy birka körmözésében is, meg alapvetően mindenben, ami körülötte van, a kis tündérországában. Ezt persze tündérországnak láttatja, azaz "marketingeli" nem csupán az áruját, hanem a feelinget, épp ugyanúgy, ahogy a Coca Cola sem cukros szirupot reklámoz, hanem magát a Coca Cola Életérzést! Télen lehet snowboradosok isszák a kólát, nyáron strandröpisek, de valaki mindig az ügyeletes menő és jócsaj, nem a dagadt gyerek a kecsapfoltos pólójában, aki a gettóban nem is kap mást a szülői szeretet zálogaképpen, mint kólát, pizzát és csokit...
   Az ökoharcos sosem fárad el igazán a kaszálásban, és fejésben, és valahogy mindig megmenti őt az Isten (vagy a Nagy Szellem, vagy a Föld Tizenkét Tündére) attól, hogy a vaddisznó az ő ágyását túrja fel, vagy a tojásnyi jég az ő gyümölcsét csapja széjjel. Legyen nekik, és valóban örülök, ha ez működik, de ez a "feeling" ez a széles tömegek számára épp ugyanolyan fals, ahogy a menő strandröpis csávó a Coca Cola reklámban, szóval csak óvatosan!


  De Úristen, én most bántanám az ökoharcosokat, vagy csak irigykedem rájuk, mert én még városi fotelprédikátor leszek vagy 1,5 évig, majd műparaszt 3-4 évig, és cirka ötven évesen jutok el oda, hogy csatlakozzam hozzájuk?!
   Hát, ne értsetek félre, nem bántom én őket, mert nagyon is kellenek!!!

   Csak azt nem értem, miért gondolná bárki, akár ebbe a válogatott elitbe tartozik, akár pedig a városban rekedt realisták közé, akik belátják, hogy nekik sosem lesz több, mint pár kaskó és konténer, hogy az EGYETLEN ÚT  példamutató életmód?!
   Hát a Józsibán, meg a Bözsi nénin ez vajon hogy a lófaszba fog segíteni, akik amúgy lehet nem is szimpatikusak senkinek, mert pl. régi szokás szerint kikötik az ebet, mert ki van képezve arra, hogy szétszedjen bárkit, aki nem ők, vagy pl. kicsapják a turhát a pince sarkába, és aztán azzal a kézzel vígan megszedik a hordóból a savanyú káposztát, mint ahogy a Bakterházban szedi fel a banya a túrót a padlóról, hogy "megeszik ezt még a pesti urinépek"?! 
   Anakronizmus? Pusztuljanak el? Csak mert nem trendi, sőt nem is teljesen biztonságos, amit művelnek?
   Tekerj vissza fentre: ők az őrei, zálogai a fődnek, keziccsókolom!!! Csak mert kábé 20-30-szor annyian vannak, mint az ökoharcosok, és épp olyan hatékonyak, csak hát... nem elég kamera-pozitívak, meg stb...
  Meg zálogai  annak, hogy ne csak 3 fajta barack legyen, vagy 3 fajta káposzta, stb. Ők nem fognak blogot, könyvet írni, meg hozzájuk se megy ki az Index munkatársa cikket írni róluk, mert le vannak sajnálna.
   Az igazi harcos a gyengébbekért áll ki, nem magát mutogatja a csillogó páncélban, szerintem, és nekem ezek az emberek, bármennyire is nem akarnék "bandázni" velük (álságos lenne azt állítani, hogy igen), de tényleg azt a réteget jelentik, akikre oda kell figyelni és segíteni kell rajtuk! 

   Nem szeretetből, merthogy mi mindenkit szeretünk, meg a szeretet ereje, meg az egyéb rózsaszín lózungok, amik néha kiverik nálam a biztosítékot, amikor alapvető tisztelet és értékrend nem álll mögötte! És sajnos aránytalanul több a negatív tapasztalatom ezekkel a "písz-end-láv" személyekkel, mennyire szeszélyesek, megbízhatatlanok és bár nem direktben álságosak, amikor valami nekik nem fekszik, otthagynak a szarban, vagy csak nem törődnek semmivel, szóval a szeretet önmagában annyit ér, mint egy biciklikerék váz nélkül...
  Sokszor azok tudnak igazán szeretni, akiket nehéz megölelni, és azok, akik kiakasztják a nyakukba a "Free Hugs" táblát, igazából maguk potyáznak, mert nekik kell az energia, amit kapnak attól, aki odalép. Nem általános, de gondolom nem én vagyok az első, akinek ez eszébe jutott...
  



   NEM szeretetből, hanem a saját, jólfelfogott érdekünkből kell összefogni, szervezkedni, és amikor arra is mód van: cselekedni!


--- Első rész vége ---

   Következő téma, hogy mi is az a természetes, mi is az a lépték, ami egyensúlyozni képes aközött, hogy azért ne is menjünk vissza nemhogy a barlangba, de még feltétlen a döngölt föld padlójú, vályogfalú és nádtetős házba se, ha nekünk az már a kényelmi szint olyan mértékű megnyirbálását jelentené, hogy belebetegednénk, mind fizikailag, mind mentálisan, ami ugye kinél-kinél milyen sorrendben jönne, az változik, de együtt járnak általában.
   Szóval erre megint csak az én saját álláspontom tudom közölni, és most konkrétan kimásolok egy kommentet, mert szerintem egyik legjobb példa, amivel elő tudok jönni:

   "A testi igények ezerfélék, mint pl. azok, hogy ki milyen gyakran mos ki egy pulcsit, vagy ágyneműt, és most ne mondjuk meg "szektásan", hogy az túl gyakori, azaz "természetellenes"? Ha ilyenre gondolsz, egyetértek abszolút! Nem szabad így megmondani!
   A szellemi igényeinkkel is foglalkozhatunk, ahogy pl. még én magam sem csak olyan posztokat tettem be, ami szorosan kapcsolódik a fákhoz, földhöz, azaz a konkrét fizikai természethez. 
Egy ízelítő abból, mire gondolok én, ha már a testi igényeket a természetesség skálájára helyezem, de ez csak 1 példa: 
   - Mozogni, játszani szeretünk
   - Vannak olyanok (én is ilyen vagyok), akik az egyéni mozgást, mások a csoportosat szeretik, ebben nincs olyan, h egyik jobb mint a másik
   - Akik a csoportosat szeretik, mondjuk focizni kezdenek, később lehet sportolók, azaz profik is lehetnek. Még ez sem természetellenes, hogy ugye nekik ez fontos, akkora tehetségek esetleg, hogy hiba lenne pl. ehelyett más hivatást választani... ez is még szerintem természetes
   - Mi már MÉRTÉKTELEN ezen a síkon, amikor pl. egy gazdaságilag eléggé csóró országban 80.000 ember megy be a stadionba a Real Madrid meccset nézni, és személyes örömének vagy bánatának záloga lesz, hogy a sztár kihagy-e egy szabadrúgást vagy sem. És akármekkora nagy tehetség az a sztár, de nem természetes szerintem az, hogy az ő heti fizetése kb. az átlag drukker több évi fizetésével ér fel! Az okés, hogy ha lesérül, költsenek rá a legprofibb technikával, orvoscsapattal mindent, hogy játszhasson újra, de nem a fizetésének kellene irreálisan magasnak lenni, hogy mondjuk lehessen 5 különböző sportkocsija, egy jachtja, és a kocsiból ha egyiket szarrá töri az neki kb. annyit jelentsen, mint amikor én leejtem a tányért...
   A játék öröme, abban való önfejlesztésünk természetes, ennek anyagi síkra terelése, vagy a sztárkultusz, az meg nem."

   Ez a séma kivetíthető nem csak a focira, de az élet egyéb területeire is. Szerintem érthető, nem akarok jobban belemenni, mert még egy dologoról írni szeretnék, ami ehhez is tartozik, mint pl. természetes igény, de ahhoz is, ami a tanyákat illeti, csak már globális szinten, nem Magyarországot alapul véve, és EZ majd lehet összekapcsolja az egészt, szerintem mi a természetesség határa, hol a hullámtörő.
   Amikor nem figyelünk az úgymond "anakronisztikus" életstílus védelmére, akkor a hatalom nagyon gyorsan ráteszi a kezét, és olyan rendszereket vezet be helyette, ami alapvetően lehet egy szűk rétegnek semleges (azaz nem tiltakoznak), egy nagyon szűk rétegnek kifejezetten nyereséges (akik csak pénzben, hatalomban mérnek mindent), és a globális tömbegeknek igencsak hátrányos, esetleg katasztrófával fenyegető hatásai vannak.
   És mellesleg, amikor a globálisan legnagyobb rétegeknek szar, az nem lehet semleges közép távon sem nekünk sem, akik most azt hisszük, hogy semleges, mert ezek az emberek majd
   A) megindulnak felénk vándorolni
   B) ami náluk környezeti katasztrófa lesz, az nálunk is, nem kell CSAK arra gondolni, hogy húdejó, itt már alig van gyár, ami füstöl és a folyóba szennyzivet enged, mert az a kémény akkor mondjuk Kínában van, és az a folyó is ott van, de a levegő és a víz, meg alapetően az ökoszisztéma nem ismer határokat, azaz menjenmáragecibe minden magát "zöldnek" tituláló német, dán és svéd és (hogy ne legyek "eurofób", ugyanígy kapja be a japán is, akik zöld programokat, "megújulókat" finanszíroznak, a japánok emellett iszonyat kényesek arra, hogy az erdőik érintetlenek, de csak azért, mert az irdatlanul aránytalan fogyasztásukat pl. Afrikából, vagy Dél-Amerikából hozzák, azaz csak kihelyezték a problámát, nem megoldották!)
   Itt most országok szintjén arra utalok, mintha a faluban lenne Zöld Géza, akinek a 2000 m2-es kertje egy valóságos tündérmese, maga a ház is szolárról megy, meg amit akarsz, de közben Suttyó Tibi telkére viszi az ő házában kiszolgált akksit eldobni, merthát Suttyó Tibi ezért kérdés nélkül zsebretesz egy ötezrest, amiből három napig részeg maradhat, és a Zöld Gézához kiérkező riporter sosem kérdez többet, max. csinál egy fotót Suttyó Tibi lommal és gazzal teli kertjéről is, és Tibi ezt pont leszarja, mert épp részegen fetreng, és amúgy meg amikor pár napja már józan, ő az, aki az otthonról hozott régi tudással Zöld Géza gyümölcsfáját beoltja, hogy szép és termő legyen, de aztán persze Géza ezt nem fogja elmondani a riporternek, csak max. ennyit: "Nem kell bántani ám a Tibit is, rendes szomszéd lenne, csak hát az értékrendje..."

    Itt jön be az outsourcing, és egyéb problémák, amivel az igazi bajokat mind kivitték a látókörünkből, és ide jön a tonhalas sztori is.


   Azt ugye lassan természetesnek vesszük, hogy nem csak szardínia konzervet kapunk, de a tonhal egyes részei is elérhetőek prémium formában (pl. maguro sashimi egy japán étteremben), vagy a darálék a konzervben, ami aztán valszeg tonnaszám megy naponta a szemétbe, mert az összes kantinban, büfében, ahol tonhalsalátát is készítenek, a maradékot kidobják, mert az "ÁNTSZ" különben bezárná a bótot. Tonhalas dolgokra viszont - ki tudja miért - elképesztően nagy fogyasztói igény keletkezett, ugye? Szinte meg lennénk sértődve, ha nem jutna nekünk is egy kis tonhal! Vagy ami azt illeti, lazac... de most a poszt szempontjából a tonhal a kulcsszó.

   Szóval a tonhalak halászata során a hálóba került egyéb szerencsétleneket a hajó belsejében, futószalagon szortírozzák ki, aztán - mivel nyiván eközben megdöglenek, így visszadobják, aminek ugyan persze lehet 1-2 "eltakarító-típusú" hal és rák örül majd, de ez az a logika lenne, amikor az egész erdő népét belehajtjuk egy nagy sortüzes vadászatba, majd a szarvas, vaddisznó és őz húst és trófeát összeszedjük, a többinek meg örüljenek a rókák és varjak!
   Na, erre írtam, hogy ez itt most nem csak a vásárlási szokásainkat állítja fókuszba, mert amúgy kurvára nem is számít, ha valaki ezt esetleg igyekszik megjegyezni, és esetleg pár hétig nem eszik semmi tonhalasat, nem vesz halkonzervet, sőt, akár semmi sea-food-ot! Mert most akkor a "varázsjelszó" a tonhal, 1-2 hétig, aztán az avokádó lesz, aztán a banán, aztán lehet persze valami stabilan berögzül, mint pl. az hogy nem kell a szívószál (mert őszintén, mennyire nagy áldozat lemondani a szívószálról??? ), vagy pl. nem kell a pálmaolajas termékcsalád, mert az meg a másik, hogy az orángutánbébi szívenüt, jobban legalábbis mint a tonhalfogás melléktermékeként félrebaszott makócápa...
   De a rendszert, amiben élünk, ami mindezt kitermeli, azt közben megkérdőjelezi valaki?!
   Mert ha nem, akkor - bocs, ha ez most sokkhatás lesz - de kurvára nem fog számítani, hogy egyénileg fanyelű fogkefét használsz, organikus sörtékkel, vagy a szokásos műanyag szart!
   
Erre itt egy cikk angolosknak, miért is van így. Én elhiszem, mert ezt látom a külvilágból, és már elég rég figyelek, analizálok, főleg 7 év Írország, sokat tett hozzá, hogy ne csak a saját házam táját lássam.


   Ha persze ez valakinél már az utolsó simítások egyike a lebomló fogkefe, azaz valódi ökobajnok, és már csak az van hátra, meg még az esetleges kis mittudoménmi, ami nem fullra lebomló, nem újrahasznosított, vagy nem helyi és etikus, akkor okés, leborulok előtte! Csak azt nem hiszem senkinek, hogy ezzel a jó példával önmagában segít...
   Mert akkor megint visszatérek oda: a sok emberből, aki olvassa a pozitív példát, vajon hány lesz az, aki ezt mondja:
   - Azonnal leteszek mindent, és megyek, elkezdem nézni a jurta árakat, vagy a vályogtégla előállítást, meg a netes recepteket házi lúgra, almaecetre, meg társaikra, és sose utazok többé, és sose veszek trópusit, sose veszek maguro sashimit, de még szardíniát sem, és sorolhatnám, milyen őszinte és csodállatos listákat lehet így összeállítani, amikor az emberünk példaképet lát egy hiteles ökoharcosban...
   Hány lesz az, aki ezt képes betartani két hétnél tovább?!   (Anélkül, hogy pl. konkrét központi "akarat" serkentené rá, hogy ez az áldásos, ez a követendő, ezt jutalmazzuk?!   <<< Ennek továbbvitele - aminek én híve lennék, de nem kell ennyire fanatikusnak lenni! - hogy az ezzel ellentétes magatartást büntetjük is! De most tényleg ne fókuszáljon senki arra, ÉN magam milyen "szektás" vagyok!!! >>> )

   Hány lesz  emellett az, aki óvatosabb, és mondjuk még picit matekozik is? Mondjuk így:
   - Tök jó, hogy egyre több ökoharcos van, és mutatják a jó példát! Így már biztos minden rendben halad, jön a sok "megújuló", meg a hibrid autó, meg satöbbi, és hát ÉN nem vagyok ugyan ökoharcos, de majd szelektívezek, meg igyekszem (!!! nem bevállalom, csak igyekszem !!!) nem kidobni a kaját, de alapvetően megnyugtató, hogy ilyen sokan (???!!!) csinálják ezt már...
   Dióhéjan: semmi nem történik, emberünk megnyugodott, és éli tovább a fenntarthatatlan életét, és ő kb. 99-1-hez arányt képvisel a valódi ökoharcosokhoz képest, meg még a fentebbi kampényszerűen elköteleződő fajtát is abba az 1%-ba vettem akkor.

    És a 99%-ban meg még ott vannak azok is, akikhez kurvára el se jut az infó, meg ha el is jut, akkor is kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy pl. van-e üvegkulacsuk, hogy ne kelljen palackozott vizet venni, mert már eleve azon a szinten vannak, hogy víz helyett is Fantát meg kólát isznak, mert kell az a kis komfort, amit nekik az ipari cukor ad, és ez fasziknál gyakran olcsó sör, meg olcsó bor, nőknél gagyi minőségű csoki, gyereknél "üdítőital" (már az elnevezése botrányosan mutatja a tervezett zombultatást!!!), meg a szokásos szarok. És hozzájuk aztán semmi nem fog eljutni a "jó példából", mert az antennáik más csatornán vannak már régen!
    Érthető ez így?
   Érthető miért áll a szőr a hátamon, amikor a központosított megoldásokat senki nem akarja támogatni, vagy igényelni, mert vagy szkeptikus, vagy akkora spíler, hogy ő csak a maga jó példájának erejében hisz?


    Egy csoport tag említette a közép-megoldásokat a radikalizmus helyett, ezzel zárnám akkor én is:
   Roppant egyszerű szerintem, hogy felfogjuk, mert ha a hiradót, vagy rádióhíreket bekapcsoljuk, a "csapból is ez folyik": GDP, növekedés, munkahelyteremtés, stb.
   Ezen kívül a "barbárokat" igyekezzük felhozni a saját szintre, azaz tökre elfogadott, hogy megtapsoljuk azokat a híreket, amiknek lényege, hogy az olyan elmaradott országokban, mint pl. India, még jelenleg 300 millióan nem férnek hozzá a hálózati áramhoz, de hurrá! Majd most kihagyjuk a fossziliseket, és egyből gigászi méretű szolárpanel erőművekkel látjuk majd el őket, mert az "megújuló"!!!

   Nem gyanús senkinek, baszomalássan, hogy évek óta megy az olajcsúcs elmélet, és most, ahelyett hogy bevallanák, hogy hát eddig tagadták, de mégis igaz, azaz semmi másról nincs szó ilyenkor, csak a pénzeiket innentől "zöld és megújuló" forrásba kell tenni, mert az olaj már nem is éri meg, meg persze időben elkezdték ránevelni a népet, hogy a szolárpanel meg a szélturbina az baráti, kvázi ingyen ernergia?! Most meg elhisszük, mert Leo meg Opra, meg Al Gore ezt mondja?! Vagy mert nem akarunk kilógni a sorból, mert nincs erre elég időnk és erőnk, és jobb inkább elhinni?!
   Jobb letagadni, hogy abból a most majd 300 millió ember számára elérhető elekromosságból mennyi megy el konkrét szemét-termelésre 2-3 éves élettartamú konyhai küyük és gyerekjátékok formájában, ami nélkül eddig ezek az emberek kurvára megvoltak, de most hogy lesz konnektor, az összes cég rájuk fogja sózni ezeket, a szintén bedugható tévé, vagy laptop, vagy okosteló segítségével?!
   Mi meg nem figyelünk, mert eddig se figyeltünk, mert a "saját példa fontos", de közben legtöbben azt se tudják, hogy mekkora India valójában, mert a térképen max akkorának látszik, mint 2-3 Franciaország, azaz a nyugati egónk és évszázadok alatt belénk ivódott individualista szemléletünk arra a tévútra visz, hogy az a kis "vállalás", amit mi teszünk, az majd hegyeket fog megmozgatni, és mi nagyon fontosak vagyunk ezzel!
    Ha már India és mondjuk ilyen köztudatban kurvára "öko" országok, mint a skandináv államok: Norvégia, Dánia és Svédország összterülete még mindig kb. 30%-a Indiának, és ugye mondjuk Norvégia nagy része kopár hegyekből áll, szóval világszinten mit számít az, hogy míg ők egyre zöldbbek, addig Indiában a tradicionális paraszti rétegtől elveszik a földet, és abszolúte kizsigerelik még azt, ami kizsigerelhető, és közben persze mi - nyugat-európaiak főleg - tárt karokkal várjuk a szerencsés indiaiakat, hogy főzzenek nekünk curryt, legyenek az ápolónőink, vagy a PC World shopban az IT-savvy eladó, aki el tudja nekem magyarázni, melyik laptop éri meg legjobban?! Ez normális, és elfogadható? Mert szerintem nem az! És az indiai óceánon meg emellett dobálják vissza a levágott uszonyú cápát, meg stb. mert mi csak - kösszépen - a saját kis belső utunkra figyelünk?
    És még a saját házunk táján se vagyunk képesek legalább annyiban egyetérteni, hogy a hagyományos tanyavilágot érdemes lenne megmenteni, és ez egy nemes cél lenne mindenki számára, függetlenül attól, hogy valójában akar-e tanyasi terméket venni, vagy sem?
   Matekos voltam, fősulin is picit. A közép nem mindig mértani közép, vagy matematikai közép, hanem ott a módusz és medián és még ki tudja miket lehet behozni a cél érdekében, de hogy szabadabban értelmezhető, mint ahogy az átlag gondolná, az tuti!

   Szóval mi ebben a globális játszmában a "közép"?!
   Ott is mondtam, és most is ez a hasonlatom:
   Kötélhúzás: ott vannak a tömegek az egyik oldalon, és most mindegy, hogy ez 10 izomember, vagy 1000 ványadt éhező, de vagy erősek (pl. Világbank, IMF, az úgynevezett "Davos Class", ésatöbbi, bárki akinek léte a mostani rendszer fenntartásától függ), vagy kurva sokan vannak (mint pl. a folyamatosan szaporodó afrikaiak, akiken se az AIDS se a törzsi villongások nem fognak ki, mert mire meghal valaki 25-30 évesen már kábé unokája is lehet, és hát sajnálom ezt, nem el/meg-ítélem, de hogy fenntarthatatlan, azt ne vitassuk már, kéremszépen!). Az "izomemberek" beállítják a maguk oldalára a ványadtak tömegeit, vagy fenyegetéssel, vagy mézesmadzaggal, és akkor ott vagyunk mi, "átlagosak" a másik oldalon, és a kötél közepén a jelzőszlag, amit ők folyamatosan húznak maguk felé, azaz az úgynevezett középtől mi - ha tetszik, ha nem - évről évre távolodunk!
    Na, most akkor nevezzetek már radikálisnak és fanatikusnak, ha semmi mást nem szeretnék látni, mint azt, hogy ha eddig nem is álltál bele a játékba, kedves barátom, akkor legalább szurkolj "nekünk", ne az izmosaknak, meg az általuk befogott, megvett, megfenyegetett tömegeknek!
   És ha még ennél többet kérhetek, ha már a közép, az egyensúly híveként akarod magad láttatni, akkor ne is csak nézd, ahogy a kötelet elhúzzák középről, és újabb és újabb közepeket jelölnek ki, hogy a vesztes oldal még mindig azt higgye, hogy játszmában van, hanem állj be komám a mostani vesztes oldalra, és húzd azt a kurva kötelet! Nem kell sérvet kapni, vagy olyan fanatikusan húzni, hogy egy pohár vízre ne állhass ki, de legalább ne mondja már senki azt nekem, hogy amit most csak úgy nézünk a világból, az középen van, és nem kell belenyúlni, és vagy a tudósok megoldják majd, vagy ugye písz-n-láv és a fentebb emlegetett menekülőkkel is csak annyi dolgunk lesz majd, hogy megöleljük őket a határon, mert a szeretet megold mindent...

    Azt se mondom, hogy én megoldok mindent, persze...
    Én csak "szólok"... kit hogy érint, az már nem az én dolgom, az már mindenkinek saját lelkiismeretén múlik, hogy elgondolkodik-e egyáltalán.

    Amúgy meg písz-n-láv, persze: a kis gombáknak, gilisztáknak, ászkáknak, csigáknak, gazoknak, mohának és páfránynak főleg. Az embernek meg, aki ezekkel nem akar együttműködni, annak .... itt hagyom abba inkább ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése