Keresés ebben a blogban

2017. január 9., hétfő

Fordítva: A tiszta energia nem megodás - csak egy új gazdasági felfogás menthet meg minket


Eredeti cikk:  ITT 
   

   Korábban a média beszámolt arról, hogy a februári melegrekord utcahosszal dőlt meg 2016-ban. Majd márciusban is rekord született. Júniusban a képernyőink a párizsi áradások képeivel voltak tele; a Szajna kilépett a medréből és elöntötte az utcákat. A londoni áradás elöntötte a metróalagutat a Covent Gardennál. Dél-kelet London utcái két méter mély folyókká változtak.

   Amióta az ilyen extrém esetek egyre gyakoribbak, egyre kevesebben tagadják a klímaváltozás valódiságát. Végre-valahára egyetértés kezd kialakulni egy mindenek feletti tény körül: a fosszilis energiahordozók a vesztünket okozzák. Át kell váltanunk tiszta energiára, ráadásul minél hamarabb!

   Az, hogy a fosszilisek veszélyével egyre inkább tisztában vagyunk, egy lényeges váltást jelent a köztudatban. Ennek ellenére én attól tartok; nem látjuk a lényeget. Akármilyen fontosnak is tűnhet a tiszta energia, a tudományos eredmények azt igazolják, hogy a klímaváltozástól nem menthet meg.

   Csak a vita kedvéért képzeljük el, hogy képesek lennénk 100%-ban átállni fosszilisekről megújulókra. Nyilvánvalóan egy hatalmas lépés lenne a helyes irányba, de még ha ez sikerülne is, az sem gátolná meg önmagában a katasztrófát.
   Miért?
   Mert a fosszilisek használata csak körülbelül 70%-ban felelős a légkörben felgyülemlő üvegház-gázok kibocsájtásáért. A maradék 30%-ért különböző okok felelősek. Egyik legnagyobb ezek közül az erdőirtás, másik pedig a gépesített mezőgazdaság, amely olyan mértékben pusztítja a talajéletet, hogy az elkezd CO2-t kibocsájtani. Aztán ott a nagyüzemi állattartás, amely 90 millió tonna metánt bocsájt ki évente, ezen felül pedig a dinitrogén-oxid legnagyobb kibocsájtója. E két gáz sokkal veszélyesebb a széndioxidnál, ha a klímaváltozás szempontjából vizsgáljuk őket. Csak az állattartás nagyobb kibocsájtó, mint a világ összes autója, vasútja, repülőgépe és hajója együttvéve. A cement, acél és műanyag gyártása szintén üvegház-gázok kibocsájtásával jár, és még nem is említettük a szeméttelepeket, amelyek jelenleg a világ metánkibocsájtásának a 16%-át adják. 


   Ha a klímaváltozás a kérdés, nem csak azt a problémakört kell vizsgálni, milyen energiát használunk, hanem inkább azt, mire használjuk mindezt az energiát?
   Mit tennénk 100%-ban megújuló energiával?
   Pont ugyanazt, amit most a fosszilisekkel teszünk: több erdőt vágnánk ki, több gépesített farmot építenénk, kiterjesztenénk a nagyüzemi növénytermesztést, több cementet állítanánk elő, és egyre több szeméttelepet töltenénk meg.
Tennénk nyilván mindezt azon egyszerű oknál fogva, hogy a gazdasági rendszerünk vég nélküli növekedést követel tőlünk, és valahogy ez a probléma kiesik a látómezőnkből.


   Gondoljunk csak bele! Az a jelenleg 30%-nyi üvegház-gáz, ami nem a fosszilisek direkt felhasználásából keletkezik, nem egy statikus mennyiség, hanem növekszik évről évre. Egyes kutatások szerint a trópusi esőerdők 2050-re eltűnhetnek, 200 milliárd tonnányi "CO2-bombát" kibocsájtva. A Föld termőtalajának mintegy 60 évet jósolnak. A cementgyártás évi 9%-os növekedési rátát mutat. A szeméttelepek könnyfakasztó ütemben terjeszkednek: számítások szerint 2100-ra a mostaninak háromszorosa, azaz 11 millió tonna lehet a szilárd hulladék keletkezése naponta! Az átállás a megújulókra nem fogja ezeket a folyamatok önmagában megállítani.

   A klímamozgalom egy nagyon súlyos hibát követett el. Minden figyelmünket a fosszilisekre fordítottuk, miközben egy sokkal mélyebben gyökerező problémát kellett volna fókuszba állítani: a jelenlegi gazdasági rendszerünk hajtóerejét. Végülis nem arra használjuk-e fel mindezt a fosszilisekből származó energiát, hogy biztosítsuk a GDP növekedését? 
   A probléma abban rejlik, hogy a gazdasági modellünk folyamatosan növekvő kitermelést, gyártást és fogyasztást követel. A politikusaink szerint évi legalább 3%-os globális növekedésre van szükségünk. Ez a ráta teszi lehetővé, hogy a mammutcégek biztos profitra tegyenek szert. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy húsz évente meg kell duplázni a világgazdaság összesített termelését. Kétszer annyi autó, kétszer annyi kifogott hal, kétszer annyi kibányászott nyersanyag, kétszer annyi McFlurry és iPad! Aztán a következő húsz év végére megint megduplázni ezt az eleve megduplázott mennyiséget. 
   
   Az optimistábbak azzal érvelnek, hogy a technológiai újítások lehetővé teszik majd a gazdasági növekedés leválasztását a fizikai javak termeléséről. De a szomorú igazság az, hogy semmilyen bizonyíték nem mutatkozik arra, hogy a rendszer ilyen irányba formálódna. A világon a fizikai javak termelése 94%-kal nőtt 1980 óta, és folyamatosan növekszik. A jelenlegi előrejelzések szerint 2040-re több mint megduplázzuk majd a mostani össz-szállítás (légi, tengeri és közúti együttvéve) kilométerekben kifejezett értékét. Ez nyilván azt is jelenti, hogy a szállítandó árucikkek száma is megduplázódik, és ez körülbelül összhangban áll a fent említett minimálisan elvárt GDP növekedési rátával.

   A tiszta energia - bármilyen fontos is - nem fog megmenteni ettől a rémálomtól. De ha újragondoljuk a gazdasági rendszerünket, az megmenthet. A GDP-növekedést eddig úgy adták el nekünk, mint az egyetlen útját annak, hogy egy élhetőbb világot teremtsünk. Azonban mostanra masszív bizonyítékait találhatjuk annak, hogy ez nem tesz minket boldogabbá, nem csökkenti a szegénységet, és az "externáliái" megannyi szociális problémát teremtenek: eladósodás, túlhajszoltság, egyenlőtlenség, és klímaváltozás.
   El kellene felejteni a gazdasági növekedést, mint a fejlődés elsődleges mutatóját, és ezt azonnal bele kellene fogalmazni a klímaváltozás elleni törekvések sorába, például az idén Marokkóban aláírásra kerülő klímaegyezménybe. 


   Ideje lenne a kreativitásunkat egy újfajta világgazdasági rendszer megtervezésére használni. Egy olyan rendszer létrehozására, amely a jóllétet, életörömöt maximalizálná, miközben csökkentené az ökológiai lábnyomunkat. Nem lehetetlen a feladat. Pár ország máris magas szintű fejlődést mutatott a jóllét terén, a fogyasztás szintjének alacsonyan tartása mellett. Daniel O'Neill, a Leedsi Egyetem Közgazdasági Tanszékéről azt is modellezte, hogy még a gazdasági visszafejlődés sem lenne összeférhetetlen a társadalmi jóllét magas szinten tartásával. 

   A fosszilisekre való fókuszálás elringatott abban a kényelmes hitben, hogy fenntartható a status quo pusztán a megújulókra való átállással, de ez egy veszélyesen egysíkú felvetés. Ha el akarjuk hárítani a közelgő krízist, a rendszer gyökerén lévő problémákkal kell szembeszállnunk.



4 megjegyzés:

  1. Köszi, hogy ezt lefordítottad. A kérdés a hogyanon van, hogy tudod biztosítani, hogy NE fogyasszon többet az egyén? Mondok egy példát abszolút hétköznapi, most történik. Barátnőmék átköltöztek panelba a gázfűtésű bérlakásból, ott a központi fűtést ők hidegnek érzik most áprilisban, ezért felhívta a Főtávot és kiderült, a ház spórolási okokból úgy kérte, hogy a hőmérséklet 22 C fok legyen. Az ő megoldásuk az, hogy elektromos radiátorokat fognak használni, és nem hajlandóak pulcsiban közlekedni otthon, már csak azért sem, mert másfél éves gyerekük van, aki szegényke amúgy is elkap minden nyavalyát a bölcsiben, legalább akkor otthon ne fázzon még rá. Ennyi, minden csak ennyikén múlik. Ez az, amiért én nem hiszek a tömegesen megvalósítható visszafejlődésben, de attól még vágyni lehet rá, és lehet gazdasági modellt is felállítani, csak tudni kell, hogy ezek illúziók. Vagy be kell vezetni egy diktatórikus, zöld-eko rendszert, mindig itt lyukadunk ki ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az, én hogyan biztosítanám, és a valóságban hogy lehetne, az két külön dolog.
      Én azt látom az utolsó percekben vagyunk a "végitélet órán", azaz drsztikus és azonnali paradigmaváltásra van szükség, ha biztos eredményt akarunk. Ez tehát valóban egy öko-diktatúra lenne, ahol minden tevékenységnek át kellene esnie azon a vizsgálaton, milyen hatással van az ökoszisztémára, és nyilván nem lenne idő az évekig elnyúló katedra-vitákra, azaz annak a tudósnak lenne igaza inkább, amelyik veszélyt jósol, nem azoknak (most is vannak), akik pl. tagadják a klímaváltozást.
      A globális kereskedelem így pl. kvázi összeomlana, és a gazdaság is, az emberek pedig rinyálnának, hogy akkor hol a demokrácia, de addig ütném őket, amíg fel nem fogják, hogy mindez az ő (meg inkább a gyerekeik, unokáik) érdekükben történik!
      Ez nyilván - és számomra sajnos - ugyanolyan utópia, mint a megvalósítható kommunizmus, mivel az ember roppant önző, inkább individualista, mint egy közösség érdekeinek magát alávetni tudó lény. A "nyugati értékek" erre csak rátoltak, mert pl. a kínaiak, indiaiak hamarabb visszaállnának egy ilyen szemléletre, szerintem, de már ők is minket majmolnak :(
      Hogy akkor mit lehetne mégis megvalósítani, mivel lehetne próbálkozni?
      Egyrészt minden értelmes embernek meg kellene próbálnia:
      1 - Példamutatóan visszafogott igények szerint élni, de nem mártírkodva, mert az ugye rossz példa. Ötletesen, az önkéntes egyszerűséget vonzóvá téve.
      2 - Ezt tolni kell mások agyába, akár személyesen, akár közösségi médiában, és akinek persze ennél nagyobb befolyása is van, még szélesebb rétegeknek.
      3 - Amikor az 1-2 pont működik annyira, hogy legalább már egy észrevehető szubkultúra kialakult az önkétes egyszerűség elvére építve, akkor olyan politikai pártokat kellene alakítani, akik ezzel a programmal lépnek fel, és képesek a lehető legvilágosabban kifejteni, miért is lesz ez jó mindenkinek, illetve miért fogunk kb. megdögleni, ha nem ezt az utat választjuk. Még mindig demokráciában vagyunk, lehet nem sokan figyelnének eleint ilyen pártokra, dehát ahogy bizonyos történések és "mumusok megjelenése" segítette a nacionalist populizmust az elmúlt években, így lennének olyan események itt is (tegyük fel, egy még durvább tavaszi fagy, mint ami most volt, méhek tömeges pusztulásával, stb.) ami ébresztőleg hatna, illetve meg lehetne nagyon könnyen találni azt a réteget, akiket kvázi egy az egyben hibáztatni lehet a felfordult világért, és ha nem is leszámolni velük, de elszámoltatni őket, kártérítésre kötelezni, és a további tevékenységüket sokkal szigorúbb feltételekhez kötni.
      Hát valahogy így...

      Törlés
  2. Amúgy mit kell beállítani itt, hogy amikor megjegyzést ír valaki, arról esetleg kapnék egy e-mail értesítést, és esetleg ő maga is beállíthatná, hogy szintén kér e-mail értesítést, azt eddig nem vettem észre, pedig elég alapnak kellene lennie, szerintem :(

    VálaszTörlés
  3. Nekem től szigorú ez a diktatorikus fegyelmezésre épülő "rend-szer".. Én hiszek abban, hogy értelmes lények révén, megfelelő komunikációval és helyes információ továbbítással szebb változást el lehet érni, mint merev, lekorlátozó, támadó-és védekezésre késztető diktaturával... de ez csak egy perspektiva... Amúgy meg, a Gunter Pauli féle Kék Gazdaság modellt erre életképesnek látom, az eddigi kutakodásom alapján ;) :D.

    VálaszTörlés