Batman vs. Superman rövid kritika

Még mindig azt gondolom, Z. Snyder egy jó rendező az ilyesmi műfajban, azért nem totál szar ez a film sem, de majdnem!

Lehetne politikai mellékzöngét belelátni: Batman a konzervatív, "idegengyűlölő" igazságosztó, kb. mint Charles Bronson a Bosszúvágyban, Superman meg a "másféle", kozmopolita a szó minden értelmében, és ahelyett, hogy bepöccenne, még meg is jelenik a kongresszusi meghallgatáson, hogy megmutassa: hisz a demokráciában... De nem megyek bele, mert...

Mert az egész amúgy gyerekekre van kalibrálva!!!!

Z. Snyder, aki nem fél az erőszaktól (300, Sucker Punch, és főleg, ami szerintem mestermű: Watchmen), de emellett egy nagyon aranyos, és erőszakmentes animációs filmet is rendezett baglyokkal a főszerepben (Az őrzők legendája), most két szék között a földre ül, már másodszor, a Superman film után...

Amikor ilyen hősök vannak, mint Superman, akit ugye senki nem ismerne fel, mint Clark Kent, és semmi nem árt neki, csak az a geci kriptonit, akkor szerintem eleve nem lehet épkézláb sztorit írni! Gondolom ezért hozzák be Batmant, de Batman filmből is csak egy igazán jó volt: amikor H. Ledger Jokere elég teret kapott, hogy lejátszon mindenkit a színről. Most meg ráadásul érezhető a DC Comics izzadságszaga, hogy Batman kb. Vasemberré változik, csak hogy valahogy képesek legyenek ringbe léptetni Superman ellen + behozzák a Wonder Womant, mert ugye a Marvelék már évek óta nagy sikerrel gyártják az "ensemble casting" filmeket, azaz már pl. a következő Amerika KAptitány filmben is lesz Vasember, nem csak az Avengers filmekben... Szóval erőltetett, hogy szegény nőnek (akit amúgy kurva jól megtaláltak a szerepre) valójában semmi jelentősége nincs a filmben :(

De még egy gondolat arról, ahogy Batman utánozza Vasembert: az nem jut eszedbe haver, hogy az egész kibaszott ócskavas befuccsolna, ha csak egy snooker dákóval ügyesen célozva pofándöfnének?!

És ki az ellenség? Mert ugye, ahogy említettem H. Ledger Jokerét, mindig a gecondár viszi el a hátán a filmet, legalábbis ha már elmúltunk 14 évesek...

Okés, Eisenberg egy rendes színész, próbálkozik is, de nem sok teret kap a forgatókönyvíróktól. Az egész fineszessége az "őrült zseni" klisében annyit takar, hogy megtalálja Superman sebezhető pontját, azaz a személyeket, akiken keresztül el lehet jutni hozzá. De pl. annyi esze nincs, hogy egy házibulin ne lehessen már lemenni a szerverszobába, ahol valami egyszerű kütyüt illesztve a kábelekre le lehessen tölteni bizalmas anyagot tőle?!

Aztán - mivel ő maga persze zéró szuperképességgel rendelkezik - a nagy dobása, hogy kreál valami nagyon szokványos szörnyet (láttuk már ezerszer, pl. legkorábban, amire emlékszem a "Rancor" nevű monstrum a Jedi Visszatérből, csak picit más...) Szóval ezzel a szörnnyel kell most összecsapnia egy kb. sebezhetetlen Supermannek, és egy kb. szintén sebezhetelen Wonder Woman-nek (Batman csak ember, itt neki már csak az a szerep marad a végén, hogy .... basszus elfelejtettem, mi... elmenjen Superman anyjáért, akit közben túszul tartanak???)

A nagy hátránya ennek a bunyónak, hogy a szörny kb. 15-20 méter magas, azaz nincs a klasszikus fight club, viszont jön az übergagyi szemlézer-párbaj!!!!! Ezt mikor felejti már el Hollywood, könyörgöm????

Az mióta szórakoztató, hogy két energianyaláb "harcol" egymással, akár mint elekromos kisülés, vagy kozmikus energiasugár, vagy fasztudja minek nevezzük, de semmi akciót nem látok abban, ha két ilyen CGI effekt egymásnak feszül, és nekem ezt kell nézni?

Jeremy Ironst mindig jó látni, de semmi normális sort nem adtak a szájába, mint Alfred, a "lakáj".

Holly Huntert szintén mindig jó látni, de megintcsak: annyit jegyeztem meg róla, hogy ahogy öregszik, egyre jobban hasonlít Iggy Pop-ra, azaz simán csinálnék egy olyan fotósorozatot, mint amikor Tilda Swinton és David Bowie "egymásnak öltöztek", vagy hogy kell ezt mondani...

Nekem ez a gondolat tetszett a legjobban a filmben.

Amúgy meg Jimmy Kimmel skeccse ezerszer többet ér az egésznél.

Fordítva: Le a szemkendővel: Brüsszelen túl, az igazság a gyermekeinknek

Saraswati Nagpal:
Le a szemkendővel: Brüsszelen túl, az igazság a gyermekeinknek

Eredeti cikk: ITT

A szörnyülködésünk megjátszása kezd málladozni. A kerekre meredt szemű hitetlenkedés, amivel a kert végében megjelent tigrisre nézünk, ahogy épp felfalta a háziállatokat, és most a gyerekek felé fordul, egy sértés. Sértés a kollektív intelligencia számára, ami a cilizációnkat jellemzi, ami idáig juttatott minket. (Bár most, ahogy ezt leírtam, visszavonnám az "intelligencia" szót, mivel kezd egyre vészjóslóabban nyilvánvalóvá válni, hogy nem rendelkezünk vele.) 

Bolondok vagyuk, selyem szemkendővel elvakítva, követve a politikusaink dajkameséit, amivel alvajárók módjára közelítünk a megsemmisülést jelentő szakadék széle felé. Olyan történelmet tanítunk a gyermekinknek, amely sötétben tartja őket, és ők követnek, iPhone-nal a kezükben, a kellemes kis sétán a világ végéig. Beburkolunk mindent az álombéli, polírozott beszédünkkel, és semmitmondó frázisainkkal. Hazudunk és hazudnak nekünk, folyamatosan.

Aikor az "Első Világ" vezetői (érezzük a vitriolt az "első" szón, kérem!) lázadást és ellentéteket szítanak a következő nyersanyagban gazdag országban, amit kiszemeltek, úgy nevezzük: "politikailag instabil a régió."
Megjátszuk Irakot Irán ellen, a szaudiakat Izraellel szemben, Afganisztánt az oroszokkal, Pakisztánt az indiaiakkal szemben. Ezek stratégiai szempontok, persze.  Rakéták, szőnyegbombázás, dróncsapások - letarolni, az a lényeg! Így lehet aztán "biztonságban" az országuk.

Az osztályomban van erre egy szó: zsarnokoskodás.

Amíg siránkozva átfestjük a digitális profilképünket az (európai) lobogók színeire, elfelejtünk imát küldeni olyan országoknak, amelyekről a Facebook meg akar feledkezni. Ahogy kiadjuk a mérgünk méltatlankodó cikkekben (mint pl. ez is), derűs kacagás viszhangzik az Első Világ tárgyalótermeiben, ahogy a nagyvállalatok trezorjai dugig telnek pénzzel. Vérpénzzel. Olyan profittal, amit a destabilizációs játékban nyertek, azaz olyan nyereséggel, ami zsarnokoskodás gyümölcse.

A Közel-Kelet a gazdasági nagyhatalmak játékszere lett, ahogy Dél-Kelet-Ázsia is. Afrikáról már inkább ne is beszéljünk! A zsarnokok megkapják, amit akarnak, általában azáltal, hogy extrém traumát okoznak azoknak, akik felett basáskodnak.

Még ennél is rémisztőbb, hogy világszerte, iskolákban és egyetemeken a haladásnak ezt a vérszomjas verzióját tanítják. Olyan könnyű elfelejteni, hogy amiről mi csak azt tudjuk, hogy "üzemanyag", vagy "szén" ami az energiaellátásunk alapja (vagy helyettesítsük be bármely más ásványi erőforrással), nem csupán ennyi! Ez nők, férfiak és gyermekek vére. Ez városok romja. Csak mert egy csapat jólöltözött zsarnok olajmezőkre éhezett a régióban, és elő kellett rukkolni egy kreatív módszerrel, hogyan tegyék rá a kezüket. Ez nem csupán egy üzleti alku! Ez szövetség olyan társadalmakkal, amikben az emberi jogokól nem hallottak, így teremtve alapot annak, hogy ezek a társadalmak tovább létezzenek.

Akik számára a morál és etika szavak semmit nem jelentenek, talán nem törődnek életek kioltásával, és hazátlanság tragédiájával, és számukra a radikalizáció teljesen elfogadható, hiszen ennek útján érhetőek el a célok.
De az "Első Világ" hamarosan megtanulja, mivel jár, hogy elbliccelte a morálról és etikáról szóló előadásokat. A fizika lesz, ami a végén helyére teszi a kihívást. Minden erő egyenlő nagyságú, és ellentétes irányú ellenerővel találkozik.

Amint vetünk, úgy aratunk, egy generációval később. És persze, a nyomaték kedvéért: hetedíziglenig miutánunk!
Csak bátorítsuk a radikalizációt ma, politikai és gazdasági okokból, és elérjük, hogy az unokáinkat robbantják fel!

Nem könnyű elfogadni a halált, akár betegség, baleset, vagy erőszak okozta.
De meghökkentő, amikor az emberek így reagálnak: "Sosem fogjuk megérteni ezt a dzsihádista támadást!"
Miért nem?! Pedig nagyon egyszerű: nevelj fel egy nemzedéknyi fiút, akik tanúi voltak, ahogy apáikat megölték, és a családjukat darabokra szaggatták a "Sivatagi Vihar" hadműveletben, és ami azután következett. Vajon hová fordulnak reményért és vígaszért? A tudományhoz? Milyen tudományhoz?!
A vallási vezetőikhez fordulnak majd, akik már eleve szélsőséges húrokat pengetnek. A börtönökben verődnek majd össze, mert mi dugtuk be oda őket, és ott próbálják kibogozni, mi az őrület értelme, ami az életükké vált.
Aztán - amikor férfivá érnek - megbosszulják a családjukat.
A tudománynak semmi szerepe az egészben. A neo-kolonializmus kapzsi kufárai régen megpögették ezt a kereket. Akkor, amikor egyes kormányok úgy döntöttek, hogy a haladás egy kisebb réteg kiváltsága, a szélesebb rétegek kárára. Mi most csupán azt érezzük, ahogy a kerék megtett egy teljes fordulatot.

A legnagyobb koporsószög az, ahogy végtelenítjük ezt a hatást: ahogy azt tanítjuk a következő generációnak, hogy a GDP fontosabb, mint az emberi életek értéke, az együttérzés, és a természeti környezet. És ahogy ebben az emberiség számára létfontosságú útkereszteződésben folyamatosan kerülgetjük a legfőbb prioritás elismerését: emberi jogok és biztonségos, egészséges környezet fenntartása minden gyermek részére a Földön!
Adjunk csak bármely alulképzett tanárnak egy osztálynyi dühös, éhes, sérült és gyásszal terhelt kamaszt, és olyan erőket lesz képes mozgósítani, ami megrázza a környéket! Nem kell ehhez Einsteinnek lenni, hogy beismerjük.

A gyerekekkel kezdődik.
Ha nem kapunk hamarosan észbe, a gyerekekkel is fog végződni.