Alakul, mint púpos gyerek a prés alatt: Daredevil sorozat ajánló

Szóval:

Az első rész egyáltalán nem tetszett! Az volt az érzésem, ez inkább egy ügyvédes-oknyomozós dráma lesz, a Hell's Kitchen vak bajnokával, aki a helyi piti bűnügyek (uzsorapénz-behajtás, iskola melletti drogosztás, családon belüli erőszak) ellen lép fel, zorróra hajazó maszkban ugrálva, miközben szépen lassan visszaemlékszik gyerekkorára, amikor apja egyszerű bunyós volt, közben idétlen egyetemi haverjával idealista módon megváltják a korrupt tárgyalótermek világát, és a csóró, de szexi titkárnő majd valamelyik csaja lesz, vagy inkább előbb egyiké, majd a másiké, hogy több legyen a dráma. Ezt majd 55 percből 5 perc akrobatikus utcai harccal fűszerezik, bla-bla-bla... oszt kész!

Utólag visszapörgettem, feltűnhetett volna, hogy egy össznépi maffiameeting is volt az első részben, de akkor még ez is elég szedett-vedettnek tűnt egy kizárólag kínaiul beszélő rozzant öregasszonnyal, egy durcásan szótlan japánnal, két lepattant orosszal és egy nyugdíjas könyvelővel (aki mondjuk legalább vicces volt), de aki összehozta őket, az ősellenség Wilson Fisk (magyar képregényekben: a "Vezér", eredetiben "Kingpin") csak a csatlósát küldte maga helyett. Szóval, hiába láttam az imdb-n, hogy Vincent D'Onofrio fogja játszani, hihettem volna azt is, hogy csak majd néha-néha dob egy cameo-t, mint Bruce Willis a Jóbarátokban.

Talán 7-8 nap is eltelt, mire megnéztem a második epizódot, amiben már bedobták a csalit, ugyanis rögtön az elején Rosario Dawsonnal nyitnak! Na, ez már valami, ez fontos dolog az ilyen ügyvédes-drogos-krimis cuccokban:  legyenek jó színészek, színésznők! És ez alatt azt értem, befutott nevek is kellenek, nem csak új felfedezettek, akik a sori után sosem fognak megszabadulni attól, honnan indultak (lásd: Jóbarátok színészeinek mozis karriere, ami kb. említésre sem méltó...) A Breaking Bad főszereplője nem rossz, de tévé-színész, és ha már nem tudtak megfizetni egy Kevin Spaceyt, vagy Gary Oldmant a főszerepre, legalább az apróbb szerepekre találhattak volna 1-1 húzósabb nevet, de senki jelentős nincs az egészben. Hozzátéve, hogy az 5. epizódig még mindig semmi lényeges nem történt, azt a sorozatot örökre leírtam, akármennyien is hájpolják.

Dawson latino nővérke, aki összeférceli a kukában talált álarcos hőst. Egy-két ordasnagy bakival indul a téma, pl:

- Nem vihetsz kórházba! Akik ezt tették velem, megölnének mindenkit, csak hogy hozzámférjenek! (Ja, de kérdés, hogy ha már ilyen könyörtelen gyilkosok, miért nem lőtték 4-5-ször mellbe és egyszer fejbe, mielőtt bedobták volna a kukába? C-c-c-c...)

Később a Fenegyerek összeesik, majd amikor magához tér, és hanyatt fekszik, mindkét kezével a fejéhez kap, mielőtt megállapítja:

- Láttad az arcom...

(Ja, azt vágja mindenki, hogy tíz méterről érzékeli, ha valakinek pl. fél fokkal megemelkedik a testhőmérséklete, de nem érzi a saját fejbőrén a különbséget, hogy van-e rajta sapka, vagy sem? Anélkül, hogy odanyúlna kézzel?!... )

Viszont közben, meg később váltanak 1-1 igencsak eltalált piszkálódós mondatot, amire már abba is hagytam a másodlagos tevékenységet (pl. ilyen sorik nézése közben néha fészbukozok, pakolászok, nyújtógyakorlatokat végzek, csak hogy teljesen ne menjen kárba az idő...) Szóval a forgatókönyvírónak a fekete mellé adtam egy nagy pirospontot is. Mindezzel együtt a második epizód is kb. ugyanolyan vontatott volt, mint az első, fő atrakcióként az oroszok által elrabolt kisfiú megmentésével a végén, ami még bennem egy "na-ne-má!" reakciót is kiváltott:  1-2 órával azelőtt diagnosztizált 2-3 törött bordát, és egy szúrt sebet főhősünkön a nővérke, de 5-6 orosz maffiózót azért szarrá ver egy alagsori folyosón?!

Ja, és még egy nagy-nagy logikai bukta: az egész sorin végig a főhős egyik fő dilemmája, megölhet-e valakit, csak hogy a nagyobb rosszat megakadályozza? Ehhez képest az orosz ál-rendőrt, miután kivallatta, a nyomaték kedvéért ledobja a tetőről, bele a kukába, ahová őt is betették korábban. A nővérke sikít "oh my god! meghalt?!" Hősünk megáll pár másodpercre koncentrálni, gondolom fejben kimatekozza a rötgen és CT eredményeket, amiket szuper képességeivel érzékel, és CSAK EZUTÁN mondja: "életben marad." Ja, szóval - logikusan - amikor ledobsz egy már amúgy is meggyepált fickót a negyedikről, akkor eléggé kockára teszed az életét, ugyebár... De morálisan a Fenegyereknek elég a gyilkossági szándék vádját azzal elhessegetni, hogy a fickó a kukában lévő szemeteszsákokra fog esni, meg végülis nem a tizediken vagyunk, csak a negyediken, azaz voltaképp nem akarta megölni! De akkor miért kell 3-4 másodpercet várni a válasszal? Miért nem mondja a nővérkének azt simán: "Áh, nyugi, direktbe úgy céloztam vele, hogy csak kómába essen, és ne tudja senkinek sem elmondani, hogy nálad járt, amikor elkaptam! Win-win szitu, vágod?"

DE még mindig csak egy csőbe húzott titkárnő és egy elrabolt gyerek esete van a to-do list-en kipipálva, semmi nagyléptékű maffiaháborús, képregényvilágba illő jócselekedet. Okés, azt sem bírom, amikor az összes többi Marvel vagy DC adaptációban minimum egész NY City-t vagy nem ritkán az egész bolygót menti meg a hős, de az arany középutat meg kellene találni... És Wilson Fisk még mindig sehol!

Kezdtem azt gondolni, nem nekem való ez az egész, és van jobb dolgom is, szóval megint bő egy hét telt el a harmadik epizód megnyitása előtt. És ehhez az is kellett, hogy elszállt a net az albiban, azaz a reggeli kávé mellé (amikor rendszerint fészen pörgetem végig, van-e valami érdekes) elkezdtem nézni. Na, és ez már korrekt nyitánnyal rendelkezik: egy brutális (valódi 18 éven felüli) bérgyilkos akcióval. Na, gondoltam, legalább ez az ártalmatlannak látszó, de láthatóan pszichopata kiskakas majd feladja a leckét a Fenegyereknek, és sejthető, hogy Wilson Fisk megbízottja, azaz hamarosan be kell hozni a képbe a "nagy embert" is.

Jó, nézzük akkor!

A harmadik epizód azért még mindig meg van rakva egyéb karakterek (pl. az újságíró, Urich) felvezetésével, de a bérgyilkossal való ügyvédi tárgyalások érdekesek, tempósak, és kezd körvonalazódni az is, mi lesz a nagyobb tét. Aztán a végén persze kiengedik a bérgyilkost, csak hogy lehessen egy fasza bunyó, és a Fenegyerek kiveri emberünkből a megbízója nevét. A nevet, amit tilos kimondani: Wilson Fisk. És aztán az utolsó percekben meg is jelenik a góré, bár még mindig szinte csak hátulról láthatjuk a védjegynek minősülő, teliholdként virító tar fejet, ahogy egy modern festményt bámul egy puccos galériában. A galéria alkalmazottja viszont egy über fasza nő, Ayelet Zurer, aki Hollywoodban kevésbé ismert, de azért mégsem egy tévészínésznő, és végig a sori egyik alappillére a "szép és a szörnyeteg páros" jelenetei.  Nyitásnak csak pár mondat, kevesebb, mint egy perc, de olyan szépen kidolgozott, olyan precíz a "kémiai keverék", hogy itt lehet érezni a "beleszeretős" hatást.

Innen a következő 10 epizódot kábé ledaráltam, talán 1,5 nap leforgása alatt!

Több spoilert igyekszem nem kipotyogtatni, és bocs, ha a fikázós rész aránytalanul hosszú, de a 4-12. epizódig ami következik, arról azért nem érdemes sok szót ejteni, mert látni kell!

Listaszerűen mégis:

- Az akciójelenetek korrektek, és szerintem épp jól adagolja a rendező az arányt, mennyi a duma, és mennyi a piff-paff.

- Az operatőri munka példás: a váltakozó kameraállások, és a világítás, néhol a slow-mo hozzák a képregény-hatást, amit pl. sok Marvel adaptáció abszolút mellőzött. A zene ehhez még hozzáad.

- Hamar meg lehet szokni a teljesen ismeretlen főszereplőket, főleg Charlie Cox-ot, aki nem csak karakteres szájával és állával "adja el" a főhőst, de szálkásra faragott felsőtestével hiteles is, hogy képes a yamakasi-kung-fu mutatványokra (nem mint pl. Tobey Maguire Pókembere, vagy bármelyik Batman Christian Bale előtt...) Külön kiemelném a szürke eminenciás, über-lojális Wesley karakterét, aki hideg, profi, kellő pillanatban kemény, máskor könnyed és joviális. Nagy kár, hogy a veterán Scott Glenn (akinek szerintem simán kijárt volna Bill szerepe a Kill Billben!) csak kevés teret kap, de nyitva marad az ajtó a következő szezonra.

De a legjobb mégis Wilson Fisk. D'Onofrio pusztán azzal, hogy tagolja a mondatait, melyik szavakra teszi a hangsúlyt, és közben hogy görbíti le az alsó ajkát, már el is adja a belső konfliktusokkal terhelt egyéniséget, ehhez csak hozzáad a testbeszéde, taglejtése, amikor megmozdul. Nem egyszerű főgonosz, sőt! Valahol nehéz is eldönteni, mennyire utáljuk, és ne szurkoljunk-e legalább picit neki is (vagy csak én vagyok ilyen beteg? :o) Az első évad legalább annyira az ő felemelkedéséről, és vívódásairól is szól, mint a Fenegyerekről. Pszichopata karakter, az biztos, de cseppet sem egysíkú!

- Fogatókönyv: Az említett 4. rész után már nem számoltam a bakikat, pedig logikai bukfencek előfordultak még... De amikor kiváló, filozofikus párbeszédeket ágyaztak be a sztoriba, a jó és rossz fogalmáról, vagy mondjuk általánosan morális dilemmákról, vagy ügyes ritmusban adagolják a kisebb-nagyobb csavarokat a sztori fősodrában, akkor már nem érdekes, hogy minden logikus-e vagy sem. A hatás felülírja a következetességet.

Fisk ráadásul a modern elnyomó megtestesítője: a politikusokat, rendőröket és a médiát lefizetve, és felhasználva terjeszkedik, építgeti a birodalmát, miközben láthatatlan, "google-proof", egészen addig a pillanatig, amikor már elkerülhetetlen a színvallás. De épp amikor a hősök a média segítségével akarják leleplezni, ő megelőző csapásként kiáll a nyilvánosság elé, és pont annak a sztorinak a másik oldalát teszi a közvélemény elé a tévécsatornákon, amit épp a régivágású újságíró készül lehozni az analóg médiában. Ahogy a veterán publicista a "mentés", vagy "mentés elvetése" opciók felett mozgatja az egeret, miközben Fisk a tévében nyilatkozik, az számomra a mai világ erőviszonyainak egy kiváló ábrázolása.

Később van egy kis párbeszéd az újságíró és Fisk között, amikor előbbi a papír helyett a blogolást választaná, egyfajta végső elkeseredés-képpen, hogy mégis, hátha van valaki "odakint", aki hajlandó elhinni, hogy ez a jószándékú milliárdos nem feltétlenül csak a város megújításán, megszépítésén munkálkodik. Kis spoiler, de csak pár sorig bevágom, annyira igaz:

- Do you think that rambling on the internet will make a change?

- People seek the truth no matter where they find it.

- That may have been the case when you and I were young. This world around us is preoccupied with celebrity weddings and videos of cats... Complicated issues, issues that matter; they take too much focus. They take too much time from texting and a thousand channels on a satellite dish.

Mondjuk van egyfajta "felértünk a dombtetőre"-érzés a 7-8-9. epizód után (ez a három legalábbis nekem a csúcspont), azaz a tizediktől megint picit nagyobb a hangsúly a szürke egereken (Foggy, Claire, stb.) és kevesebb teret kapnak a negatív karakterek, akik ugye általában az emlékezetesebb és ütősebb sorokat kapják, de persze eddigre már magába szippantott a sztori, és a megfelelő suspence-pillanat az epizódok végén kiváltja a hatást, hogy a következő részt azonnal meg kell nyitni!

Aktuális - sajnos - a "ki a terrorista?" kérdés is, ugyanis a maszkos öntörvénykező Fenegyereket nagyon könnyű ebben a színben feltüntetni a hiradókban... 
Hopp, ezt - mivel nincs netünk az albiban november 12. óta, még a párizsi események előtt írtam le, és azóta meg nem volt nálam az elmentett szüveg, hogy posztoljam. Nem azt állítom ezzel, hogy valódi terroristák nem léteznek! Inkább csak azt, hogy aki a tömegmédiát uralja, az képes arra, hogy a valódi terrorcselekményeket leközli-e vagy sem (lásd: Kenya szinte zéró figyelem, míg Párizs kimaxolva a végtelenségig), de ha ezt megteheti, miért ne tehetné meg azt is, hogy azt (az embert, szervezetet, nemzetet) tűnteti fel terroristaként, akit akar?

Sajnos van még egy szépséghiba a végére, és remélem ezt a csorbát még ki fogják köszörülni a második évadra: kosztüm! Nyilvánvaló jelek utalnak rá, hogy a főhős előbb-utóbb le fogja cserélni a zorro-maszkot és az egyszerű thermo-felsőt valami "képregényesebb" változatra, de engem nagyon elkeserített, végül milyen alkotással jöttek ki a terzezők. Jobb lett volna, ha jobban követik a főcímben megjelenő grafikát, azaz valami testhezálló, könnyűbúvár-szerű cuccot adnak rá, mintsem ezt túl sok apró darabkéból összefércelt, inkább valami szado-mazo macskafiú-jelmeznek beillő kreálmányt, amiben ráadásul az eddig dícsért yamakasi mutatványok is azonnal darabosabbá válnak, az akrobatika robotszerűvé válik, és sokkal kevésbé élvezhető! Ha már a klasszikus Batman és a klasszikus Pókember jelmezek között hezitált a tervező, itt inkább az utóbbi felé kellett volna húznia, szerintem. De remélem legalább a maszkot lecserélik, mert amikor először mutatták premier plánban, esküszöm azt vártam, a hős így fog beszólni Fisknek:

Szóval a Fenegyerek a végére tényleg terrorista lett: ízlésterrorista ;)

Ettől függetlenül én várom a következő évadot...