Picit a görög kérdéssel IS kapcsolatos, amit ki így, ki úgy használ fel mostanában.
Személy szerint én annyit nem tudok róla, hogy külön blogposzt legyen belőle, de amikor a "szorgos filippínó" (nyilván egyetértését kifejezve) megosztja a Facebook-on, ahogy Guy Verhofstadt habzó szájjal üvöltözik Alexis Tsiprasszal az EP-ben, anélkül is elmond valamit, hogy behatóan tanulmányoznám a SZIRIZA programját. Szóval ezt nézve, az általános formulát ismerve, akkor is bátran mondom, hogy én a görögökkel vagyok, és az a tény, hogy Vehofstadt kábé pont ilyen stílusban és szólamokkal osztotta ki Orbánt, még tesz engem fideszbaráttá (csak mondom!)
Az egyik dolog, hogy az általánosan elterjedt (elterjesztett) felfogás szerint a görög egy semmirekellő, lusta nép, akik be fognak tenni az egész euróapi, vagy akár a világgazdaságnak is, ha hagyják őket! (Azok, akik a mi demokratikus, meritokratikus életformánkat védik, ugye?!) Még ha semmit se tudnék az egészről, sőt! még ha angolul se tudnék, a stílus, ahogy Verhofstadt szónokol, az kábé Hitlerre emlékeztet, a vásári rikkancs vehemenciájával, amit az egyszerű iskolai "bully" (erre nem tudom mi a legmegfelelőbb magyar szó, az a gyerek, aki állandóan leugatja, kigúnyolja, megalázza a fizikumukban gyengébbeket, vagy a bátortalanabb finomlelkeket) acsargó, fenyegető gesztusaival vegyít.
De tudok persze angolul, így ezen kívül felfedeztem a popularista csúsztatásokat és veszélyes "ajánlatokat" is a szövegben a burkolt vagy nyílt fenyegetőzés mellett. A baj az, hogy ezekkel etetik az embereket, és gyűlöletet keltenek a görögökkel szemben, akik megpróbálnának esetleg egy másik utat. Félnek talán, hogy ha ez a másik út picit is működőképesnek bizonyulna, az alapjaiban rengetné meg a kialakult világképüket? Hát, lehet nem is ártana...
DE a görög kérdés csak úgy jön ide, hogy az a poszt, amit az ismerősöm megosztott, szintén ezzel nyit, és ezzel zár: a görögök - a magyarokkal karbaöltve - sereghajtók a grafikonokon, és de szomorú, de szégyenletes ez! Mert így soha nem fogunk menni semmire, ugye?! Jaj, miért van ez így?!
A rövid poszt (ITT olvasható) záró mondatát idézem:
"Érdemes egy pillantást vetnünk a görög vagy a magyar viszonyokra, hogy milyen értékviszonyok jellemzik a társadalom többségét és hány olyan ember van az országban, akik meg tudnak felelni a modern világ kihívásainak."
A modern világ kihívásainak!
Erre még visszatérek később azért a kék színkód ;)
A poszt (illetve a tanulmány, amiből merít) három kategóriába osztja az emberekt: cselekvő, szenvedő, valamint lázadó típus. Nem is próbálja leplezni, hogy csak az első kategória pozitív, és értékteremtő, a többieknek meg éppenhogy csak nem írja ki az üzenetet: "szégyeljétek magatok!" Facebook kommentben jeleztem szkepticizmusom a cikkel kapcsolatban, a végére önironikusan beszúrva: "Ja, de bocsánat, én a szenvedő-lázadó keresztmetszete vagyok, ugye? Biztos ez az oka, hogy az ilyesmiben nem hiszek."
Erre megkaptam, hogy ja, ezzel épp ezt bizonyítottam + akkor érdemes az egész tanulmányt elolvasni, amire a korábban említett blogposzt csak hivatkozott.
Elolvastam.
Többször is.
Ha valakit jobban érdekel, maga a tanulmány >>> ITT VAN
Namost, nyilván nem vagyok magasan kvalifikált társadalomkutató, vagy történész, szóval előre kérném mellőzni az olyan kritikákat, hogy "Mit tudsz te erről?! Nyilván okosabb emberek annak szentelik a teljes pályafutásukat, hogy a válaszokat megtalálják, te meg csak hobbiból keresed a kákán a csomót! Divat összeesküvéselméletes vagy, maradj csendben inkább" Ha minden kételkedést elhárítanánk ilyen felkiáltással, az épp egy merev, önigazoló rendszert eredményezne, nem igaz?
Még itt az elején hangsúlyoznám, hogy a tanulmány egyik szerzője, Dr. Prazsák Gergő nem kezelt így le. Első kérdésemre, amit e-mailben küldtem neki, jelezete, hogy csak később tud válaszolni, ám ha egy pillanatig is lepattintásnak vettem, bőven rácáfolt! Ugyanis, amint volt ideje, nem csak 1-2 szóban, de egész részletekbe menően érintettük azt a pontot, ami nekem azonnal szemet szúrt. Ennek ellenére nem tudok egyetérteni vele, szóval a korábban piszkozatként elmentett posztomat azért megpróbálom befejezni.
- Kis kiállás: azóta harapózott el teljesen a menekült/bevándorló ügy, "Viktor Király kerítésével" és a trollkodással tradicionális (kerós-nyilas) és világpolgár (libsi) oldalakról, ahol a szegény embereket az előbbiek is sajnáljak a maguk módján (csak ne jöjjenek be!), meg az utóbbiak is (jöjjenek, mert MI nem nevezhetjük embernek magunkat, ha nem hagyjuk!), de alapvetően azt mindenki elfogadja talán, hogy ők nem maguknak keresték a bajt. És akkor a szegény magyar (vagy román, görög, bolgár, ukrán) zsákfaluban élő, generációk óta aluliskolázott, mellőzött egyszerű európai ember, az magának köszönheti csak, hogy ott tart, ahol? Csak mert nálunk elvileg demokrácia van, és mindenki elérhet bármit, ha céltudatos, kitartó és magabiztos? Rajtuk akkor át lehet nézni, de ha minden papír nélkül egy afrikai, vagy közel-keleti bevándorló mindenre megesküszik, ami neki szent, hogy őt otthon üldözik, akkor neki elhisszük? De ebbe most nem megyek bele, megint kisregény lesz úgyis, mire egyáltalán a végére érek...
És a fókuszt itt nem csak pozitív értelemben kell érteni!
Ha a lovat úgy akarjuk hajtani, hogy minél kevesebbet kelljen rángatni a zablán, akkor fókuszáljuk a látásmezőt szemellenzővel! Ha a ló sikerét abban mérjük, mekkora utat képes megtenni egyenesen, anélkül, hogy jobbra vagy balra nézne, valószínűleg a szemellenzős ló sikeresebb lesz ;)
Nem akarok azonnal elijeszteni minden olvasót extremitásokkal, ezért azonnal leszögezném: VAN létjogosultsága a zablának, a nyeregnek és a szemellenzőnek az én világképemben is, nem csak a szabadon száguldozó musztángoknak... Hiszen akkor azt is mondhatnám: én a "természettel vagyok", de olyan szinten, hogy éljünk Tarzan vagy Maugli módjára, de maximum térjünk vissza a vaskor előtti civilizációhoz! Nem mondom ezt! Nem vagyok anarchista, még játékból sem!
De a fókuszt brutálisan szűkre venni, nekem nem a cselekvő embertípus sikeres karakterisztikája, inkább mezei önzés (amíg nekem megy a szekér, kit érdekel, hogy másnak nem?! dolgozzanak keményebben!) egy adag struccpolitikával (megteszek én mindent, szelektíven gyűjtöm a hulladékot, állatmenhelynek adom az adóm egy százalékát, semmi bajom a bevándorlókkal, és ha a világ ezzel együtt is tele van szenvedéssel, ahhoz nekem aztán tényleg semmi közöm!)
Azt akarom kihozni ebből, hogy a cselekvés önmagában nem érték, és a vidáman előre trappoló ló, amelyik maximum picit jobbra és balra néz, ahol a barátai és rokonai galoppoznak mellette (akikben nyilván megbízik, kedves és toleráns velük szemben), és a világ egy vég nélküli zöld mező, amíg nem néz hátra, mit hagyott maga után, az nekem nem teljesen kóser.
KEZDJÜK AZ ELEJÉN:
"Az eltűnés, a pusztulás, a megsemmisülés fenyegetésével azoknak a rendszereknek van esélyük a fennmaradásra, a fokozódásra és a növekedésre, amelyek az élet viszonylag tartós alakzatainak szervezésében az értékek szempontjainak érvényesülését egyre inkább az egyénekre bízták, szemben azokkal a rendszerekkel, amelyekben az egyének értékelő elképzeléseinek szabadságát a rendszer mereven korlátozza."
Érdekes, hogy biológiailag pont az ellentéte igaz ennek?
Mereven korlátozott például a testhőmérsékletünk, főképp a létfontosságú szerveink körül. Lehet "individulaista" például a nagylábujjam, ha hegymászó vagyok, és megrekedek egy viharban, és mondhatná azt, hogy neki akkor is kell az a 36 fok legalább, de minimum 35! A máj, a vese, és társaik már 35 fokon bekrepálnak, és ha nekik annyi, akkor az egész rendszernek vége! Ezért van a "parasztáldozat", azaz szépen lefagyhatnak a lábujjak, mert azok nélkül lehet még élni, ha a vért a megfelelő helyeken cirkuláltatja a rendszer. A létfontosságú szervek az én példámban a közszolgáltatások, mint pl. az államilag finanszírozott egészségügy, oktatás, ivóvízellátás, közbiztonság, és társaik. Ezek nélkül káosz lesz, mert az individualista kis- és nagylábujjak (pl. a Nestlé, ami potom pénzért megveszi a közkincsnek számító ivóvizet, hogy aztán bepalackozza, és haszonnal eladja), nem törődnek azzal, hogy a fontosabb szervek megmaradnak-e vagy sem. Sőt! Nekik az a legjobb, ha elhisszük, a programjukat, azaz, hogy a Piac láthatatlan keze majd mindent faszán kiegyensúlyoz! Ja, értem: 36.7-ről megyünk lefele 36,5-re, majd 36,4-re, és a lábujjaink még mindig nem fáznak, viszont a vesénk már lassan kapitulál!
Miért mondom azt, hogy megyünk le? Miközen a GDP megy fel?
Mert kibaszottul egy bolygónk van csak, és az erőforrások végesek, értem?!
A rendszer ZÁRT!
Egy ilyen rendszerben meg kell tanulni beilleszkedni, és lehet bizonyos korlátokig individualistaként eredményeket elérni, kvázi mint evolúciós kísérletekkel (amiből többb a zsákutca, mint a valós "eredmény"), de kell egy korlátozó szerv, ami határt szab ezeknek az újításoknak! A természetben ez működik, a civilizált társadalmi rendszerben sajnos egyre kevésbé.
Az élet és a gazdaság pedig nem két halmaz, ami csak nagyon kis közös halmazzal rendelkezik, hanem két koncentrikus kör, és ha tetszik, ha nem, az ÉLET a nagyobb sugarú kör.
Másik:
Rögtön említésre kerül a rabszolgaság kérdése, azaz, hogy bár a feudalizmus elavult, de legalább a klasszikus rabszolgatartó társadalmakhoz képest egy lépcsővel magasabban áll:
"A feudalizmus rendszere radikálisan szakított a korábbi végletes és végzetes kötöttségekkel, melyek elvileg tették lehetetlenné az emberek közötti egyenlőséget szabadokra és rabszolgákra tagolva őket."
Nyilván nem érdemes szót fecsérelni olyan viszonyokra, hogy egyes rabszolgák a klasszikus időkben kb. megbecsült családtagok voltak (főleg írnokok, tolmácsok, stb.), akikre ugyan elvileg más házi rabszolgák vigyáztak, hogy ne pattanjanak meg, de ez eszükben sem volt, mert esetleg már eleve - más rabszolgák gyermekeként, vagy gyermekkorban rabszolgaságba esve - nem is ismertek más életet. Ehhez képest a feudalizmus sarokköve, a röghözkötés, ugyan nem tett láncot a jobbágy nyakába, de ha valaki megszökött, az szabad préda volt, aki a rivális földesúr rabszolgája (bocsánat: jobbágya) is lehetett volna akár, kivéve, hogy ha ezt állandóan megjátszák, az aláássa a rendszert, azaz inkább felkötötték a szökött jobbágyokat. (Ugyanígy: vajon miért mentek vígan a lovagok a csatába? Mert volt egy rendszer, miszerint elég levenni a kesztyűt és felajánlani magad túsznak, legalábbis életben maradsz, és majd a jobbágyaid sanyargatásával a rokonaid kifizetik a cehhet! Ebben a lovagias magatartásban elég volt hinni, és mivel ezt vártad el az ellenségtől, ezt is kaptad. (Egészen Azincourt-ig, amikor új korszak kezdődött: a nemesi, "honvédő", de legalábbis idealista, lovagias fegyverforgatók helyett a profi, elvek nélküli, gépiesen engedelmeskedő zsoldosseregek megjelenése. Mai napig a legsikeresebbek!)
Rabszolgaság mindig is volt, és VAN. Más a lánc, más a béklyó, más a büntetés a dezertőr számára, de a rendszer ugyanaz...
Ahogy a feudalizmus (már ha ezt a feudum, azaz földbirtok szóból deriváljuk) is volt már a klasszikus görög, és római társadalmakban is. A birtokokról jött a pénz, és a pénzeseknek nagyobb esélye volt a hatalom gyakorlására, és ha ez alól van kivétel, az véres, népirtó kampányokhoz kötődik, pl. ahogy Julius Caesar kegyetlenül leigázta Galliát, nem kímélve sem asszonyt, sem gyereket, és eltörölve a kelta gall kultúra nagy részét...
És végül is, ha belegondolunk, a termőföldek és egyéb természetes erőforrások szűkössé válásával, egy új formájú feudalizmus kialakulásának lehetünk hamarosan szemtanúi. Elvégre a pézről már most tudja kábé mindenki, hogy értéktelen, nem igaz? Akkor, amikor krach van, előbb jön megint a nemesfém, aztán a kolbászt és kenyeret nemesfémért, aztán meg a "modern őskor", a Mad Max utópia, amikor annak van igaza, akinek több golyó van a tárban....
DE rabszolgaságnál maradva: a középkori jobbágy egy rabszolga volt, akire nem kellett vigyázni, mert nem volt hova mennie! (Szibériai gulág pl. azért ment kevés őrrel is, mert ha valaki szökni akart, hát hajrá! Meg lehet fagyni, vagy megesznek a farkasok, 'sztkész!)
Aztán a pestis betett a munkaerőnek, azaz kezdett kialakulni egy olyan paraszti réteg a jobbágyságból, aki már valamilyen szinten alkudozhatott a bérért, és a templomosoknak hála a pénzkereskedelelm is elterjedt ekkorra, szóval lehet volt a késő középkorban egy fellendülés, amikor tényleg nem volt valódi rabszolga, és közben még a felfedezések is elindultak. A tizenötödik század, a pestis után, és Amerika felfedezése előtt, lehet a kivétel. Azután viszont a rabszolgaságot csak exportáltuk a gyarmatokra, szóval tartósan nem sikerült pontot tenni a sztori végére!
És ez a klasszikus rabszolgatartás az amerikai déli államokban elég sokáig megmaradt, és nyomaiban ma is jelen van, alkotmány ide, vagy oda. Azzal lehet egyeseket butítani, hogy vannak fekete sztárok, mint Muhammad Ali, Michael Jordan, Dr. Dre, 50 Cent, Morgan Freeman, vagy Barack Obama, de az átlag fekete a mai napig kb. 2-3-szor olyan súlyos büntetést kap ugyanazért a törvényszegésért, mint egy fehér... De amúgy ez egy picit kontextuson kívüli is már, mivel szerintem a mai "néger" a szegény ember, és a mai "gazda" (angolul master) a gazdag ember, és ha csak a bőrszínrefókuszálunk, akkor tévútra terelmek minket...
DE VAN RABSZOLGASÁG A MAI NAPIG! Ezt nem bírom felfogni, hogy állíthatja a tanulmány egy olyan bizarr kontextusba, hogy a kapitalizmus nyugati fejlődése és a rabszolgaság megszűnése kart karba öltve járt, és háromszoros hurrá az olyan cselekvő országoknak, mint Hollandia, GBR, vagy Dánia!
Ennyit a bevezetésről.
Az említett tanulmány hét értékosztályt vizsgál, szeretnék most lassan (szeretném gyorsan, de sajnos szófosó vagyok, ismerhettek már...) végigmenni ezeken:
1) Etatizmus:
Negatív értékelést kap, aki hisz abban, hogy bizonyos dolgokat egy erősebb állami szabályozással meg lehetne oldani!
Kérem?!
Miért lenne ez negatív, hacsak nem azért, mert a vállalati szféra annyira gátlástalanul és etikátlanul szeretne profitot termelni minden lehetséges szektorban, hogy nekik aztán senki ne mondja meg mit szabad és mit nem?!
Persze, önmagában az sem megoldás, ha az állam irányít, főleg, ha nincs demokrácia, mint pl. Észak Koreában, dehát Európában VAN. (Elvileg.)
Szeretik azzal megmagyarázni az állam feleslegességét, hogy a versenyszféra jobban teljesít mindenben. Ez kábé az a logika, miszerint "hulljon a férgese", vagy durvábban:
Tanultam településszociológiát, és készítettem tereptanulmányt mentális térkép szerkesztésével.
A lényege, hogy pl. ha mondjuk az otthoni falum (kb. 2500 lakos) térképét objektíve akarom látni, akkor arra ott a Google Maps, de vajon én úgy látom-e a falut, mint a buzgó katolikus, ámde alkoholista parasztgazda, aki két reggeli feles után indul a platós Aróval a fődre, vagy úgy, mint az ateista, Pesre kocsival ingázó, de hétvégén a tóparti weekend-házában horgászgató, és alkalomadtán a helyi amatőr dobkörbe bekapcsolódó értelmiségi? Ha megkérjük őket, rajzoljanak a faluról térképet, az előbbién nem biztos, hogy látni fogjuk a tavat, az utóbbién meg nem lesz feltüntetve a templom, és a kocsma is is csak maximum egy apró pont, míg a másikén lehet egy erőteljes karika lesz.
A benzinkutat mindkettő be fogja jelölni, de ettől még nem hiszem, hogy olyan csoportnak vehetnénk őket, akiket egy bizonyos vizsgálat kérdései szerint aztán további csoportokra lehet osztani.
És így lehet ez talán az "állam" fogalmával, az ex-keleti blokk és a skandináv blokk köztött legalábbis... Korántsem biztos, hogy "ugyanarról a faluról beszélünk" ;)
Másik divatos szólam az állam ellen, hogy az a tapasztalat, hogy az állam korrupt, illetve a politikusok azok, hiszen rengeteg esetben kimutatható, hogy rokonságuk megtollasodik, papíron csekély fizetésük ellenére nagy lábon élnek, vagy ha óvatosabbak, akkor csak bebiztosítanak maguknak a politikusi pálya kifutása után valami speciális tanácsadói pozíziót egy megacégnél, ahol kb. semmit nem csinálnak, csak kapják a nagy fizetést. Ez utóbbi a legális formája a megvesztegetésnek, hiszen korábban nyilván megtette a magáét a szenátusban, vagy parlamentben, de most már senki nem firtatja ezt, merthogy már nem "köztisztviselő" az emberünk, hanem a privát szektorban dolgozik. Donald Trump, aki maga finanszírozza a republikánus jelöltségét, most épp azzal dicsekszik, hogy neves versenytársakat is lefizetett már, és van aki még mindig tartozik neki 1-1 szívességgel. Egy orbitális faszkalap, de legalább nem játsza meg magát...
Szóval, ha a politikusok korruptak, vajon ki korrumpálja őket? A versenyszféra, nem igaz?
Ha a görögök és spanyolok nem tudnak fizetni, ki volt az inkompetens kockázatelemző, aki ezt nem látta előre? Vagy nincs kockázat, mivel ha nem fizetnek, legrosszabb esetben majd bevonulunk, mint '39-ben Lengyelországba? (Más helyzet, de ugyanaz az agresszió, tankok helyett öltöny-nyakkendővel, és MacBook-kal.)
Szóval, megérti-e vajon a svéd, mit jelent egy görögnek, ha erős államot szeretne látni?
Kérdezzük így, egy szándékosan lebutított metaforán keresztül:
Van egy állami cég Tesz-Vesz Városban: a Posta. Van 20 kézbesítő, akik egyenként 1000 forintot keresnek, azaz az állam 20.000 forintot fizet ki nekik, amivel meg vannak elégedve, és mindenki megkapja a csekkeket, leveleket és csomagokat, még a város határában lévő szegény öreg néni is, aki havonta várja a levelet az unokától. De az államnak évről évre nehezebb félretenni ezt a huszast, mivel vannak olyan cégek, akiknek megígérte, hogy nem fog tőlük adót kérni, csak "nyissanak itt boltot" Tesz-Vesz Városban, és "mellesleg" adjanak pénzt a következő kampányra! Eljön a pont, amikor megkeresi az államot egy cég, akik 15.000 forintért elvállalnák az összes kézbesítést, és van egy meggyőző pitch-meeting, ahol bemutatják, miben profibbak a mostani Postánál. Az állam belemegy. (Főleg, ha irreális hiteleket kell folyamatosan visszafizetnie, azaz pl. egy norvég állam biztos nem megy bele olyan könnyen, mint egy ex-keleti-blokkos...)
Az új cég azonnal kirúg 5-öt a 20 kézbesítőből, és a maradéknak lecsökkenti a fizuját 1000-ről 800-ra, és emellett basztatják őket, hogy eddig lusták voltak, pedálozzanak gyorsabban! Matek segítség: 15*200-at, azaz 3000-t máris nyertek a bolton! Ja, hogy az alkalmazott ezután oda fogja baszni a csomagot a furgon hátsó falához, és ha kiesik a város szélén lakó nénike levele "véletlen" a táskából, és nem veszi észre, akkor nem kell azt a kitérőt megtenni?! Nem baj, a reklamációk kezelésére fel tudunk venni 1000-ért egy ügyfélszolgálatost, aki majd megpróbál mindenkit udvariasan lepattintani és az új szolgáltatást, a "biztosítást" felajánlani, és azok a csomagok nem sérülnek, és azok a levelek nem vesznek el! Még a 3000-ből kijön ez az ezres az ügyfélszolgálatra, a biztosításokból bejövő lóvét meg szétosztjuk a fejesek között év végi bónuszként, ami eddig nem volt soha ilyen magas, de ilyen ez a versenyszféra: csak addig szarnak a fejedre, amíg nem a te segged van a legmagasabban, aztán Hawaii!!! Ja, hogy lett közben 5 munkanélküli kézbesítő, akiből egyik hajléktalan lett, aki naponta odaszarik a Postahivatal elé, egyik meg lopott egy rúd szalámit, és kapott érte 3 év felfüggesztettet?! Ezt oldja meg már az állam! Ezért fizetik az emberek az adót! (Az emberek, NEM a cégek!!!)
Kérdés, csak azután, miután a megkérdezett felfogta mi történt:
- Na, kedves Tibor, hogy látja? Jobb a privát cég, vagy jobb az állam?
Fontos emellett még valami: egy Statistics Denmark nevű weboldalon azt látom, hogy több mint egymillióan kapnak ilyen-olyan segélyt vagy támogatást.
Dánia lakossága 5.6 millió.
Ezzel együtt is lehet kisebb ez az arány, mint a Magyarországon ilyen-olyan segélyt felvevők száma, de ide a rozsdás bökőt, hogy Dániában nem kell érte semmilyen közmunkát végezni, és az alapvető dolgokra elég a segély, ha pl. véletlenül munkanélküli lennél! Írországban pl. elég. Ha másra nem, hát albérletre, rezsire, kajára, buszbérletre, alapvető orvosi ellátásra.
Azaz, ha egy skandináv állam szépen-csendben, választások előtti igéretek nélkül is el tud látni olyan szinten, hogy ne fagyj meg télen és ne kutyapárizsit egyél, akkor van esélye, hogy az ottani civilek nem értik, mit kell egyáltalán ebbe jobban belemenni?! Aki ennél szorgalmasabb, az talál munkát, és máris tud olyan célok felé mozogni, ami már a cselekvők pozitív kis csapatába helyezni. Ezzel ellentétben a magyar lehet azért megy el dolgozni szarért-hugyért, mert az még mindig jobb, mint a segély, de kb. abból sem él meg olyan szinten, hogy konstruktív jövőképe lehessen, azaz - mint én - kivándorol külföldre... Ezzel viszont torzítani fogja a válaszadók mintáját, mert jobb eséllyel gyakrabban találunk otthon olyan embereket (már ha valóban véletlen a merítés), akik tényleg begyepesedettek, alulműveltek, nemhogy angolul, de magyarul nem tudnak rendesen, és félnek a bevándorlóktól, stb. stb.
Ja, hogy biztos a szakértők kizárták ezeket a hurkokat a vizsgálatból?
Írországot vajon miért nem vették bele a felmérésbe? Mert pl. egy olyan nyugati országról beszélünk, ami lehet úgy lógna ki a sorból, mint ahogy pl. Csehország is kilóg a keleti blokkból, és egy "csorba" épp elég volt? ;)
És Izland? Az az Izland, amelyik beintett a bankok mentőcsomagjának? Ott vajon inkább a versenyszférát vagy az erős államot dícsérnék a jónépek?
Összességében: az állam szabályozó rendszere helyett a multinacionális mammutvállalatok szabályozó rendszerére álltunk át, de ezzel sem szabadabbak nem vagyunk, sem az esélyünk nem nőtt meg a felemelkedésre. Az állam feladata lenne, hogy tompítsa az éleket, és ehhez nyilván irdatlan harcot kellene vívni a korrupció ellen, de ha azt sikerül kipipálni, a többi már jobban menne.
2) Munkahelyi autonómia:
Ezt nem is magyaráznám, hiszen az, hogy milyen munkahelyeket teremtenek pl. egy jóléti államban, ahol, mint említettem, amúgy megvan egy biztos szociális háló, AZAZ egy munkahelynek, ha értelmes alkalmazottat szeretne, akkor csábítónak kell lennie, mert kényszerből senki nem fog sokáig maradni. Itt én egy klasszikus tyúk vagy tojás szitut érzékelek, azaz vajon azért teljesít jól Skandinávia, mert ott mindig is magas volt a munkahelyi autonómia, avagy azért lehetséges az utóbbi, mert Skandináviának egy ideje nagyon jól megy anyagilag?
Pl. Magyarországon teremtenek itt-ott profi munkakörülményeket, mint pl. a Graphisoft Park, de ez egy magasan képzett elitnek a kiváltsága, akiket azért kell Pesten tartani, mert mindneki tudja, hogy két hónapon belül találnának jobban fizető munkát Londonban, Bécsben vagy Párizsban, aszerint milyen nyelvet beszélnek a legjobban, viszont az egyszerű postásnak (csak maradjunk a buta kis példánal, mert legalább otthon is és itt Dublinban is ismerek kézbesítőt) hogy milyenek a munkakörülményei, azt le lehet szarni, mert "ha nem tetszik, el lehet menni!" És egy ír postás pl. egy ilyet hall, az elmegy segélyre, vagy kivándorol Ausztráliába vagy Kanadába, mert ő alapból tud angolul.
És ez egy másik dolog, ami kimutatható a vizsgálatból, mégse szentelnek neki egy félmondatot sem: nyelvtudás! Nekünk oroszt kellett még tanulni, nem is olyan régen, a skandináv országokban meg kb. félhivatalosan kétnyelvűek az emberek, és ez megint csak nem az emberek általános lustaságára fogható, hanem "így jártunk" ;)
Nem azért nem taultunk világnyelvet, mert hozzánk később ért be a kapitalizmus, és az ükapáink még jobbágynak születtek, hanem azért, mert nincs tengerünk és sosem voltunk részesei a Harmadik Világ gyarmatosításának...
3) Szociális bizalom:
Ezzel nem vitatkozom egy cseppet sem, lehet ez egy teljesen korrekt mutató, azaz kulturális örökség, hogy egyes vidékeken gyanakvóbbak, máshol bizalommal fordulnak egymáshoz.
4) Tolerancia:
Egyrészt kíváncsi lennék a mintavételre, mert pl. Írországban, de legalábbis Dublinban egy random válaszadás eredménye az lenne, hogy a fele bevándorló, azoknak a fele is kábé "most szállt le a repülőről", azaz örül, mint majom a farkának, hogy ez az ország befogadta, és neki a Mountjoy Square és a North Circular Road (kb. olyan környék, mintha Pesten azt mondanám Havanna lakótelep, vagy régen a klasszikus "nyócker") az maga a paradicsom, csupa egyéb bevándorló szomszéddal, és drogos, segélyen élő írrel, szóval az általános élni és élni hagyni elv alapján mindenki elnézi egymásnak a kis kulturális koccanásokat, és a nap végére nagyon toleráns világpolgárrá válik.
Szar munkahelyekre itt pl. amúgy is ritkán mennek el írek, azaz egyel könnyebb toleránsnak lenni, ha nem félsz attól, hogy holnap már nem te pucolod majd a nyilvános WC-t. Akkor egy fokkal könnyebb elfogadni, hogy vannak bevándorlók, nemde? Ők meg kivándorolnak, ahogy említettem, főleg Ausztráliába vagy Kanadába. Ugyanez pl. Romániában vagy Magyarországon azt jelenti, hogy sokan kijöttek ide vagy Londonba, és ezzel pl. a londoni mintát a pozitív, az otthon hagyottat meg a negatív irányba torzítják.
Hogy ennek megint mi a történelmileg igazolható oka?
Valóban toleránsabbak lennének az emberek az Elbától keletre, és al-Dunától délre, ha pusztán annyit történt volna csak pár száz éve, hogy a kapitalizmus gond nélkül terjed át erre a vidékre is, mellőzve a második jobbágyság korát?!
Ekkora nagy szent tehénnek beállítani a kapitalista értékrendet, az nekem eléggé vaskosnak tűnik...
Magyarországra eddig nem akartak tömegével jönni, ezért az átlagembernek ez nagyon új! Nem lehetne ennyiben hagyni a kérdést legalább 20-30 évig, amíg vagy kezdjük megszokni, amit már sok angol, francia és holland évtizedek, egyes kikötővárosokban évszázadok óta természetesnek vesz? Vagy esetleg majd akkor kiderül, hogy igen: mi tényleg idegengyűlölők vagyunk?! De ne 2008-ban akarják már ezt a bélyeget ránksütni, kérem szépen, amikor 20 éve még épp csak megszabadultunk a kvázi egyetlen fajta idegentől, akiket azelőtt tömegével "fogadtunk", és ezt velünk együtt ünnepelte az egész nyugati civilizáció!
A homofóbia és a nemek közti tisztlet kérdése persze lehet valóban olyan kérdés, mint a szociális bizalom, szóval ezzel a dologgal megint nem vitatkoznék... Lehet, hogy az átlag kelet-európaira ez jellemzőbb, mint az átlag észak-európaira. Ha így van, sajnálom, de az egész írásom lényegét tekintve ennek kevesebb most a jelentősége.
5) Altruizmus (plussz környezettudatosság):
Egyvalami nem stimmel nekem itt sem, főleg, hogy olyan élesen kihozták a végső eredményben, hogy a pozitív bajnokok, a cselekvők ebben is sokkal jobbak, mint a másik két bagázs!
Ez még akkor is gyanús, ha a kérdések csupán azok voltak, amiket felsorol a tanulmány, azaz iszonyatos módon általános és homályos, és pl. a környezetre vonatkozólag mindössze egy kérdés szerepel:
" - Komoly meggyőződése, hogy az embereknek óvniuk kell környezetüket. Fontos számára, hogy vigyázzon a környezetére. "
Erre általában az emberek igennel válaszolnak, akkor is, ha ostoba módon pazarolják az ivóvizet és az áramot, vagy nyitva felejtik az ablakot fűtési szezonban, aztán csak csak csóválják a fejüket, hogy "jaj, de butuska voltam, még jó hogy telik így is a számlákra". Ehhez hasonló esetekkel rengetegszer találkoztam, főleg itt Dublinban, és még itt is legfőképpen olyan helyeken, ahol nem kell fizetni a rezsit, azaz pl. az albérletemben, vagy a munkahelyem öltözőjében.
Az emberek azonnal képesek leszarni a cselekedeteik valós következményeit, amint számukra nem jelent látható kényelmetlenséget, vagy jelentősebb anyagi hátrányt! És ez igaz mindkét oldalról! <<< Erre szintén visszautalnék később ;)
De egyébként nem is csinál titkot a tanulmány abból, kit neveznek itt altruistának (emberbarátnak), a kérdés az, egyet kell-e ezzel érteni ellenvetések nélkül, avagy sem? Ahogy én kibogoztam (még Prazsák Gergő válasza előtt) a kutatók szerint lehetsz te altruista, ha a közvetlen környezeteddel jó kapcsolatot tartasz, udvarias, érdeklődő, és segítőkész vagy velük szemben, viszont kevésbé izgat, milyen szinten tengetik az életüket 10-20.000 kilométerrel arrébb a gyerekek, akik megvarrják a Nike mackódat, kivágják machetével az őserdőt, hogy a gyorsétteremben elég olaj legyen (szójából, vagy pálmából, kell a hely az ültetvénynek!!!) hogy megehesd a sültkrumplidat, mert túl elfoglalt vagy ahhoz, hogy csinálj magadnak egy szendvicset, vagy nem érdekel, hány banánt szüretelő guatemalai kap majd rákot 40 éves kora előtt, mert akkor is permetezik az ültetvényt, amikor épp ott gürizik, és maximum egy kis eldobható maszkot kap. Ugyanígy lehetsz környezettudatos, ha szelektíven gyűjtöd a szemetet....
Megint megkérdezném, hogy tudják-e vajon a válaszadók, milyen következményei vannak a tetteiknek, miközben saját maguk emberbarátnak, és környezettudatosnak állítják be?!
Megkérdezték vajon ebben a felmérésben az átlag norvégot, finnt, vagy dánt tudja-e milyen körülmények közt termesztik ha nem is a banánt, de legalább a spanyol paradicsomot Almeriában? És mit gondolnak arról, mi az ára annak, hogy nekik ez (realtíve legalábbis, de gyanítom, hogy abszolút értékben is) olcsó a boltok polcain? Milyen körülmények közt varrják a ruháit kínában? Tisztában van-e azzal, hogy ha A FOGYASZTÁS (általánosan véve, azaz mindegy majdnem minek a fogyasztása, ruhának, kajának, vagy műszaki cikknek) akkor is HULLADÉK KELETKEZÉSÉVEL JÁR, ha azt ő a nap végén szépen szelektálva dobja ki?
A végfogyasztó által érzékelt szemét (jobb esetben: hulladék) csak a jéghegy csúcsa, mivel minden egységnyi megtermelt végtermékre a legyártás során több egységnyi környezetszennyező melléktermék rendelhető hozzá. (Nyersanyag kitermelése, szállítása, feldolgozás, csomagolás, boltba szállítás, selejtezés, stb.) Ennek a hulladéknak a nagyja annyira látókörön kívül keletkezik, hogy a magyar vagy a görög megkérdezett éppúgy nem találkozik vele, mint a svájci, mivel a bányák Afrikában vannak, a textilgyárak Indiában, az összeszerelő üzemek Kínában, stb.
A "nyertesek" (akik ezen a túlpörgetett gazdaságon váltak sikereikre büszke vállalkozókká) viszont nagyobb eséllyel vannak Svájcban, Hollandiában, Skandináviában vagy Londonban, mint pl. Ukrajnában vagy Romániában, vagy tévedek?
Simán elképzelem, hogy egy szegény sorban felnőtt, aluliskolázott magyar srác nagyobb valószínűséggel fogja eldobni a csokispapírt az utca közepén, mint egy svájci, és ha megkérdezed, mit csinál, akkor lehet nagyobb eséllyel kapod azt a választ, hogy "nesszójjábe kö-csögg!", de ezen egy picit túl kellene látni! Ez megint csak a társadalmi környezet nevelő hatása, és ha már a kapitalizmus kontra feudalizmus vonalra építik a végkövetkeztetést, nem bírom felfogni hogy lehet az előbbit bármilyen kontextusban is pozitívnak értékelni, mintha az segítette volna hozzá az emberket, hogy "cselekvővé" váljanak... Cselekvővé miben? Az élhető környezetünk pénzzé való transzformálásában!
De itt jön a képbe az is, hogy bátorkodtam írni a szerzőpáros fiatalabb tagjának, egy konkrét kérdéssel:
Aki figyelmesen olvassa a tanulmányt, és a klaszteranalízis eredményeit is, annak feltűnik, hogy a cselekvőket ezen értékosztály szerint is jelentősen magasabb polcra helyezik, holott a szenvedők 0,54, míg a cselekvők 0,24-es értéket mutatnak ebben az osztályban.
- Viszonyításképpen: tolerancia: 0,75 a -0,5-tel szemben, szociális bizalom: 0,57 a -0,47-tel szemben.
Nem maradt le.
Prazsák Gergő válasza erre a következő:
- "Amennyiben megnézni a klaszterek stabil klaszterközéppontjait, akkor láthatja, hogy pl. amíg a "cselekvők" értékrendjében mind az altruizmus, mind a szociális bizalom és a tolerancia pozitív előjelű, addig a "szenvedők" klasztereiben ez utóbbi kettő negatív. Mind a három értékdimenzió közösségi érték. A "szenvedők" esetében minden bizonnyal valamiféle tanult tehetetlenségre utal a három közösségi jellegű értékosztály helyzete. Mert az ugye mégiscsak kérdéseket vet fel, hogy miként lehet valaki úgy altruista, hogy közben nem bízik a másikban és nem is toleráns a másik másságával kapcsolatban. Ezért ezt a típusú altruizmust inkább a közös sorsban való osztozásként, közös szenvedésként értelmezhetjük, mintsem a másik feltétlen segítéseként. Szóval a szenvedők esetében az altruizmus helye és értelmezése az értékrendszeren belül egészen mást jelent, mint a cselekvők esetében."
Az tényleg furcsa emberbarát, aki nem toleráns a másikkal szemben.
Viszont a környezettel kapcsolatos viszony CSAK az altruizmus értékosztályban bukkan fel, ennek ellenére a szenvedők leírásában ezt látjuk: "Nem szempont számukra a környezet védelme és óvása.", míg a cselekvőkében: "Közös meggyőződés bennük, hogy az embereknek óvniuk kell környezetüket, hiszen az éppen annyira utódaiké mint az övék.".
A környezet óvásának lehetséges, hogy a toleranciához, és a szociális bizalomhoz nemhogy semmi köze, de extrém esetekben (pl. jómagam) lehet majdnem fordított is. Pl. toleráns vagyok (több, mint toleráns, mondhatni támogató!) a melegek, idegenek, feministák, fogyatékosok kérdéskörében, ám pl. néha konkrétan ütném még a mentőben is azt az embert, aki nemtörődömségből pazarolja az energiát, ami a környezetkárosítás legbiztosabb módja! Számomra egy színesbőrű transzvesztita, aki elzárja a csapot, miközben mossa a fogát, sokkal jobb ember, mint egy magyar katolikus, aki nem kapcsolja le a villanyt az irodában, mert a cég fizeti a számlát, de ez csak egy apró példa.
A szociális bizalom pedig valamilyen szinten tanult: rövid vállalkozói pályafutásom során sajnos azt tapasztaltam, hogy dörzsölteké a világ, és azok sikeresek, akik minimum kiskapuznak, de inkább átverik a másikat, és ez megint csak annak a következménye, hogy a szegényebb államok politikusai úgy próbálják "tömni a lyukat", hogy azokon hajtják be az adót, az illetéket és a büntetést, akiken könnyű. De ez számomra megint ott kezdődik, hogy ezek az államok szegények, és el vannak adósodva, azaz olyan programok közül kell válogatniuk, amik valakiknek úgysem fog tetszeni, viszont vélhetően azoknak mindenképp meg kell felelni, akik felé (és most ne menjünk bele összeesküvés elméletekbe, de ezek többsége épp a klasszikus cselekvő országokban van) adósságaink és kötelezettségeink vannak.
Nem bízom tehát FELTÉTLENÜL embertársaimban, egy csomó kategóriában, mivel a kis koncon kellene veszekednünk, és ők lehet jobban képesek morogni, én meg egy igazi szenvedő underdog vagyok. Nem vagyok toleráns sem azokkal, akik vagy mezei ostobaságból, vagy direkt nemtörődömségből károsítják a környezetet (a pazarlás azért kiemelt téma nálam, mert az nagyobb kontextusban nem csak a természeti, de a szociális környezetet is károsítja, lévén hozzájárul a növekvő társadalmi egyenlőtlenségekhez.) De nagyon szívesen segítek az elesetten és a rászorulón, ha semmi konkrét érdekem nem fűződik hozzá. Ezért magam inkább altruistának tartom, mint azok a békés jóemberek, akik a közvetlen környezetükön szívesen segítenek ugyan, de ebben van egy adag lappangó önzés, azaz a végcéljuk - ha bevallják, ha nem - a következő: legyen itt jó élet, ahol mi vagyunk, és segítsünk a tágabb értelemben vett szomszédnak, rokonnak, barátnak, mert akkor majd ő is ezt tanulja meg, és ő is segíteni fog. Ez a "tágabb értelem vett" kör azonban egy kisváros, vagy egy kisebb megye, és amint azon túl kellene látni, akkor jön az a bizonyos szemellenző.
6-7) Individulaizmus és konformizmus:
Számomra lehet közös halmaza a kettőnek (és ott lennék én, mint "lázadó", aki kilóg minden skatulyából), de mivel a tanulmány úgy kezeli, hogy ez a közös halmaz kábé említésre sem méltó, és az elemzés céljából valaki VAGY individulaista, VAGY konformista, ezért nem is értem, ez miért két értékosztály egy helyett? Ráadásul belekeverik megint az etatizmust, mintha csak a színházból kilépve, az Ember tragédiája után, a falanx szín nagyon élénk lenne a fejünkben, és a konformista-etatista az nem lenne egyéb, mint a művészetek és bármi emberi előrehaladás természetes kártevője...
A kommunalitásokat és faktorsúlyokat elnézve az individulaista helyett a "kockázatvállaló hedonista" cím sem lenne messze a valóságtól, vagy csak nekem tűnik így? Ezzel szemben a komformizmus értékelésében a legkisebb kommunalitással és faktorsúllyal ez szerepel: "Fontos számára, hogy szerény és visszafogott legyen. Megpróbál úgy élni, hogy ne vonja magára mások figyelmét." A legkisebbel!
Ezzel szemben (ha kivesszük az etatizmusra vonatkozó részt, ami szerintem feleslegesen van itt, ha már saját értékosztály kapott), akkor a két legnagyobb faktor a következő:
- Fontos számára, hogy biztonságos körülmények között éljen. Elkerül mindent, ami veszélyezteti biztonságát.
- Fontos számára, hogy mindig megfelelően viselkedjen. El akarja kerülni, hogy olyat tegyen, ami más ember szemében helytelen.
A nagy felfedező hajósok pl. korrekt individulisták voltak, szemben az Újvilágban talált, meglehetősen konformista indiánokkal szemben. Ha az előbbieket sztároljuk, az utóbbiakat pedig szimplán elmaradott barbároknak bélyegezünk, hol is állunk voltaképpen?! Rasszista, kolonialista, érdekek (itt eufemizmussal: élvezetnek hívják) által vezérelt, ám "mozgásban" lévő, "cselekvő"pionírok oldalán?!
Más az, ha egyfajta gyermeki rajongást érzek a vikingek iránt, akik szimplán úgy látták a világot, mint a mai kapitalisták (Kb: "Ha már megtaláltuk, a miénk. Ha ez nem tetszik, akkor baltát kapsz a fejedbe, 'sztkész!"). Ám ez a rajongásom kimerül az irodalomban, avagy filmek nézésében, azaz a valódi életben nem szívesen látom ennek a mentalitásnak a leképeződését. Milton Friedman nyilván korunk nagy Vörös Erikje, és neki köszönhetjük a mai világrendszerünk nagy részét, és nyilván a maga módján egy zseni, de egy kegyetlen és felelőtlen zseni, szóval vannak ám az indiviualizmusnak hátulütői, a konformizmusnak pedig előnyei is, és picit hangsúlyosnak érzem ebben a tanulmányban az előbbi fényezését azáltal, hogy két kategóriára szedték.
Röviden: egy sötétszürke tónust meg lehet határozni egy mércével, hpgy pl. 80%-os szürke. Nem kell úgy mondani, hogy 80%-ban fekete, viszont -20%-ban fehér! Értem?
VÉGKÖVETKEZTETÉS:
Feudalizmus vs. kapitalizmus, illetve "második jobbágyság", mint de facto okok említése, aminek az okozata a mostani viszonylag éles elkülönülés Európa térképén, amit ez a diagram, és térkép mutat igazán (picit lehet zavaró, hogy a diagramon a fehér a "cselekvők" színe, a térképen meg a fekete, de ha rákattint valaki a képre, ott nyilvánvaló lesz) :
Szóval a tanulmány végkicsengése, hogy a "baj" ott gyökerezik, hogy amikor az ipari forradalom betett az elavult feudalista berendezkedésnek, keletre jelentősebb késéssel érkezett, és eldeformálódott, azaz még valójában most is a vérünkben a van a jobbágyok szolgalelkűsége és emiatt vagy a sültgalamb repüljön a szánkba, vagy dögöljön meg a szomszéd tehene is! Mert nyugaton valamiért jobbak voltak a feltételei a feudalista alá-felérendeltség felbomlásának, mint keleten. Hogy MIÉRT, azt egy szóval sem említi, ha csak nem veszem ezt egy kísérletnek:
- "[...] a nyugat-európai modellt a mozgással, a tőle való eltérést pedig a mozdulatlansággal azonosította (Szűcs 1981: 319). A „mozgás”, mind a „mozdulatlanság” metaforái jellemző emberi viselkedésekre utalnak. A „mozgás” esetében az ember cselekszik, politikai, gazdasági, ideológiai célokat tűz ki, melyek megvalósítása érdekében másokat is mozgósít. A „mozdulatlanság” ezzel szemben a passzív, sorsukba beletörődő emberek jellemző viselkedése, akik nem érzik úgy, hogy életüknek bármi értelme lenne azon kívül, hogy alattvalónak vagy úrnak születtek."
Nézzünk csak a fenti térképre, és szőjjünk egy másik történelmi leplet, amit ráboríthatunk! (Spekuláció lesz, most mondom, de épp az a szándékom ezzel, hogy megmutassam, ezt szerintem épp úgy rá lehet húzni a tanulmányra, mint a kapitalizmus csodáját a feudalizmus maradiságával szembeállító történelmi kontextust.) :
A "cselekvő kultúrák" olyan helyeken sarjadnak, ahol a mozgásnak pl. van TERE: ott van pl. az Atlanti-óceánhoz való közvetlen hozzáférés! Ez manapság nem jelent semmit, de évezredeken keresztül, amikor a leggyorsabb, vagy (nagyobb tömeg, pl. ólom vagy réz esetén) szállításra legpraktikusabb a hajózás volt, ezeknek az embereknek az ősei született vállalkozók és felfedezők voltak.
Másik dolog, hogy nem csak tér van mozogni, de van rá KÉNYSZERÍTŐ OK is: a szupermarketek kora előtt az ő megélhetésük épp úgy a termőföldön alapult, mint pl. a gazdagabb talajú, melegebb, szárazabb éghajlaton. De amíg pl. Ukrajna vagy Magyarország területén volt elég föld, nekik vagy folyamatosan egymást kellett ölniük, vagy együtt hajóra szállni és új területeket benépesíteni.
Ehhez a "kényszervállalkozáshoz" már csak egy harcos vallás kellett (pl. Valhallába egyenes út, és legjobb hely az istenek ünnepi csarnokában, ha csatában esel el.), és jöhet a mozgás, azaz nézzünk egy kis gyarmatosító-gyorstalpalót:
A (germán) szászok előbb megszállták Britanniát a rómaiak kapitulációja után, hogy rá pár száz évvel megtapasztalják ugyanezt a másik oldalról, amikor a dánok ellepték őket, és hajszálon múlt, hogy mára egyáltalán maradt nyoma az angol nyelvnek, mert majdnem sikerült nekik teljesen elfoglalni az angolszász területeket. De akkor még nincs vége, mert 1066-ban jöttek a normannok, akik akkor kb. franciául beszélő germánok voltak. (A korabeli francia már eleve nem klasszikus latin nyelv, mint pl. az okcitán, amit Dél-Franciaországban az újkorig beszéltek, és nem is értették egymást az északiakkal. A francia, amennyire én tudom, latin-germán keverék, de szívesen veszem a kiigazítást, hiszen nem vagyok nyelvész!) Az akkori franciául beszélő normannok betelpült vikingek voltak, akik átvették a kereszténységet és a latinnal kevert frank-germán nyelvet. Innentől kezdve az angol is többet vett át a franciából, mint ami még a korábbi germán verzióból megmaradt, de a harcos ősök vére később arra sarkallta őket, hogy legalábbis megpróbálják "visszafoglalni" Franciaországot (100 éves háború), illetve sikeresen folytassák, amit még a szászok hagytak abba, azaz a maradék kelta eredetű népektől elvették Wales-t, és Írországot, és bár nem konkrét katonai megszállás, hanem kulturális nyomás eszközével, de Skócia hivatalos nyelvét is angolra változtatták. Ekkoriban voltak egyéb vállalkozásaik is, pl. Máltán, vagy a Szent Földön... Aztán jött Észak Amerika, Ausztrália, India, meg némi Afrika. És ha ezt az egész sztorit egy kéthetes kampánynak veszem, akkor épp csak tegnap adták vissza Indiát az Indiaiaknak, de nem mennék bele, hogy a londoni bankárok még ezek után is kábé irányítják-e a világ nagy részét, vagy sem...
Szóval a mozgás jó, ha nálad a hajó, a vas, később az ágyú, később már csak elég a pénz is!
Nézzünk vissza a térképre, és nyilvánvaló lesz, hogy az übermensch propagandával, és természetes agresszivitással megspékelt germán népek, a latin nyelv, mint logikus, tisztán érthető, azaz parancsolásra és államigazgatásra leginkább alkalmas kommunikációs forma adaptálásával a mai világ urainak mondhatják magukat. Nevezzük ezt "cselekvő kultúrának", és minden okés!(Etruszkok eltűntek nyomtalanul, mert nem volt propaganda-gépezetük, míg Rómának volt. Görögök megtartották a kriksz-krax nyelvüket és írásukat, és bár a kulturájukat tiszteljük mai napig, épp kiárusítjuk az országukat... Keltákat sikeresen legyakták Galliától Írországig, utóbbiban makacsul fennmaradt ugyan a nyelv, de a kulturális gyarmatosításnak hála, mára már szinte senki nem törődik vele, azaz a kelta nyelvek kb. annyira halott nyelvek, mint a latin. Baszkok szeretnék megtertani magukat, és jobb esetben csak nem értjük meg, mit ugrálnak, rosszabb esetben terroristáknak hívjuk őket. ÉS EZ CSAK EURÓPA!)
A Római Birodalomhoz, vagy a későbbi Brit Koronagyarmatokhoz hasonlót monjuk rövidebb periódusokig csináltak a perzsák, vagy a mongolok is szárazföldön, de nyilván kevesebb a mozgástér, és bonyolultabb több ezer kilométeres utakat karbantartani, mint pár tucat hajót, legalábbis, amikor a természetesen átjárható sztyeppéknek vége, az a mongoloknak majdnem olyan lehetett, mint tengeren a 16. században úgy Indiába menni, hogy szétszereli a hajót és átvinni szekéren Panamán, majd ott újra összerakni őket.Van ahol nem éri meg, ennyi.
De a mongolokat azért ez még nem gátolta meg, hogy jól odabasszanak Kelet Európa nagy részének, és itt akkor megint érdemes visszanézni arra a fenti térképre:
Vajon miért ilyen "mozdulatlan" a nép a középen?
Hát pl. kezdetnek: sem a klasszikus lovas kultúrára nem volt alkalmas a mocsaras, erdős terep, se jelentősebb tengeri kapcsolat nincs, legalábbis nem közvetlen kifutással az óceánra, illetve az antik időkben Róma elég izmosan elintézte az összes tengeri riválist, mielőtt észak felé is terjeszkedni kezdtek volna, szóval pl. Görögország Nagy Sándor után már nem volt jelentős soha sem, Olaszországot pedig (minden magyarázat nélkül) egyszerűen kihagyták a kutatásból. Aztán a másik dolog, hogy viszont időről időre valami agresszívebb néphullám átütött a keleteurópaiak feje felett, és vagy sikerült pont megállítani őket (mint nekünk a tatárokat, vagy törököket), vagy nem: pl. Lengyelország történelmi határai már korábban is úgy mozogtak, mint egy kérődző amőba a Baltikum és Németország között, illetve hogy ne menjünk messzire, a második világháborúban oda-vissza átmentek rajtuk mint libán a szar.
A második jobbágyság csak Keleten jelent meg, az 1500-as évek után, de ez most ok, vagy okozat lenne?!
Nem lehet fontosabb, hogy ekkortól kezdve egyre több hajót küldtek az Újvilág felé és gátlástalanul hozták a nyersanyagot, és a nemesfémeket, amivel finanszírozni tudták az ipari forradalmat és nem volt akkora szükségük valószínűleg a jobbágyaikra? Főleg, hogy kimeríthetetlen rabszolgaforrásnak ott volt pl. Afrika... A mezőgazdságnál "megrekedt" keleti országoknak kellett továbbra is a jobbágy, mivel nem volt hozzáférése a rabszolgákhoz, és ez jobban megmagyarázná a tényt, mitől érzi magát vajon egy holland természettől adódóan optimistábbnak és szerencsésebbnek, mint mondjuk egy ukrán vagy egy bolgár...
Míg nálunk a második jobbágyság volt a motor, a mostani USA déli államaiban a konkrét, rabláncos, korbáccsal verős rabszolgaság, csak szólok!
És maradjunk a szerencsénél picit: a kapitalizmus térnyerése óta a háborúk gyakorisága jottányit sem csökkent. (Azaz: nyilván nem hozott emerségesebb rendszert a világba, csak úgy halkan megjegyzem!)
Sőt, a hatékonyabb fegyvereknek és a gyarmatokról érkező erőforrásoknak köszönhetően kábé üzleti vállalkozásba mentek át. A római légiók megszervezése, a viking hajók megépítése, a mongolok "információs szupersztrádája" amivel a nagykán hamarabb megtudta otthon, Karakumban, mi van Kijevben, mint ahogy a hír mondjuk Visegrádig jutott volna, ez most átment ágyúöntésbe, később vasúti sínek lefektetésébe, később műholdak pályára állításába, és most a drónokba, és az internet orwelli szintű szűrésébe. Aki szponzorálni tudja a "vállalkozást", a "mozgást", az nyer rajta!
Lóval vontatott ágyúkkal el lehetett foglalni egész Kelet-Európát, viszont Svájcot, vagy Skandináviát kevésbé, ugye? Nem csoda, hogy egyrészt, aki biztonságba akarta helyezni a pénzét, az 100-150 évvel ezelőtt nem a Kajmán szigetekre ment, hanem ezekbe az országokba? Nem lehet vajon, hogy egy apró kis jelentősége lenne ennek abban, hogy ezek a - természti adottságaik révén - gyér megéletési lehetőségeket biztosító területek, pusztán azzal a geopolitikai előnnyel, hogy az elmúlt pár száz évben nem nagyon lehetett odabaszni nekik (és lám: Csehország, mint ex-vasfüggönyös kivétel, nem főleg hegyi terepen van-e?), mágnesként vonzották a háborús zónákból kimentett - még akkoriban arany fedezetű - valutát, és ezáltal több-kevésbé biztosítani tudják a mai napig az egyszerrű állampolgáraik megélhetését?
Csak kérdem... lehetségesnek hangzik?
Szóval történelmileg a mozgás az elnyomással és gyarmatosítással kapcsolható össze, a mozdulatlanság pedig a földrajzi fekvés miatti "átjáróház-jelleggel", legalábbis éppúgy hozzá lehetne kötni ezt a rögtönzött kis teóriámat az ilyenfajta vizsgálatokhoz, mint bármi mást.
Lehet most azt mondani, hogy panaszkultúra van délen és keleten Európában!
És egyet is értek valamilyen szinten! (Ahogy osztottam már meg olyan véleményt, ami miatt pont a magyar konzervatív érzelműek sértődtek meg...)
Ezek viszont olyan gyökerek, amik nem hiszem, hogy a globalizáció viszonylag friss megjelenésével egy-két generáció alatt kivesznek az emberből, FŐLEG ha pont ez a globalizációs terjeszkedés (ahol már nem népek, országok, hanem vállalatok "rohanják le" a szűz területet, mint pl. a vasfüggöny megszűnésével) nem tett semmi jót ezekkel az emberekkel, ha őket mint nemzeteket, mint nagy egészt veszem. Közép és kelet Európában az én generációmnak még jó eséllyel élő kapcsolata (azaz emlékei beszélgetésekről) van olyan nagyszülőkkel, akik megszenvedték legalábbis a világháborút, vagy aztán az orosz elnyomás keményebb éveit, de pl. anyai nagyapám 1906-ban született a Felvidéken, és még ha nagyon megkaparom az emlékeim, lehet a Monarchia korából is tudott néha sztorizni, ahogy ő emlékezett arra, mit meséltek neki gyerekkorában a felnőttek. Neki pl. olyan valós, azaz megfogható lehetett az 1867-es kiegyezés, mint nekem 1956, vagy egy mostani tininek a berlini fal lebontása.
Tényleg elég komformista és "mozdulatlan" volt a nép, de ez nem azt jelenti, hogy ezt nem tudjuk "kinőni", csak akkor pl. nem kellene minket, szegényebb országokat gúzsba kötni a jogos vagy jogtalan adósságterhekkel, nem igaz?!
Az okok feltárása nélkül, legalábbis nem lefitymállni és elítélni kellene a félősebben, nyakukat behúzva, vonakodva mozdulókat, hanem segíteni őket!
Pl. ha a németekkel keményebben bánnak az ötvenes években (mint ahogy most a görögökkel akarnak keménykedni), hogy igenis perkáljanak az utolsó centig, kamatos kamattal ráadásul, akkor most nem príma autobahnokon száguldoznának Audikkal és Mercikkel, hanem káposztaföldeket kapálnának kérges tenyérrel, hogy legyen miből levest főzniük. Vagy a német autókat 4 Eurós órabérért fényeznék, de angolok, svájciak és dánok vezetnék őket, míg a németek még mindig bogárhátúban feszengenének. Akkor nem lenne vajon megint valami szélsőséges politikai mozgalom arrafelé? Hát, szerintem lenne esély rá...
De közben a görögöket ér basztatni, mennyi náluk a szélsőséges komcsi vagy náci, ugye?
Miért van ez így? Talán mert azok a pénzeszsákok akik eleve szarrá keresték magukat a világháborúval, picit több rokoni szállal kötődtek Németországhoz, és valahol megsajnálták őket? Nem tudom, de nem is érdekes, az én kontextusomban nem az!
De ha már ekkora globalizált világban élünk, jó lenne ha mindenkire embertársként tekintenénk!
EHELYETT sokkal könnyebb azt kimutatni, hogy a lusták és a csodavárók miért nem érdemlik meg, hogy az állam segítsen rajtuk, és ha ez még nem elég, fogjuk rájuk, hogy nem csak lusták, de alapvetően sunyi, homofób és/vagy idegengyűlölő, begyepesedett, asszonyverő parasztok!
SAJÁT VÉGSZÓ:
Színkód 1:
"A modern világ kihívásainak."
Szóval, anélkül, hogy belemennék, itt ez a kis filmecske >>> ITT
Ahogy látható, a tradicionális körülmények közt élő emereknek kurvára nem hiányzott sem az IPhone, sem a Coca Cola, és miután az újfajta, selyemcsomagolásba burkolt gyarmatosítás betette a lábát, az kurvaélet, hogy egyes politikusok rá tudnak mutatni, hogy most már a paraszt, aki eddig jaktejet fejt, esetleg mehet főiskolára, és a GDP összességében nőtt, de a szegénység is nőtt, és a szemét ellepi az utcákat! A modern világ kihívása szerintem a következő: hogyan állítsuk meg a mosani rendszert, legalább egy "pillanatra", hogy az élet minden aspektusából megvizsgálhassuk, és utána esetleg új pályára állíthassuk!
Ennek épp az ellentéte folyik Görögországban, ahol az adósságok fejében privatizálnak olyan "fejős teheneket", mint az állami lottó (amihez igen, de igen mélyen tompikának kell lenni, ha azt hisszük, hogy az nem termel effektíve pénzt!), azaz az államnak ezzel is kevesebb esélye lesz fizetni a kamatokat, míg a "szerencsés nyertes", aki a tenderen a legjobb ajánlatot tette, az innentől kezdve sikeresen hátradőlhet, és minden "sültgalambváró, és lusta" görög lottóvásárló az ő zsebébe fog jattolni...
Színkód 2:
"Az emberek azonnal képesek leszarni a cselekedeteik valós következményeit, amint számukra nem jelent látható kényelmetlenséget, vagy jelentősebb anyagi hátrányt! És ez igaz mindkét oldalról!"
Az emberek, mint struccok, seggükkel az égnek, fejükkel a homokban.
Írországhoz lépek vissza, ezt picit jobban ismerem, mint Svájcot, vagy Hollandiát, ugyebár.
Lehet gyönyörű kimutatásokat végezni, milyen tiszták a patkok és folyók, és milyen humánus körülmények közt legeltetik a világbajnok teheneiket! Miért? Mert pl. nincs ipar, azaz nem szennyezik az írek a környezetet, ugye? Leesik az eső a legelőre, ahol csak a természetes tehéntrágyát mossa ki, aztán lefolyik a patakba, ahol vígan lehet horgészni, nem mint a barbár harmadik világban, ahol habzik a víz a lúgtól, és kövek helyett gumiabroncsokon és old-school tévé-kasztnikon és monitorokon csapnak át a patak hullámai... De miért? Csak mert Írország egy kétfaktoros gazdaság lett, ami egyrészt vidéken a mezőgazdaság (=legeltetés, némi cider, guiness, némi halászat), másrészt a szolgáltatások (=bankszektor, biztosítások, telekommunikáció, és ingatlanhókuszpókusz). Ennek megfelelően az írek még mindig elég jól élnek, válság ide, vagy oda, azaz a szegény embernek is szatyor lóg a fülén is a Mary Streeten, ha máskor nem, hát karácsony előtt 4-5 héttel, amikor tömegesen veszi a gagyi cuccot, ami miatt a kínai folyók PH-értéke abnormális, és kínai tinik esznek puszta rizst ebédre, amint legyártják nekik a cuccot, miközben ők nem csak a pizza szélét, gyakran a pizza felét basszák ki a kukába, mert telik!
A szenyezést "igénylik" (a vásárlói magatartásukkal), de kényelmetlen lenne a látványa, ezért exportálták a harmadik világba. És ezt nem is az írek csinálták, hanem kábé ugyanazok a gyarmatosítók, akik itt egy jó darabig "de jure diktátorok" voltak, majd némi nemzetközi nyomásra, kegyesen megadták az íreknek a szabadság látszatát, de a gazdaságuk, na az az ő kezükben maradt....
Szóval miközben vígan készíthetünk tanulmányokat arról, milyen tiszta a talaj és a természetes vizek, és nincs szennyezés! És ezt mindenki el fogja hinni, főleg, ha valami Dr. Knowitall fogja szignózni a tanulmányt!
Lehet ám, hogy ez nem igaz Norvégiára, Svédországra, Dániára, vagy Svájcra...
De logikusan gondolkodva arra következtetek, hogy kis különbségekkel igaz is!
És csak úgy "durva poénképpen", a Feröer Szigetekről (ami nem tudom, a tanulmány szempontjából Dánia rész-e vagy sem, de a Grindadráp szokást a dán hatóság támogatja, amennyire én tudom...)
Tessék, az altruista, környezettudatos, modern ember, aki pilótabálnákat (delfineket) mészárol, merthogy anno elfoglaltak egy falatka totál értéktelen szigetcsoportot, ahol amúgy nem lehetne megélni, csak úgy, ha pl. tengeri emlősöket gyilkolnak le, mert kell a sok állati zsír!
És mondom ezt úgy, hogy közben nem vagyok sem pro- sem kontra disznóölésben, de ott EGY disznót vágnak (hagyományosan), ez meg itt úgy néz ki, mintha mi beterelnénk a sertéseket egy stadionba, és a tesztoszterontól fűtött mészárosok bárdokkal és csákányokkal közéjük rontanának, és ott ütnék-vernék őket, ahol érik... És itt nem arra a delfinre kell mutatni, akit (szerintük humánusan) 30-40 másodperc alatt elintéznek, hanem az utolsó delfinre, aki a hajtóvadászat során ki-kicsúszik a mészárosok keze közül, ám családtagjai haláltusáját végig látja, hallja és szagolja!
Ez is a "cselekvő" Skandinávia, baszomalássan!!!
Másik oldalról viszont:
Ha megfosztasz egy embert minden lehetőségétől (hagyjuk kérem most, hogy hány százalék fosztja meg SAJÁT MAGÁT pl. drogfogyasztás, alkoholfogyasztás, egyszerű közönyösség által!) az általad elfogadott "normális" életvitel folytatásától, akkor oda kerülünk, hogy a hajléktalan fel fogja borítani a szelektív hulladékgyüjtőt, aluminium, vagy egyéb értékes cucc után kutatva. Felveri a sátrát Normafa környékén, és minimum a patakba szarik-hugyozik, de lehet megzavarja a vasárnapi sétád, mert megtámadnak a korcs kutyái. Valószínű minden szemetet eldobál, és kurvára nem érdekli semmi, csak a saját túlélése, még egy hétig, még egy napig! Ez is biztos kevesebb Dániában, mint Bukarestben, vagy Miskolcon! Ezt is fel lehet mutatni, hogy az észak-nyugati térség jobban kíméli a környezetet, mert nekünk itt van ez a csürhe a nyakunkon, akik, ha nem is hajléktalanok MÉG, de már képesek minden szart elégetni a vaskályhában télen, például gumiabroncsot is, és hát EZEK mennyire szennyezik a mi környezetünket, kéremszépen?!
Ja, és ki vitte őket erre a szintre?
Csakis az alkohol? Csakis a lustaság?
Ugyanmár!
Amikor az emberiséget láthatóan megosztja a médiaeszközökkel az a bizonyos "láthatatlan, nemzetek határain túlnyúló" vezetés, akkor a feladatunk nem az lenne, hogy mea-culpázással ostorozzuk véresre a saját hátunkat, miért is nem vagyunk mi még "rendes kapitalisták", ha éppen az Elbától keletre születtünk!
És ha szerencsénkre a másik oldalon láttuk meg a napvilágot, azaz jómódú családokba, főleg olyan helyre ahol németül, angolul, de legalább franciául értenek, és az élet a lehetőségek tárháza, akkor nem az lenne a dolgunk, hogy miközben filléreket dobunk a koldus kávéspoharába, vagy külön kukába dobjuk a heti 15-20 ásványvizes palackot, a heti 4-5 kiló "unalomból el nem fogyasztott" zöldség és gyümölcstől elválasztva, és ezzel kitesszük magunkra a kitűzőt, hogy "Jó Ember Vagyok!", hanem ha már globalizációról van szó, kezdjünk el aktívan gondolkodni, miben is állna a szegényebb régiók felzárkóztatása?!
Anélkül, hogy lustának nevezzük őket!
Anélkül, hogy bárgyúan azt hisszük, hogy az egész világ, a mostani 7 milliárd emberrel, képes lenne ha nem is svéd- vagy svájci-, de legalább európai színvonalon élni!
Ez csak úgy lehet, ha feláldozzuk a mostani jólétet, és abbahagyjuk a követelőzést az évszázadok óta elnyomott, gyarmati sorsara ítélt nemzetekkel szemben!
Amíg ezt az attitűdöt nemhogy fenntartjuk, de sztároljuk is, addig csak a húrt feszítjük!
És, már bocsánat, de ahogy látom ennek a tanulmánynak az értelmezését, és a módot, ahogy helyeslik az eredményeket, az valami árja, übermensch ízt kever a koktélomba. Ha a mai magyar (vagy görög, olasz, bolgár, román, ukrán) sikeres ember ezeket a dallamokat játsza, miközben meg van arról győződve, hogy honfitársai csakis azért vannak segélyprogramokon, vagy az utcán, mert ők nem elég "nyugatiak", nem eléggé "cselekvők", nincs affinitásuk a "mozgásra", ott szerintem nagy bajok vannak!
Köszönöm a türelmet!
