Mentés másként

A magyar ember egyik sztereotipikus vonása szerintem a nagyvonalúság, ami nagyon jól hangzik ugye? A legtöbb esetben az is, pl. ha nem várunk mindenáron viszonzást, ha segítünk, és gyakrabban adunk borravalót, mint mondjuk az angolok, vagy a németek, vagy ilyesmi.
Ennek velejárója az is, hogy a "szarrágó" egy igen erősen negatív kifejezésünk arra az emberre IS, aki csupán magán spórol, azaz élére állítja a fornitot.
Eleve a spórolás valami olyan bizsergést kelt sokunkban, ami nem a jól eső pezsgőfürdőt juttattja eszünkbe, hanem mintha vörös hangyák mászkálnának a hátunkon, vagy üveggyapotot tettek volna az alsógatyánkba...

Etimológiailag: A sparen  (‘őriz, kímél, takarékoskodik’) bajor-osztrák és hazai német sporen alakjának származéka. Ezzel nem lenne baj, ugye? Megőrizni, megkímélni valamit, az nagylelkű cselekedet, szerintem.
A sparen úgy hangzik, mint az angol spare, ami szintén leginkább azt jelenti: megkímél.
A gyerekek utálják persze, amikor felszabadultan játszanak, és nagyfater előadást tart arról, hogy így le fog szakadni rólad a szandál, míg ő már 15 éve hordja ami a lábán van. Na igen, gyereknek lenni egy dolog, és addig jó, amíg erre emlékezni fogunk nagyfater korunkban is, és nem osztjuk az észt a kicsiknek, mert nem az a dolguk abban az életkorban, hogy felelősen gondolkodjanak, hanem az, hogy élvezzék a világot, és felfedezzék, és megtapasztalják.
DE felnőtt a felnőttnek már szerintem utalhat arra, hogy "amit ma megkímélsz, megmarad holnapra"...
(Azt hittem a reggeli kávém mellett be is fogom felezni a posztot, de pl. az időmet sosem tudom beosztani, és a betűkkel sosem spórolok eléggé. Ezen még dolgozni kell!)

Szóval németül sparen, angolul viszont inkább SAVE, mint spare.
Azaz nem csupán megkímélni, hanem megmenteni valamit!
És a véleményem, világlátásom szerint bármikor kapcsolatba kerülünk a "takarékoskodás" témájával, és kényszeresen viszketni kezdünk, próbáljunk már meg átállni a nemesebb cél koncepciójára, azaz pl. bármi amit ma nem használunk fel, nem használunk ki, az megment egy darabkát a saját jövőnkből, ugye? Pl. a gyerekeink számára, akiket tényleg nem kell leugatni, akkor sem, ha nem fejezik be ami a tányéron van, és akkor sem, ha elszakad a cipő. Nekik az a dolguk, hogy játszanak, nekünk meg az, hogy értelmesen gondolkodjunk! Mert ők még nem tudják, nekünk meg az a dolgunk, hogy tudjuk! Főleg, hogy rengeteg információ eljuthat már hozzánk, ha kinyitjuk a szemünket és fülünket.

Na, a hosszú felkonf után egy gyakorlati praktika, amit lehet húsvétra kellett volna időzíteni, de amúgy örökzöld a téma:
FŐTT TOJÁS

A főtt tojás elkészítése, ahogy én is gyakran csináltam, amíg nem olvastam valahol, hogy lehet másként is: forrásban tartod a vizet kb. 6-8 percig, de mivel hajlamos vagy közben kimenni a konyhából, és "ártani úgysem árt" ez lehet 12-15 perc is, mire visszanézel, és megkönnyebbülsz, hogy elég sok vizet tettél fel, nem párolgott el még teljesen. Mivel azonnal meg akarod enni, ezért leöntöd a forrót, és feltöltöd hideggel, hogy minél hamarabb meg tudd pucolni. Itt én - víztakarékosság miatt - mindig tudtam várni 2 percet, de vannak, akik gátlástalanul addig folyatják rá a csapból, amíg jól esik, szóval pár liter simán rámegy...

Ehhez képest, egy "kímélő" opció:
Amikor a víz forrni kezd, elzárhatjuk a gázt, vagy az elekromos lapot, és onnantól kezdve mondjuk 9-10 perc múlva, mikor még simán meleg a víz, de már nem "lobog", teljesen keményre főtt. Mivel az összes esetleges baci megdöglik 68 fokon, így azt már letudtuk becsülettel, amíg a vizünk a forráspontját elérte, és ezen kívül a 100 fokról visszahűlés is jó pár percig eltart, szóval ez nem szempont. Viszont nem ment feleslegesen a gáz vagy az az áram percekig. Másik bónusz, hogy ha vagyok olyan okos, hogy nem akkor kezdem el főzni, amikor a gyomrom már visít a reggeliért, akkor talán képes leszek kivárni, míg visszahűl annyira, hogy további hideg víz hozzáadás nélkül kézbe vehetem, és megpucolhatom. Praktikus főtt tojást a nem teljesn frissből készíteni (pl. a hűtőben a FIFO módszerrel tudhatod, melyik lesz jobb tükörtojásnak, vagy rántottának, és melyik keményre főzve), mivel a tojáshéjhoz jobban tapad a friss tojás, így idegesítő folyamat lesz a megpucolása + nyilván kárba megy egy része...
És még érdemesnek tartom a "tervezésbe" bekalkulálni, hogy lehet épp csak 2 tojást kívántam meg, de ettől függetlenül megfőzhetek 6-8-at is, mivel aztán saját héjában minimum egy hétig eltartható a hűtőben. Szóval máris megspóroltam ezzel nem csak pár liter vizet, hanem azt az energiát, ami ennek a víznek a felforralására megy rá. Logikus, ugye?

Tudom, ELVILEG, ezt sokan tudják, mégis kevesen alkalmaznak hasonló praktikákat.
Épp arról jutott eszembe, hogy az egyik lakótársam tegnap 1 (!) darab tojást főzött reggelire, és ott hagyta kb. 15 percig a forrásban lévő vízben. És nem szóltam egy szót sem, mert ilyenkor én vagyok az okoska, vagy a nagyfater, és hagyjuk már! Nem merek szólni akkor sem, amikor a munkahelyi öltözőben vastag sugárban folyatják a csapot fogmosás vagy borotválkozás közben, mert nem tudok erre egy jó viccet, és ha komolyan veszem, akkor az az érzésem, pont a visszájára fordul a jó szándék, és mivel nem leszek szimpatikus, csakazértis tovább fogják csinálni, mert mi a fasz közöm van hozzá, meg amúgy sem fizetünk érte!

Mert pl. sem a munkahelyen, sem itt az albérletben nem fizetek a vízért, vagy az áramért, és még gyerekem sincs, szóval ha nagyon leszarnám, azt is mondhatnám, hogy kb. 25 év múlva nekem már teljesen mindegy lesz, addig meg csak élvezem az életet, és nem kell gondolkodni kényelmetlen témákon, mert attól nem lesz semmi sem megoldva...
De én olyan vagyok, mint a kolibri, aki megpróbálja eloltani az erdőtüzet, még akkor is, amikor az elefánt csak nézi. Ha a teljes dokumentumfilm nem is érdekel, ez a pár perces afrikai tanmese talán jól hangzik, 46:30-tól kezdődik, és csak két perc >>> klikk ide!


Nyilván, ha milliárdos lennék, akkor többet tehetnék, de nem kellene ettől azt hinni, hogy az én személyes felelősségem a környezet állapotának megőrésében, az kb. zéró!

Szóval lehet spórolni, pusztán azzal, hogy átgondoljuk, mit hogyan csinálunk, és mire van szükségünk, és mi a logikus, mivel "menthetünk" egy kis darabot a környezetből, a magunk, vagy a jövő nemzedékek számára.
Ebben a témában van egy nálamnál sokkal profibb és szélesebb olvasótáborral rendelkező kanadai szakértő, aki harmincas éveire a (felső) középosztálybeli kerestéből annyit félretett, hogy nyugdíjba vonult Coloradóban, azaz csak akkor dolgozik már, amikor unatkozik. Mindezt csak azzal, hogy képes volt felmérni a valódi igényeit, és racionalizálni a kiadásait, és ezt játékos feladatnak vette, nem irritáló filléreskedésnek...
Itt az ő blogja: Mr. Money Mustache

És bocs, ha nem vagyok olyan vicces, mint Lee Camp, Russell Brand, vagy George Carlin, rájuk sokkal többen figyelnek is, de ettől még nem fogom feladni, és ha csak egyvalaki fogja a főttojást másként készíteni, már az is eredmény.

Villámhírek

Pont tegnap sikerült pozitív üzenetet küldeni haza, hogy a Social Welfare mégis megítélte a Jobseeker Benefitet, küldtek is mellé egy csekket, a visszamenőlegesen jogos 150 Euróval.
Ma verőfényes igazi tavaszi idő, mennem kellene úgyis beadni a következő heti űrlapot, hogy arra minél hamarabb kapjam az új csekket, aztán meg az irodától már akkor nincs messze a Phoenix Park, mennék olvasni, napozni + persze újabb friss giz-gazt szedni, hogy legyen még több peszto...

De rémlik, hogy éjszaka valami mocorgásra ébredtem. Kavicsos a yard, még egy nindzsa se tudna csak úgy átosonni az ablak alatt, én meg úgy alszom, mint egy zsákmányállat, legalábbis ha nem veszem be a Frontint... Volt is egy hirtelen flessem, hogy kapucnis gyerekek kapják fel a cangákat, de hiába vagyok ilyen éber, mivel meztelenül alszom, úgyis ellopták volna a bringákat, mire a golfütővel kimegyek erélyeskedni. (Jó a rosszban: ilyenkor arra kell gondolni, hogy ha kimegyek golfütővel, akkor azt is ellenem fordították volna, és most leszakadt léppel feküdnék a sürgősségin...)

De rossz a rosszban, hogy tényleg szegény embert húzza most az ág, és tényleg olyan ritka az ilyen jó idő + szabadnap együttállás (mondjuk a szabadnapok szaporodnak, abban nincs hiba), hogy még abban is benne lettem volna, hogy a  rendőrség reakcióját meg se várva azonnal veszek egy másik használt bringát 100-ért, és legfeljebb ha ez megkerül, valamelyiket eladom, de a mi kis elővárosi negyedünkben csak olyan bringabolt van, ahol épp csak egy 180 eurós bringa volt használtan, és még az se nézett ki jobban, mint az enyém, amin a két külső ért csak valamit...

DE: egy másik pozitív dolog, amire gondolhatok: múltkor esőben már konstatáltam, hogy mivel az első fék rég nem működik, a hátsó fékpofák is kezdtek elkopni és 5 méteresre nőtt a féktáv, így kezdett veszélyes lenni, lehet az őrangyalom így mentett meg egy következő balesettől, mi?)

Amúgy meg lehet nem elég a rózsaszín faktor az életemben és azóta is kiakaszt, akárhányszor a Nestlé eszembe jut, hogy milyen szar a világ, és emiatt a világomba vonzom az ilyen kis személyes, globálisan piszlicsáré szar dolgokat is, anélkül, hogy objektíve nem érdemlem meg, mert én nem folyatom a csapot fogmosáskor, meg lekapcsolom a villanyt, de a gyűlölet (nem szégyen, bevallom, Peter Brabeck iránt valódi, hamisítatlan gyűlöletet érzek) megfertőzi az életem, és kapom az ívet...
Jobb lenne rózsaszín szemüvegben flangálni, azt hinni a világról, hogy áldozatos munkával és a kollektív "bölcsességhez" való alkalmazkodással elérhetem legalábbis a pozitív zsibbadság állapotát, és ha még egy kis csokit is eszek, a boldogsághormonjaim is bizseregnek talán... Vagy ehhez még kellene a rendíthetetlen hit, hogy okosabb emberek folyamatosan azon dolgoznak, hogy mindenkinek jobb legyen, és a Föld is megőrizze az állagát, vagy legalábbis ne egy újabb katasztrófával regulázzon meg minket, ha már nagyon szemtelenül kihasználjuk a környezetet? Lehet...
Akkor lehet meglenne a biciklim, mi?!

Ja, még egy pozitív: a bringát valszeg akkor is kiemlték volna, ha a lakat rá van zárva a kerékre (U-lakat, a fatörzset nem éri át), de mivel csak rá volt akasztva a kormányra, azt ledobták a kocsibehajtón: 25 Eurót megspórolok most lakaton! :D

Közügyek, közös érdek, vagyis ami nekem erről eszembe jut (1. rész)

Naplószerűen:
Felkelek, megyek a munkahelyre a lepecsételt doksikért, hogy vigyem a Social Welfare irodába.
Merthogy ezen a héten zéró (!) napra vagyok beosztva, a gyatra foglaltság miatt, és elvileg jogosult vagyok valami kompenzációra, mert Írország azért még mindig nem a legalja.
(Valamiért itt vagyok, szürke idő és ingerszegény környezet ide, vagy oda, ugyebár...)
Hogy miért van ilyen foglaltság, ilyen helyzet, amikor még pl. október-novemberben azért sírt a szánk, hogy néha megkérnek, hogy 6 napot dolgozzunk egy héten? Változnak az idők...
A változás viszont másként érint mindenkit.
Pl. a felsőbb körök már tudták ezt előre, és kb. az összes komolyabb arc lelépett tavaly. Nekik majdnem mindegy. Pont fordítva van ez, mint a kalandregényekben, ahol a süllyedő hajóról a patkányok lépnek le először, és a tisztességes kapitány marad utolsónak.
Vagy tényleg fordítva lenne? Most akkor én csak azért lennék patkány, merthogy kékgalléros proletár melós vagyok?!
Nem, igazából se nem fonák, se nem egyenes, azaz a hajós hasonlat itt nem alkalmazható.
Az lép le, aki megteheti, és az marad, aki per pillanat nem tud jobb opciót.

Lényeg a lényeg, ami meló most van az megy a teljes munkaidősöknek, mert nekik szerződés szerint jár. Nekem olyan a szerződésem, hogy rugalmasnak kell lenni, a "business level"-nek megfelelően.
Semmi baj ezzel, ki kell bekkelni, hogy valaki felmond, és akkor több lesz a lehetőség, vagy ki kell várni, hátha annyira beszarik minden, hogy elküldenek, és mivel 3 éve itt vagyok, akkor kapok végkielégítést. Addig meg itt ez a speciális segély, amit mondjuk első körben visszadobtak, de tudom én, hogy csak nyomni kell őket egy picit, és megadják. A lényege, hogy ha négy napot dolgozok egy héten, akkor nem jár semmi, de ha csak hármat, vagy kevesebbet, akkor a maradék napokra utalnak valamennyit.
Egyelőre csak az igazolásokat viszem, még azt se tudom mennyit fogok kapni, nyilván sokkal kevesebbet, mintha dolgoznék, és ez talán épp elég ok lesz egyeseknek arra, hogy ne várjanak türelmesen a végkielégítésre, inkább keressenek más munkát már most. Ezt várja a vezetőség szerintem, hiszen pl. ha azt veszem, hogy 2013-ban az éves mérleg végén a 197 szobás hotel mindössze 27.000 Euro profitot termelt, akkor már 3-4 régi dolgozó végkielégítése elég lehet ahhoz, hogy veszteségbe csapjanak át...

A vezetőség azon dolgozik, hogy a tulajdonosok jól járjanak, a munkások meg azon, hogy ne kerüljenek a híd alá, ez az élet rendje, mi?
Rendben is lenne, ha nem adnánk évről évre egyre több zsetont a "láthatatlan kézbe", azaz nem komcsiznának le, ha meg mernéd pendíteni, hogy az államnak igenis be kellene avatkozni a piac szabályozásába. Semmi baj nem lenne akkor, ha a nyereséges vállalatok adóznának az államnak, aminek egy része pl. mehetne egy olyan keretbe, amiből ilyen esetekben a veszteséges vállalatok elbocsájtott dolgozóinak végkielégítését, és esetleges follow-up segítését, átképzését lefedné.
Egy szó, mint száz: ha már a cégek nem éreznek felelősséget a dolgozók irányában, erre lenne alkalmas az állam. De ettől én most komcsi vagyok, ugye?

Hogy honnan lenne több nyereséges vállalat, akik kitermelnék ezt a sok pénzt, és nem mondanák ehelyett, hogy bejegyzik magukat pl. Luxemburgba, vagy bármilyen más adóparadicsomba?
Nincs ebben semmi új találmány, egyszerűen be kellene tiltani az off shore számlákat, és ha már minden globális, az adórátáknak is egységesnek kellene lenni, hogy ne lehessen kibújni alóla...
Ha sehol nem lenne adóparadicsom, kénytelen kelletlen ott adóznának, ahol a dolgozóikat foglalkoztatják. Persze ezt nem fedi azért le a hiányos közgazdaságtan előképzettségem, de azért valamennyit tanultam, és a többit meg józan paraszti észből és az eddigi magánszorgalomból hozzátett ismereteim azt súgják, meg lehetne ezt lépni vagy egy drasztikus huszárvágással, vagy apró "visszalépésekkel".

De most még ki lehet kerülni a társasági adó nagy részét.
Nem hogy ki LEHET, de ha hiszünk a korpokrácia fogadatlan (?) prókátorának, a Nestlé ügyvezetőjének, akkor ez KÖTELEZŐ!
Legalábbis ez az egyik mellékzöngéje annak a pár perces videónak, ami még épp sikeresen felbaszta az agyam, mielőtt elindultam volna.

Peter Brabeck egyébként nekem egy nyolcvanas években gyártott Ken babát juttat eszembe, akit otthon 3-4 Barbie vár a babaházban, egyik a személyi edzője, egyik a titkárnője, egy másik meg csak a faszát szopja. A ház előtt piros Ferrari, és az egész egy csinos kis műgyepes alapzaton áll, ami amúgy egy szennyvíztengeren lebeg, de ez őket sosem zavarja, hiszen sosem kell lelépniük erről a platformról. És David Hasselhoff slágerei szólnak folyamatosan a hangfalakból...

Ha valakinek sem a német, sem az angol nem megy, kivonatolom:
Azt mondja, hogy a természetről azt hisszük, hogy minden jó, ami onnan jön, holott pl. a természet "kegyetlen" és az emberi tevékenység (végre) képes valamiféle egyensúlyt teremteni a természet ELLEN. Az orgaikusról azt hisszük, az a legjobb, holott pl. az USA-ban már 15 éve eszik a GMO növényeket, és semmi nyoma (!), hogy bármilyen betegséghez lehetne kötni ezek fogyasztását. A tiszta vízhez való jogot egyesek EXTRÉM MÓDON (!) alanyi természetűnek vennék, holott a víz, mint egyéb más élelmiszeripari adalék, vagy alapanyag, pusztán egy termék, amire árat kell szabni, ezért simán privát kézben kellene lenni! HISZEN pl. egy olyan vállalat, mint a NESTLÉ, ami világszerte 275.000 embert foglalkoztat közvetlenül, és több, mint egy milliót közvetve, és azok mögött nyilván családok állnak, így ők FELELŐSEK azért, hogy a vállalat fejlődjön. Szerinte EZ az ő legnagyobb "szociális felelőssége", mint CEO, azaz ügyvezető igazgató... Nyilván nem említi, hogy a 275.000 közül, de még főleg a közvetetten nekik dolgozó egyéb beszállítók alvállalkozóinak melósai milyen szintű béren tengődnek... De erre meg rá is tromfol azzal, hogy a zárójelenetben megcsodáltatja velünk az egyik japán gyárat, ahol szinte a targoncáson kívül minden munkát már robotok végeznek, hogy lám ez milyen csodálatos! Ja, és akkor kinek adnak ott munkát? A robot-karbantartóknak?! És akiknek pl. nem adnak munkát, viszont megfizettetnék velük az ivóvizet csak olyan alapon, mert hát ők nem igyekeztek eléggé, hogy "rendes" munkából, "rendes" jövedelemre tegyenek szert?! 

Kalifornia kb. a szemünk láttára sivatagosodik el, míg a Nestlé megkapja a víz értékesítési jogait, de amúgy meg nem kis mennyiséget használnak el arrafelé "fracking" technológiára, aminek néhol olyan szennyező hatása van az ivóvízkészletekre, hogy kábé meg tudod gyújtani a csapvizet, ergo nem tehetsz mást, mint megveszed a palackozott ivóvizet. (Szociális felelősségvállalás a köbön, ugye?)
De ezekbe most nem megyek bele, aki nem hiszi, járjon utána!

De ez annyira felbosszantott, hogy le sem merem írni, mik jutottak eszembe, és csak az nyugtatott meg később, hogy végre nem járult tépő szél az esőhöz, így kibringáztam a parkba, és szedtem 2 szatyor medvehagymát, amire - legalább még most - nem szabtak fogyasztói árat, bár hivatalosan már tilos lenne hozzányúlni...
De valami belső vadász-gyűjtögető ösztön mindig kielégül bennem, amikor ilyesmit csinálok, és akármit mond Peter Brabeck, valahogy nekem több a bizalmam egy vad növényekből és "gyomokból" (merthogy én csalánt, pitypanglevelet és vadsóskát is adok a medvehagyma pesztómhoz) álló ételben, mint egy gyorséttermi szenvicsben, vagy egy GMO kukoricát is tartalmazó salátában.
Nyilván lehet vitatkozni, hogy mi lenne, ha rajtam kívül ezer másik is odamenne, és mindenki elkezdené a gyűjtögetést, és akkor nyilván a parkőrök feladata, hogy a vandalizmust megakadályozzák, de a parkőröket fizető állam (feltételezem, a Phoenix Park nem privát létesítmény, egyelőre...) feladata lenne akkor az IS, hogy megszabja az egészséges élelmiszerek kritériumait, azaz pl. a Burger King, vagy a McDonalds nem is nyithatna itt egységet, a Tesco vagy a Lidl helyett pedig kerületenként kis piackon kellene beszerezni a zöldséget, szigorú ellenőrzés mellett, hogy minden elfogadható, és ha lehet hazai piacról származik, és a többi... Szóval ha regulázni akarnak, nem a kis embernél kellene kezdeni, hanem a vállalatoknál! 
Amíg az nem megy, én "rosszul viselkedem", pardonbocsánat...
Akárhányszor ez a gennyláda Peter Brabeck eszembe jut, ennél nagyobb törvényszegést is elkövetnék, még akkor is, ha utána pár évig a böriben mosnám a lepedőt, nem egy ötcsillagos hotelben, mert hát szerintem EZ lenne a társadalmi felelősségvállalás, nem az, hogy a Nestlének jól menjen. A minimum, hogy ütném még a mentőben is...

Szervesen kapcsolódik a témához egy találkozásom (ugyanezen a napon) egy ismerőssel, a Social Welfare irodában, ahol várakozás közben váltottunk pár szót. Befejezetlen beszélgetés lett, mivel sorra kerültünk, aztán ki-ki ment a maga dolgára. Az érdekessége inkább az, hogy 2 napon belül megosztott egy kis hírt, amire kommenteltem, majd elég terjedelmes vitába keveredtünk.
Elkezdtem ezt is kifejteni, és a poszt eredeti címe lehetett volna pl. "Közügyek, közösségi háló, és közösségi létforma", merthogy később még a végére egy nagyon is pozitív társasági élményről is be tudnék számolni, de már így is jóval hosszabb lett az egész, mintsem szeretném, így most ezt itt lezárom.
Amúgy is el kell olvasnom a vita kedvéért egy könyvet, amit ez az ismerős ajánlott, mert nyilván nem arra megy ki a játék, hogy csak osszam az észt, amit én jónak látok, és kíváncsi vagyok rá, miből meríti az "ellenzék" a saját véleményét.

Szóval egyelőre ez van, hiába nem olvasnak sokan, azokban hátha felébresztek néha-néha 1-1 gondolatot, és ha nem is, hát nekem ez a hobbim. Valaki fest, valaki fotózik, valaki kutyát sétáltat, én meg leülök a klaviatúrához ;)