Még lehet a borotvahab is a fülemen volt, úgy értem csak oda...
Esküvő előrehozva. 11:45-re kellett volna ott lenni, de 10:37-kor hív Violeta, hogy oda tudnék-e érni 11-re?!
Megtettem, mert még be kell melegíteni ezt a párnát, mielőtt a seggem alá tolnám, elvállalok mindent. Bringa van, szél ide vagy oda, vasalt naci bedúrva a térdzokniba, oszt hajrá!
Onnan elvileg egy portugál tolmács vesz fel, hogy vigyen Bray-be a másik melóra, de az 12:30, az esküvő meg gyors volt, szóval hazacangáztam inkább, csak hogy ne kelljen később a bicóért visszamenni. Legalább volt időm egy gyors ebédre.
Azt hittem, Romeo (!) azért visz magával, merthogy ő a második tolmács, és a magyar (állampolgárságú) lyányt itt biztos egy Brazil pasi akarja elvenni, de basszus a kis kocsiban már négyen ültek, merthogy a vőlegény itt is arab volt, azaz Romeo, a portugál tolmács itt csak sofőrként játszott, és a kocsiban már ott volt az egyiptomi férj-jelölt, a borsodi cigány menyecskével, és persze nem mercivel mentünk, szóval alig tudtam annyit is fészkelődni, hogy a könyvem kinyissam a hátsó ülésen :(
Ráaadásul a libanoni tolmácsról kiderült, hogy karmester és zenész, míg Romeo kórista énekes és amellett mindkettem közgazdászok, esztéták és teológusok, meg persze etimológusok is, azaz olyan mélyenszántó beszélgetés született a kis Toyotában, hogy egyszerűen képtelen voltam odafigyelni a könyvemre (ami amúgy angol nyelven van, a perzsa birodalom keletkezéséről szól, szóval én meg amatőr történész vagyok, akkor, ugye...).
De tényleg, a diskurzus volt annyira érdekes, hogy lehetetlen volt háttérzajnak venni, viszont mindkét fél volt annyira irritáló, hogy ne akarjak aktívan résztvenni benne.
Mert most komolyan! Romeo eljár tolmácsolgatni spanyolul, franciául és portugálul, és amúgy közgáz diplomája van, és amúgy kábé akcentus nélkül beszél angolul, és megnyerő, 30 év alatti fiatalember, akkor mi a faszomat keres egy rozzant Corolla Verso-ban, két 50 feletti arabbal, egy 50-nek látszó 40-es cigánnyal, meg egy másik hozzá hasonló lúzerrel, csak hogy aprópénzért sofőrködjön?!
A libanoninak, szintén perfekt angollal, karmesteri képességekkel (persze, ha igaz), és még ki tudja milyen egyéb rejtett szupererővel (mert az érvelésének stílusából könnyen arra a következtetésre jutottam, hogy ő szarta a spanyol viaszt is) miért nem telik egy rendes hajvágásra, és miért jön kordbársony naciban, kockás ingben és akciós télikabátban egy esküvőre tolmácsolni?
Esküszöm két igaz emer ült az autóban:
- Az egyiptomi, aki hentes, és kell neki valszeg a munkavállalási, hogy ne kelljen visszamenni a kairói gettóba, és el tud tartani egy európai asszonyt is akár, csak ez menjen!
- A borsodi cigányaszzony, akinek van annyi esze, hogy jobb egy muzulmán férjre főzni a bárányragut, mint Miskolcon utcát seperni vagy árkot gyomlálni a segélyért.
A másik három észkombájnt akár le is dobhatták volna a Tajgetoszról ;)
Amit megállapítottam ma, a következő:
Aki mégeccer basztatni mer, amiért sosem aknáztam ki a képességemet, hogy le tudjak rajzolni valami egyszerű figurát, ami a fejemben van, vagy pl. szótár nélkül bármit elolvasok angolul, vagy ilyesmi, az gondoljon arra, hány lúzertársam tengődik a világban ilyen ad hoc melókon, vagy akár csak mosogatóként, pizzafutárként, vagy éjszakai portásként egy elmegyógyintézetben ,ahová ő maga is beiratkozhatna...
A különbség köztem, meg a fiatal Romeo és az idősebb libanoni között csak annyi, hogy én már kinőttem abból a korból, hogy azt mondogassam magamnak, hogy "bármikor válthatok", de még nem nőttem bele abba a korba, hogy "ha nem tudod leszarni, fel is kötheted magad!"
Hát, ja... csakaszé ;)
2015. február 23., hétfő
2015. február 6., péntek
Fordítva: Föld - a film
Emlékszem gyerekként szégyelltük, hogy anyám még mindig makacsul műveli a 30-35 m2-es kis hátsó kertet, amikor a környéken már szinte mindenki más befüvesítette és szegényebbek csak pléden, gazdagabbak hinaszékben döglöttek a napsütéses időben. A leggazdagabbak még kis medencét is építettek. Na azt lehetett irigyelni a kánikulaidőben, nem a gyomlálgatást!
De akkor még kicsi voltam, és bár szívesen leálltam vitatkozni mindenről a felnőttekkel, azért nyilván nem láttam túl az orrom hegyén.
A szomorú az, hogy a felnőttek nagy része sem lát tovább, és mindig fáj a szívem, amikor itt Dublinban pl. az utcánkban elmegyek az egyik lakatlan ház előtt, aminek az előkertje egy időben tiszta dzsumbi volt, pitypanggal, lósóskával, csalánnal, ami kell, és persze egy darabig a hatóságok megelégedtek azzal, hogy fenyegető "site notice"-t biggyesztettek a kerítésre, de aztán egyszer csak láttam, hogy az egészet kiirtották, és a növények állapotűból arra tippelek, hogy jól le is vegyszerezték. Nehogy már a szomszéd makulátlan gyepére átsodródjon a pitypangesernyő, ugye?!
Sokat látom azt is, ahogy a kőkerítés alját, vagy a garázsbehajtót fújják a lelkes tulajdonosok, mert a civilizáció érdemrendje az, hogy a bitumen, beton és kavics réseiben nem maradhat életben semmi!
Anélkül, hogy túl elnyújtanám a felkonfot:
Magam módján igyekszem én nem csak prédikálni, de pl. a normális kert híján (a miénk is tiszta kavics, és néha kijönnek a tulajék, és még abból is kihúznak minden szál zöldet) a magam kis cserepeiben néha komposztálok is, mert még attól is vérzik a szívem, ha a sok répa és zellerhéjat a kukába kell dobni. Poénból néha elültettem a kicsírázott krumli héját, és lett is rendes, és nagyon finom miniatűr burgonyám, a legnagyobb szem majdnem 3 centis volt! :)
De Dublin egy iszonyat nagy kertváros, ahol a beton és aszfalt mellett maximum gyep van, az meg ugye nem a biodiverzitás kvintesszenciája...
A másik, amit a magam kis eszköztárával megtehetek, hogy "osztom az észt". Posztolok a facebookon, hogy hátha odafigyel rá valaki. De pl. sok értékes anyag angolul van, és még az én korosztályomnak is necces néha, ha meg is értik az egyszerű részeket, azért nem biztos, hogy komolyabb dokumentumfilmet is megnéznének. De, hogy visszakanyarodjak akkor: ott van Anyám, aki végre nyugdíjas lett, és hálistennek nem a tévé előtt ül, hanem ő maga is kertészkedik, de pl. télen biztos megnézne egy-egy jó filmet, és arra gondoltam, a kedvenceimet szépen, lassan elkezdem lefordítani.
Technikailag persze azt hittem, ez egy bonyolult dolog, ezért az első munkához egy informatikus cimborám segítségét kértem, mondván én lefordítok mindent, csak intézze el a többit. Ilyen koprodukcióban készült el az első választásom, a Dirt - The Movie.
Bevallom - mivel a munka során többször is megnéztem - néhol picit hatásvadász (pl. a dirt szó erőltetése az earth helyett, ami nem mindenhol igazolható), és a sok szereplő sok velős mondandója picit szét van darabolva, aztán pár laza vezérfonal mentén felfűzve, de talán épp ettől (meg az itt-ott betoldott animációtól) lesz fogyaszthatóbb a nagy többség számára is.
Tényleg igyekeztem profi munkát végezni, egy dologgal kapcsolatban még egy környezetvédelmi mérnök ismerősöm véleményét is kikértem, de egyébként az egyszerű embernek szól a film üzenete, szóval túl sok bonyolult dolog nincs is benne, nem kell megijedni.
Valamiért a blogspot keresője nem találja, hogy rendesen bevágjam ide, de akkor beszúrom a linket:
ITT VAN E!
Ez a másik meg még közben készült, immár úgy, hogy letöltögettem magamnak a szükséges szoftvereket. Annyiban kapcsolható az előzőhöz, hogy a hagyományos kultúrát és a mértékletes gazdálkodást helyezi szembe a piaci versenyre és nagyüzemre alapuló termeléssel, ami valljuk be, nem más, mint a GDP mítoszának erőszakos életben tartása, akár a pusztulásunk árán is...
De akkor még kicsi voltam, és bár szívesen leálltam vitatkozni mindenről a felnőttekkel, azért nyilván nem láttam túl az orrom hegyén.
A szomorú az, hogy a felnőttek nagy része sem lát tovább, és mindig fáj a szívem, amikor itt Dublinban pl. az utcánkban elmegyek az egyik lakatlan ház előtt, aminek az előkertje egy időben tiszta dzsumbi volt, pitypanggal, lósóskával, csalánnal, ami kell, és persze egy darabig a hatóságok megelégedtek azzal, hogy fenyegető "site notice"-t biggyesztettek a kerítésre, de aztán egyszer csak láttam, hogy az egészet kiirtották, és a növények állapotűból arra tippelek, hogy jól le is vegyszerezték. Nehogy már a szomszéd makulátlan gyepére átsodródjon a pitypangesernyő, ugye?!
Sokat látom azt is, ahogy a kőkerítés alját, vagy a garázsbehajtót fújják a lelkes tulajdonosok, mert a civilizáció érdemrendje az, hogy a bitumen, beton és kavics réseiben nem maradhat életben semmi!
Anélkül, hogy túl elnyújtanám a felkonfot:
Magam módján igyekszem én nem csak prédikálni, de pl. a normális kert híján (a miénk is tiszta kavics, és néha kijönnek a tulajék, és még abból is kihúznak minden szál zöldet) a magam kis cserepeiben néha komposztálok is, mert még attól is vérzik a szívem, ha a sok répa és zellerhéjat a kukába kell dobni. Poénból néha elültettem a kicsírázott krumli héját, és lett is rendes, és nagyon finom miniatűr burgonyám, a legnagyobb szem majdnem 3 centis volt! :)
De Dublin egy iszonyat nagy kertváros, ahol a beton és aszfalt mellett maximum gyep van, az meg ugye nem a biodiverzitás kvintesszenciája...
A másik, amit a magam kis eszköztárával megtehetek, hogy "osztom az észt". Posztolok a facebookon, hogy hátha odafigyel rá valaki. De pl. sok értékes anyag angolul van, és még az én korosztályomnak is necces néha, ha meg is értik az egyszerű részeket, azért nem biztos, hogy komolyabb dokumentumfilmet is megnéznének. De, hogy visszakanyarodjak akkor: ott van Anyám, aki végre nyugdíjas lett, és hálistennek nem a tévé előtt ül, hanem ő maga is kertészkedik, de pl. télen biztos megnézne egy-egy jó filmet, és arra gondoltam, a kedvenceimet szépen, lassan elkezdem lefordítani.
Technikailag persze azt hittem, ez egy bonyolult dolog, ezért az első munkához egy informatikus cimborám segítségét kértem, mondván én lefordítok mindent, csak intézze el a többit. Ilyen koprodukcióban készült el az első választásom, a Dirt - The Movie.
Bevallom - mivel a munka során többször is megnéztem - néhol picit hatásvadász (pl. a dirt szó erőltetése az earth helyett, ami nem mindenhol igazolható), és a sok szereplő sok velős mondandója picit szét van darabolva, aztán pár laza vezérfonal mentén felfűzve, de talán épp ettől (meg az itt-ott betoldott animációtól) lesz fogyaszthatóbb a nagy többség számára is.
Tényleg igyekeztem profi munkát végezni, egy dologgal kapcsolatban még egy környezetvédelmi mérnök ismerősöm véleményét is kikértem, de egyébként az egyszerű embernek szól a film üzenete, szóval túl sok bonyolult dolog nincs is benne, nem kell megijedni.
Valamiért a blogspot keresője nem találja, hogy rendesen bevágjam ide, de akkor beszúrom a linket:
ITT VAN E!
Ez a másik meg még közben készült, immár úgy, hogy letöltögettem magamnak a szükséges szoftvereket. Annyiban kapcsolható az előzőhöz, hogy a hagyományos kultúrát és a mértékletes gazdálkodást helyezi szembe a piaci versenyre és nagyüzemre alapuló termeléssel, ami valljuk be, nem más, mint a GDP mítoszának erőszakos életben tartása, akár a pusztulásunk árán is...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)