Ki akar tökéletes lenni? És kinek?!

Most olvastam ezt a cikket:
Légy tökéletes nő, ha beledöglesz, akkor is!

Eddig két nőcimborám osztotta meg Facebook-on, de várható több is.
Igen, bevallom, jól megírt egy cikk ez, de egy kis széljegyzet kimaradt a végéről.

A pasik sem tudják ám hol a helyük, és pont így szenvednek attól, hogy "ha túlfőzöm a tésztát az a baj, de ha picit nyers a közepe, akkor meg az a baj..." Persze, a pasik is igyekeznek szűkíteni a bukta esélyét, és megpróbálnak minden nőnek megfelelni, csak hogy aztán, ha ez sikerül esetleg, akkor egy darabig önfeledten habzsoljanak, majd 40 körül elkezdjenek azon filózni, hogy mikor találják már meg az igazit.

A pasik is lehet reklámokból, és filmekből veszik a mintát, vagy esetleg a férfimagazinokból, vagy csak olyan haveroktól, akik olvasnak ilyesmiket? Nem tudom, mert én nem olvasok ilyen magazinokat, és nem nézek tévét.
Felesleges is lenne tökéletességre törekednem, mert pl. kezdetnek: alacsony vagyok. És, hát igen, míg a nők nagy része folyton panaszkodik, milyen rohadékok is vagyunk mi férfiak, mert csak a külső számít, azért megkaptam már párszor, ilyen-olyan formában, hogy ez piros lámpa. Amikor még esetleg nem vagyok jó kedvemben, az még rosszabb, ezt már tapasztaltam. Egy elmélázó, szomorú szemű, 185 centis, átlagosan jóképű és átlagos testlakatú férfi az lehet érdekes, lehet a nő meg is akarja tudni, miért lógatja az orrát... Mínusz 15 centi és a férfi láthatlanná válik.
Szóval én nem nagyon törekszem a tökéletességre.

De vegyük az átlagot, aki bedől, és elhiszi, hogy belőle még lehet ilyen, és akkor már a legjobb, ha korán kezdi, mert pl. amikor 35 éves lesz, akkor illendő a lakásában a falra akasztani a kopott gördeszkát, aminek pár első foga áldozatul esett, de hálistennek azóta tökéletes fogsort varázsoltak a helyére, mert ez a legkevesebb. Vagy ha nem a deszka, akkor legyen a falon egy elektromos gitár, mellette a fotókkal, amikor hősünk a gimiben lázadó punk/rocker/alter figura volt, de most már persze bróker, vagy sebész, vagy médiafotós, de azért Valentin napon előkapja a dobozgitárt és elénekli a "Love me Tender"-t! Szóval nem lehet későn kezdeni, mert mindig sorozatgyilkos-gyanús a jó pasi, ha 25 éves kora előtt csak a nagy homály van, és nem tudja a régi sztorikkal elszórakoztatni  a nőt.

Később alakíts falkát magad köré, vagy ha nem is te vagy az alfa hím, legalább csatlakozz egy másikhoz, ahol nem te vagy az omega sem! A csajok szeretik látni, hogy team-player vagy, a többi hím tisztel, nevetnek a vicceiden, és megkérdezik, mit iszol. Kosarazz, de ha nem megy, focizz! Ha egyik se megy igazán jól, az se baj, az is elfogadható, ha a haverokkal csak nézitek a meccset, a csapat színeiben, üvöltve, kicsi a rakást játszva, amikor itt a gólöröm ideje, mint egy önfeledt állat... Ez jó, ez pasis. De ha elmennek a cimbik, azért vedd le a jelmezt! Még egy fingással több, és máris több a soknál! Inkább ezt mondd:
- Na, megyek borotválkozni és hagyd csak a söröskorsókat, majd én holnap elmosogatok!

Persze keress jól, mert a testi fölény már nem elég, ahogy majomkorunkban!
Az erősebb kutya baszik elv még mindig igaz, de az erő már esetleg egy biztos karrierben, egy hitelmentes lakásban, egy nyaralóban, és abban a képességben lakozik, hogy 3-4 évente lecseréld a kocsit. A kocsit persze már nem kell tudnod megszerelni, mint ahogy még egy generációval előtte ez is kvázi elvárás volt, ha valódi férfinak akartad magad nevezni, de azért pl. nem árt, ha a laptopra mindig feltelepítesz minden újdonságot, meg vírust irtasz, meg még néha minden ok nélkül szétszereled az asztali gépet, kicserélsz benne valamit, amitől állítólag sokkal jobb lett...
De ne legyél nerd, az isten szerelmére!
Legjobb, ha az ilyen számítógépes dolgokat sunyiban megcsinálod, amíg a nő zumba edzésen van.

A kutyát is szeresd, meg a macskát is! Persze ha kutyás vagy, valószinűleg kutyasétáltatás közben ismerkedsz, de fontos, hogy ilyenkor mindig eszpresszó-illatú borostád legyen, nyakad alatt lazán megkötött kardigánnal, és drága napszemüveggel! A segged félig kilóghat a farmerből, sőt! Lógjon picit ki mindig, amikor előrehajolsz, akkor is, ha csak plussz 8-10 fok van! A fázós pasi nem pasi!
Szóval mackóalsóban és sapkában kutyát sétáltatni, az sem tökéletes gyakorlat, de ha már kutyás vagy az azért nem rossz, mert a kutyások egy olyan kaszt, aminek körein belül az egyéb kérdések (minimum az egyszerűbbek, mint pl. milyen koncertre szeretsz járni, milyen fimeket nézel, mi a véleményed a kínai gyerekmunkáról) kevésbé jelentősek.
De szimplán csak macskás az ne legyél! Az gyanús! Akkor legyel szőröstül-bőröstül állatbuzi, de csak macskás az ne!

Persze azon kívül, hogy a haverokkal üvöltve szurkolsz és sörözöl, "anyukával" is találd meg a hangot, meg az összes barátnővel. Legyél nagyon tapintatos, és udvarias, ha kell, érdeklődve hallgasd az anyósod pletykáit, vagy ahogy elmeséli mi volt a kedvenc sorozatában, de ha pl. eközben a feleséged elkezd pelenkázni, akkor te se maradj ülve tétlenül! Pl. ilyenkor kiteregethetsz közben, vagy épp vágod a hagymát a pörihez, de nehogy már úgy nézzen ki, hogy a feleséged agyonhajszolja magát, míg te merteszted a segged! De ha nem megy a multitasking, akkor is azért a minimum, hogy legyél nagyon elbűvölő a barátnők és nőrokonok előtt! Ha máshogy nem, hát viccelődéssel (lásd: a végén!)

Legyen pénzed!
Csak úgy, mert az kell!
Persze a legjobb, ha ezt valami presztízs-állásból biztosítod, de hidd el, ha csak minden hájjal megkent vállalkozó vagy, akkor sem dől össze a világ. Viszont ha nincs pénzed, akkor előkerülhetnek a sóhajtozások, hogy "jaj, ide is de elmennék MÁR egyszer!", "nézd, mit kapott a kolléganőm szülinapjára!", vagy hasonlók. Eszedbe ne jusson előhozni, hogy manapság a munkahelyek nagy részére épp olyan - esetenként jobb - eséllyel jelentkezhetnek nők, mint férfiak, mert a pénzt előteremteni, az még mindig leginkább a te dolgod!

Nem árt, ha motorozol (vagy siklóernyőzöl, vagy szörfözöl), de ne törd össze magad, mert akkor egy kripli leszel és nem tudsz majd olyan szinten gyúrni, hogy mindig egy strandoroszlán legyél, ha nyár van, ha tél! Az nem ér, hogy motorozTÁL, amíg el nem tört a gerinced!

Ha azt mondod valaha is, hogy tudsz főzni, akkor gondold komolyan! Egy nő a kisujjából kirázza a legjobb rakottkrumplit vagy rántotthúst, szóval ha csak ennyit tudsz, hallgass! Ha tudsz főzni, az azt jelenti, hogy banánlevélben kisütöd a kóser bárányt a kerti kemencében, amit te raktál tavaly tavasszal! Közben persze egyik kezedben a slag, hogy a füvet is locsold, vagy esetleg amíg sül, megnyesheted a sövényt, vagy fát hasogatsz a kandallóhoz. A szerszámok mindenesetre mindig álljanak jól a kezedben, és tudd is róluk, hogy melyik mire való! Az a legjobb, ha akkor is van egy szerszámoskamrád, ha pl. flexet 5 évben egyszer használsz, de addig is olyan szép férfias rendben fel vannak aggatva az árnyékukkal megjelölt helyre a falon.

A legfontosabb (azok után, hogy ne legyél alacsony, vagy kopasz-szőröshátú, vagy ropitestű, vagy hájpacni.) : Mindig legyél nagyon vicces! De sose viccelődj pl. ízléstelenül, a hátrányos helyzetűek, vagy a nők kárára! Ha nem vagy elég vicces, az se fog számítani, hogy épp frissítettél valamit a számítógépen, elmosogattál, és indulsz kocsival a gyerekekért az iskolába. Ha nem vagy elég vicces, semmi nem elég!

Szóval ez - a teljesség igénye nélkül - kábé még hiányzott a cikkből.
Őszintén szólva, picit kirekesztőnek is venném, ha érzékenyebb lélek lennék, de legalább - egyes "feministákkal" ellentétben - az író nem varrta az egészet a férfiak nyakába, és ez már eleve dícséretes!
De most komolyan! Az általános énképünkkel van itt gond, nem azzal, hogy férfinak milyen lenni, meg nőnek milyen.
Az a helyzet, hogy még akkor is fogyasztóként éljük meg a mindennapjainkat, ha történetesen nem tévézünk, és minimális reklámot látunk. Mi magunk is sétáló reklámok vagyunk, illetve egyben vagyunk a termék és a hozzá tartozó marketing-csomag. Magunkat póbáljuk értékesíteni, a megjelenésünkkel, a véleményünkkel, a honlapunk tartalmával, a fórum-hozzászólásainkkal, az általunk lájkolt oldalakkal és megosztott zenékkel, meg persze - ahogy említettem - a karrierünkkel, a kutyánkkal, a kocsinkkal, a nyaralásunkkal és - egyre inkább - a gyerekeinkkel is. (Ezt még külön kifejteném, de most nem akarok jobban elveszni, mint ahogy szoktam.)
Akárhogy is, fogyasztóként élünk.
A férfiak és nők pedig egymás fogyasztói, és legtöbb esetben az egyébb termékek, és szolgáltatások, amiket igénybe veszünk, mind arra irányulnak, hogy segítségükkel "jó vásárt" csináljunk.
És menni is fog, csak nem kell pánikba esni! Csak azt kell figyelembe venni, mekkora a "kosarunk", és mennyi fér bele, anélkül, hogy letörne a kezünk még a kassza előtt! Pl. nem kell egy háromgyermekes családanyának feltétlen vadvízi evezősnek is lenni, plussz gasztroblogot vezetni és emellett kéthetente 4 órát ülni a fodrásznál! És nem kell egy pasinak sem olyannak lenni, mint amilyen szerepeket általában Tom Cruise-ra osztanak! Választani kell, és tenni a dolgunk!

Vagy, csendben megjegyzem, szakítani kellene már az egész fogyasztói társadalom koncepciójával, és ezen a "nemek harca térképen" is szépen kisimulnának a gyűrődések kábé maguktól!
;)

10 M nap és Bálint nap után

Ahogy a múltkori posztomat zártam: Valentin nap után eggyel becsajozni, az eleve nagyon szerencsés csillagzat alatt született kapcsolat.
Pl. előtte egy héttel milyen macera már?
Vajon kell-e ajándék? Nem szirupos ez? De azért mégis, cukiság nem árt... valami jópofa? Vagy klisé? Faszkivan...

Szóval február 15.
Egy szobában kettesben egy csajjal, aki már korábban jelezte, hogy szimpatikusnak talál. Fűvel és vörösborral, ahogy illik...
A beszélgetés kicsit jobban akadozik, mint előtte, elvégre az én agyamban az megy folyamatosan, hogy az ágy csak egy karnyújtásnyira van, de lehet egy dimenziókapun kell átlépni, hogy odáig jussunk...
Elvégre kábé egy éve, hogy nagyon árnyékra vetődtem egy ilyen díszlettel berendezett színpadon...
(Persze az a vetődés más volt eleve. Kábé olyan, mintha a kapust 1 év kóma után beállítják védeni a Bajnokok Ligája döntőjében. Lehet néha azt se tudja milyen színű a csapat meze, úgy izzad a tenyere, hogy a kesztyű lecsúszik róla, meg az a csodaszer, amit kapott meccs előtt, no azt se tesztelték még, csak majmokon...)
Akárhogy is, most felkészültebb voltam.
A csodaszerről már tudom, hogy aplikáció után az első fél órában inkább az érdekes, ami magamon belül van, és kiváló reggeli meditációs tornához, csak kb. 1 óra elteltével vagyok újra kommunikatív.
Most bejött...
A kapusom a tenyerébe köpött, bemérte a vele szemben álló csatár agyhullámait, és tudta, hogy balra kell vetődni, mert arra fogja lőni a büntetőt.
Amikor a zenéről kezdtünk beszélni, és kiderült, hogy spanyol popot hallgat, amiről fingom sincs, nem tudom hogy a trükkös-fészkes fenébe, de hamar kikötöttünk Macy Gray-nél, ami egy darabig csak ment háttérnek, aztán hirtelen felindulásból meg akartam mutatni a Youtube-on a "Creep" covert.
Ez is egy flashback. Volt akkor is. Ilyenek ezek a creepy emberek, megtalálják egymást... aztán van szex is, vagy nincs... (Erről az "indulj el egy úton" is eszembe jut most, de nem akarok elkalandozni, maradjunk a Creep-nél!)
Itt van annak még egy nagyon jó feldolgozása, ezt is imádom:

Zenéről hamar rá lehet térni olyan kérdésre, tudunk-e játszani is valamin?
Nem, merthogy ilyenek az ujjaim >>> milyenek?, túl rövidek, mutasd!, összemérés, (biztos ez? tavaly is találkozott a kezünk itt-ott), jé-egy kéz, ottmarad, nagy a keze, szeretem a kezed, ... csók....
... ágy....
Alapvetően ennyi, nem?

Ja, ennyi, ha nem esünk előre szerelembe, és nem hiszem azt, hogy Fenti Tesó végre küldött valakit, aki majd életem párja lesz. Ettől viszont nem kevesebb a szex értéke pl. (Na, jó, persze hogy kevesebb, de válasszuk le a szeretkezést a puszta szexről, akkor kb. igazam lehet...) Nekem most már nagyon hiányzott, mert az elmúlt években nagyon össze-vissza volt ez a minta, és konkrétan, ha volt is, azonnal lehetett tudni, hogy nem lesz sok repeta. Egyes esetekben ez előre megbeszélésre is került, máskor csak lehetett tudni és kész.
Most nem, most lehetett érezni, hogy lesz még Budán kutyavásár.
Részemről pl. azért, mert ahogy nagyon bölcsen szoktam idézgetni kedvenc regényem mottóját ("az egyedülvaló pedig mi módon melegedhetik meg?"), pont úgy is érzem magam: az élet nagyon hosszúnak tűnik pl. egy szájsebészeti műtét alatt, de amúgy meg a röpke, kellemes pillanatokra emlékszünk leginkább, nem igaz? Akkor minek mindig agyalni rajta, hogy mi lesz a vége ennek is?!

Szóval most nem sokat rágódok, nincsenek elvárásaim, nem fogok csalódni, és addig tart majd, ameddig tartania kell, detszól...

...........................................................................................
...........................................................................................
Bónusz track azoknak, akik bírják a mindenfelé eltekergős, agyalós stílust is, egy korábbi draftolgatós-naplózgatós darab ami idevág:
Ez 2013. júniusi draft, majd 2013. októberi draft ömlesztve.
Csak erős idegzetűeknek! ;)

Egyszer írtam itt egyről, meg persze azóta is sokszor emlékeztem már álmokra, általában viszonylag könnyen le is tudnám írni őket, de ami ma (Ez most június 24-ét jelez, mert várhatóan ezt draftolni fogom...) hajnalban volt, azt csak megkísérlem:

Ülök egy teherautó platóján, mint stoppos. (Az előzményeket elfelejtettem, vagy csak in medias res, így indult.) Az autó méretre egy IFA és egy ARO pick-up truck között van, ez az álomban képlékeny, nem is annyira lényeges, a típusokat azért írom, hogy hangsúlyozzam: kelet-európai, lepattant kocsiról van szó, "borsodi" utakon, suttyó sofőrrel.
A sofőr nem csak tapló, de veszélyesen vezet, előzgetni próbál, káromkodik, talán ittas is.
A szállítmány: farönkök. Ott van a végük az orrom előtt.
Ez azért fontos, mert bár a való világban egy hirtelen fékezéskor az a veszély fenyegetne csak, hogy előrebukok és beverem az orrom az egyik rönkbe, itt fordított a mechanika (mert az álomban ezt tudom), azaz ha fékezne, vagy nekimenne valaminek, akkor a rönkök hátracsapódnának és felkennének a plató végére. Ezért tartom őket, kifeszített könyökkel, két tenyérrel hármat egyszerre.
Egy hang azt mondja: nem véletlenül vagy ebben a szituban! Ebből is lehet valami jó, ne félj!
(Ez egy konkrét hang volt, nem ezeket a szavakat használta, de megértettem.)

Változik a teherautó, most fedett, és eltűnnek a rönkök, de tudom, hogy a sofőr még ugyanaz. Megállt, hogy felvegyen még valakit. A belső most kb. hatvanas évek beli szovjet vasúti hálókocsi (nem tudom az milyen volt, igyekszem megtalálni a megfelelő, hangulatkeltő hasonlatokat, mondom, hogy az álmokat nem könnyű visszaadni ;). Mindenesetre meleg van, kényelmes, kissé kopottas, félhomályos. Az új "utasok" is egyből ott vannak, azaz nem jönnek és beszállnak, ott vannak az új felvonásban:
Két vagy esetleg három lengén öltözött szocreál nő, és egy házaspár, aminek a férfi tagja kb. Kevin Spacey az American Beauty-ból. (Ezt lehet csak később veszem észre, elsőre nyilván csak a ledér nőkre figyelek. Az egyik nemtörődöm, teszi-veszi magát, a másik szomorkás, sőt: letargikus. Az előbbi kikezd Kevin Spacey-vel, és akkor uccu, rárepülök a letargikusra, mert ha már ilyen szépen összejöttünk... De csak mellé fekszem egyelőre, beszélgetni picit.
Itt egy kicsit elveszett az ébredés után az emlék, de kb. megtudtam tőle, hogy ők amúgy egyszerű nők, akik eladósodtak, és ez a sofőr valami provinciális strici, akinek vannak kapcsolatai a nagykutyákkal, és viszi őket a húspiacra, oszt akkor mi van?! Az élet mán csak ilyen...
Akkor már miért ne, fogom a mellét, de a bimbó halott marad, el is vesztem a kedvem, és odanézek mire ment Kevin közben.
No, őt már megfektette a másik nő, azt se tudja hol van. A kárpit körülöttünk most már inkább vöröses, "twinpíkszes", a másik nő teljes démoni kontroll alatt tartja Kevint, míg a feleségének az aggodalmai/tiltakozása egyelőre csak érezhetőek a "kupéban".
Az én letargikus nőm szinte csak a fejével billent oda:
- Ezt figyeld, ez a lényeg!
Odacsusszan Kevinhez, aki már teljes extázisban van, felakadt szemmel, és valahogy megérinti, talán csak a kezeit teszi rá az izzadt mellkasára, míg a pasit a másik nő lovagolja meg. És hirtelen ő maga sem marad abban a levert-bágyadt-sápadt állapotban, hanem már állnak a mellbimbói, és mosolyra fut a szája. És valahogy jelez, hogy én meg akkor, ha már eddig maceráltam, most ne habozzak, szálljak be én is!
Én azt hiszem, ez már az a fajta rituálé, hogy nem is a mellbimbók állapotváltozása érdekel, hanem maga a tudatfeletti élmény, és a korábbi közönyös nőhöz én is cak úgy hozzásimulok, hogy érezzem a bőrét a hátán.
Ekkor jön a VILLÁM... de ezzel szinkronban más is, rögtön két dolog:
A nő, akivel érintkezek, picit kioktatóan, de azért cinkosan azt mondja: No ez az, ezért kellünk, látod? Erről szól.
A feleség, aki beúszik a képbe, mint méltatlankodó megcsalt nő, nem tudja pontosan mit lát, csak tipeg-topog, mérgelődik. Megsajnálom, és "bekapcsolom": megfogom a kezét, hogy ő is része legyen a láncnak. És megérti, és megnyugszik, és ekkor ébredek fel.
De mi az a villám?!
Merthogy ez mind egy pillanat volt, sokkal tovább tart elolvasni is, nemhogy leírni.
Kb. azt éreztem, ahogy kapcsolódtam, mint ami egy orgazmus keveréke azzal, ahogy pl. az akupunktúrán a doki rámkapcsolja az ampert, és az izmaim ide-oda beremegnek. (Egy jó orgazmusnak persze ez magában a része, de itt most határozottan benne volt ez a kívülről jövő "rezgetés".) És picit zsibbadás is, de ugyanakkor mintha az arcizmaimra is hatott volna: könnykicsordulva nevettem, és azt mondtam, mint Sick Boy a Trainspottingban a heroinról:  vedd a legjobb baszást, és szorozd be ezerrel! Mert itt nem zsigerből élveztem ám, hanem az egész fizikai-asztrális-mentális-totális lényemmel. Komolyan! EZ volt az az eksztatikus élmény, amit azonnal megértett Kevin felesége is, amint megfogtam a kezét, és nem volt többé féltékeny sem, mert ami jó, az mindenkinek jó!

Hú, nem tudom, biztos lehet sokféleképpen értelmezni (harmadkézből való orgazmus, amit még átadok negyedkézbe, egy olyan életciklusomban amikor éberen épp azt hangsúlyozom, hogy bár eddig mindig hajlottam a félrelépésre, most aztán csak a minta férj akarok lenni?!) Még nekem is nehéz megoldani, akinek képek vannak a fejében, nem csak idevetett betűk, amik megpróbálják megközelítőleg leírni az élményt.
De egy dolog biztos: a szex KELL, és kurva rég volt már december, szóval ha a józan eszemből csak egy szikra is megmaradt, akkor tudatosabban keresnem kell az alkalmat rá, nem az ad hoc sült galamra vagy a mesebeli, romantikus, egetrengető nagy szerelemre várni, ugye-ugye?
Nem szabad most Csókolomot hallgatni, vagy mondjuk Képzelt Riportot!

Eszembe jut még a Prometheusból az űrhajó kapitányának az egyik mondata, ami a film egyik legjobb része:
- If you can't be with the one you love, love the one you can be with.
Szerintem a "love" szót itt elég tágan kell értelmezni ;)

Tehát ez az álom majdnem Szent Iván éjjelen volt, épp egy nappal utána.
Addig ezt feleslegesnek tartom posztolni, amíg nem lesz valami leképezése az életemben, csak draftoltam, el ne felejtsem, de remélem hamarosan ki fogom egészíteni ;)

.......................................................
Na eddig a piszkozat... jó sokáig pihent, mi?
.........................................................

Merthogy most már október eleje van, és hiába súgta az álom, hogy a szex kell, addig nem aljasodtam le, hogy pl. kilőjjem azt, akiről tudom, hogy könnyű préda, de nem vonz, és már azért jó pár éve abból is kinőttem, hogy pusztán érdekességből szélesíteni kell a palettát... Amelyik tipus eddig nem volt meg, az már nem is nagyon hiányzik asszem.
Nomeg, nem akarunk megbántani senkit sem, hamis ábrándokkal, ugye?!
Egyszer írtam egy helyről, ahol Oriza Triznyák megtalálja a helyét, de persze nem vagyok én ám echte Oriza Triznyák, szóval hamar rövidre zártam, hogy ott ismerkedjek.
Tényszerűen az történt, hogy amikor ilyen elképzeléssel mentem oda, először rámrepült egy meleg csávó (ugye, ki volt írva a homlokomra tükörírással, hogy baszni akarok, csak még egyértelműsíteni kellett volna, hogy NŐVEL!). Aztán leültem egy amúgy kellemes arcú és láthatóan szénné tépett csaj mellé, belekezdtem volna valami small talkba, aztán lenéztem, megláttam, hogy konkrétan szőrös a lába...  bevettem egy gerezd fokhagymát, leöntöttem szentelt vízzel, kereszt alakú karót basztam a szívébe, és azóta se jártam ezen a helyen...

Erre az egészre jött ugye, hogy hasfali sérvet kaptam, ami sose volt még, és azt hittem ezzel nem is szabad...
Aztán a Marek lakótársam - akinek van csaja - mondta, hogy neki épp olyan sérve van vagy három éve, és csak az első hónapban fájt, meg zavarta, azóta csak nem emel nehezet...
Szóval amikor épp azt gondoltam, hogy biztos azért küldte Fenti Tesó a sérvet, mert amúgy én szerelmes vagyok, és csak várjak és csak reméljek, mert most azzal a nővel nincs semmi, de hogy mégis lehetne sérvvel is, ki tudja már hol áll a fejem... erre jött a könyöktöréses baleset, amivel aztán tényleg nem lehetett... (Tudom, nem a cerkám tört el, de én nem vagyok az a hanyattdőlős típus, szóval NEM!)

Szóval, rég volt már június 24., amikor azt írtam, hogy rég volt már december, mi?!

Hogy miért pakolom ezt ki ide, magam sem tudom.
Mert szeretek írni, és ezt az egész szánalmas témát picit viccesnek találom, és amúgy egy "félénk exhibicionista" vagyok, aki párnát húz a fejére, mint a gyerek, aki azt mondja, hogy nem látsz, ha én se látlak... de a pöcsét kirakja a sliccből...

Mindegy, miért is írok, mert úgyis akkora szarban vagyok, hogy van egy "József Attila tesztem", amin mostanában folyamatosan megbukok:
Megyek minden nap a boltba, meg általában ki a partra, és át kell mennem a síneken. Amekkora forgalom van, kb. 50-50 hogy a sorompó is lent van. Amíg várom a vonatot, vajon hányszor jut eszembe, hogy az utolsó pillanatban átugorjak a sorompón, amikor már látom a DART-ot?
Ha egyszer legalább, akkor megbuktam a "József Attila teszten".

Erre most, egy igazán szar pár nap után, pl. felhívott egy új ismerősöm, egy színésznő, hogy vállalnék-e egy szerepet a Dublini Magyar Színház első előadásán, mert rám gondolt egyből...
Mi az?
Egy ideges kis könyvelő, aki megjelenik egy nő házassági hirdetésére, és hebeg-habog-bénázik, alapvetően el se hiszi, hogy ez vele történik, aztán infarktust is kap amikor elkezdenek vetkőzni...
Kösz, hogy rám gondoltál, Réka! :D :D
De elvállaltam, mert tudom, hogy a depresszióból járt utakon sosem lehet kimászni, és ilyenkor nem az jut az ember eszébe, hogy még akkor is gombóc volt a torkomban, amikor magyarórán felszólítottak, hogy olvassak fel valamit, hanem pont az, hogy vagy megcsinálom, vagy beledöglök.
És egyelőre két olvasópróbán túl vagyok, és jól csináltam!

Ezt persze megint draftolnom kell, mert ugye még bármilyen külső körülmény is megakadályozhatja az előadást, és akkor mire legyek büszke ugye... de annyi a lényege, hogy EZEN KÍVÜL sajnos tényleg semmi jó dolog nem történt velem mostanában.
És persze tudom ,szar így eleve leírni "történt", mert nekem kell "megtörténtté tenni" a dolgokat, de még Giling Galang is - aki "normálisan" über pozitív, világbajnok optimista képet mutat - azt mondta, hogy amikor elkap az örvény, ne kapálózz, hanem tartsd a levegőt a mélypontig, aztán fel fog dobni!
Baszki, napok óta attól viszket a nyelvem, hogy megmondjam neki hogy és mi a lófaszt csinálsz, amikor épp akkor kapott el az örvény, amikor előtte kifújtad a levegőt?!
- Meghalsz - mondaná nyugodtan, ahogy ismerem...
Ez a rész nem is izgat igazán, de akkor legyen már, mert milyen idióta félmegoldás volt ez a könyöktörés is?!

Ma (ez valamikor október eleje) is úgy mentem ki cigizni a szép, masszív szürke ég alá az esőbe, hogy milyen vicces lenne azt mondani, hogy mire gondoltam január elsején, újévi fogadalom helyett:
 - Nem fogok inni 2013-ban (megdőlt kb. három napon belül)
 - Nem fogom eltörni egy csontom se 2013-ban (megdőlt augusztus 20-án)
 - Idén SEM fogok színdarabban játszani (megdőlni látszik, október 26-án...)
 - Nem lesz szex az életemben 2013-ban... "hahahaaaa-waaaaaaa"

Erre ez megdőlt aznap este, csak úgy, derült égből, hogy gyakorlatilag ki se mozdultam, szóval nagy tapsot Fenti Tesónak, ha most elkezdett rám hallgatni, és nem ragaszkodik a sok new age recepthez, miszerint csak akkor kapsz meg valamit, amikor már előre bele tudtad érezni magad a jóba, ergo egy ilyen búval baszott állapotból akkor hogy a picsába is lehetne kikeveredni, nem tudom...
Lehet korábban bele tudtam élni magam, és most "érkezett meg" a téma?

Szóval, most ugye a részletekből nem fontos más, mint az, hogy a szex KELL, és a sztori így kerek.
És milyen szép világ lenne, ahol ezt tudná mindenki, és nem kellene úgy tenni senkinek, hogy nem kell, mert az cool, vagy azért nem belemenni, mert akkor valaki sérülhet, hanem baszki, mondjuk ki, hogy kell és jó, és majd megsérülünk úgy is, ha vigyázunk, ha nem...
Meg talán az, hogy akkor is lehet eredményes  vége a napnak, ha nem hiszel, nem bízol, nem vagy pozitív, és már aznap kétszer megbuktál a "József Attila teszten"...

Persze még sem kerek így sem, mert ismertem már annyira ezt a csajt, hogy nem lesz mindig joyride ez a szex-kapcsolat, ha egyáltalán lesz ilyesmi, hogy kapcsolat, mert azt is kinéztem volna belőle, hogy épp alakul neki valami faszi, és gondolta előbb eljön hozzám egy nagygenerálra, csak hogy biztos legyen magában, hogy még minden működik. (Voltam hasonló helyzetben a másik oldalon, egy cseppet sem okolnám a sorsot, ha most visszakapnám. Fair play!) De volt második, majd harmadik alkalom is, és tényleg csak hálás lehetnék, mert nagyon csinos és helyes lány, csak mondjuk kommunikációs zavarok vannak folyamatosan... Meg egyre inkább "rendez", még agresszívebben is, mint ahogy Réka a színdarabban! Szóval most duplán felfedezhettem volna magam, mint színpadi-, és pornószínész, de az utóbbi nem megy. (Ki gondolta volna, korábban megesküdtem rá, hogy az a könnyebb szakma...)
Szóval érdekes ez a viszony, és nem tennék rá 20 eurót se, hogy novemberben még mindig létezni fog, de azért nem bánnám cseppet sem, ha másért nem, a jó egészségem miatt :D

Megint egy...

Tízmilliószoros Teremtő Nap. 2014.02.14.

Sikerült szabadnapot kérnem, és még egy Canon 450D gépet is kaptam kipróbálásra (egy jövőbeni tetkóért, amit még a gép tulajdonosa kis se talált, de a masinát akár már meg is tarthatom... jó biznisz, mi? :D )
Szóval evidens lenne, hogy legalább felszálljak a vonatra és elmenjek Braybe, végigmenni a tengerparti sziklák feletti ösvényen.
Dehát lefújna a szél, ami alapból olyan 60 km per óra, de lehet vannak 80-90-es lökések is. Mellé masszívan esik is.
Oké, hát ez Írország, mit lehet tenni...
De mostanában még a helyi sztenderdek szerint is extrémbe csap néha az időjárás. Azt már korábban is pedzegettem, hogy mintha a Golf áramlat kissé lendületet vesztett volna, a nyári száraz meleghullámokkal és az esetleges télen meg is maradó hóeséssel, ami nem egészen ide való, nem "oirish-ikum", na! Nem nézek tévét, de ott van a nappali-konyhában, és egy lakótársam rendszerint nézi, amikor épp várok a forró vízre, vagy keverem a levesem, mostanában olyasmiket kaptam el, hogy az óceán visszahódított némi feltöltött területeket Galway vagy Limerick környékén, Cork főutcáján kajakoztak az árvíz alatt, no meg a szél egyre morcosabb...

Nem erőltettem meg magam földrajz órákon, de fizikából is lehet tudni, hogy a meleg levegő felszáll, a hideg meg le, és a kettő között meg fúj a szél. Ha elrepülök Nyugat Európa felett, városokat (beton, aszfalt) és mezőgazdasági földeket (zéró árnyék, az év nagy részében sötét színű, azaz hőelnyelő föld) látok. Na, ezek könnyen felmelegszenek, ugye? Aztán valahol csak hidegebb is van, majd onnan jön a szél. És általában a talaj közelében legalább kevesebbet éreznénk, ha némi erdősávok megfésülnék ezt, de ilyen erdősávokat nem nagyon látni a repcsiből :(
POZITÍV: hallottam egy kezdeményezésről, miszerint az Ír szigeten 1.000.000 fa ültetését tervezik egy mozgalom keretében. Magyarországon már ültettem fát, hát majd itt is csatlakozom :D

De mielőtt máris megunná mindneki az okoskodást a klímáról, egy kép, amin van víz, meg vihar, és mégis szép és nyugodt:

Merthogy gondoltam írogatok is, de pár képet is összeválogatok, csak úgy, ha már én nem megyek ki fotózgatni...
Ja, meg ha már ez az úszós kép, itt is megosztom ezt a kis pár percet, ami így a zenével együtt most nekem nagyon bejön, rendszeresen megnézem reggelente, ahogy felkészülök a napra. Általában nem szeretem az ennyire egyszerű zenéket, de ez épp ide való...

 

Szóval, az ember, mint "betegség" eléggé elharapózott a Földön. Fair play lenne, ha lerázna minket, mint kutya a bolhát, ha már ilyenek vagyunk. De ma tízmilliószoros nap van, és valami egyéb asztrológiai együttállások is, amikről csak épp olvastam a Facebook-on, de nekem ez mindig is kínai volt, szóval csak azt jegyeztem meg, ilyen "pillanatokban" kiderülhet az igazság, lehullhat a lepel, és akinek kinyílik a szeme, az képes lesz máshogy látni utána.
Ez persze pár éve már egy sláger, azt is tudom, de hátha...

Hátha egyszer tömegesen elkezdik az apró lépésekkel.
A jó minta ugyanúgy belénk van tervezve, mint a rossz. (Avagy, a rádió nem tehet arról, ha eltekerik a sávválasztót, és szar zene szól egész nap.)

 

Amúgy meg, mivel tényleg nem mentem sehová, a meditálás meg megint nem sikerült, sőt, az sem, hogy ezt a pár sort összedobjam ezzel a pár randomra kiválasztott fotóval, hát gondoltam, ez egy jó kis szürke tízmillliószoros nap lett... Ez van.

 

 

Ja, meg Valentin nap is volt, de amilyen nagy spíler vagyok, pont egy nappal KÉSŐBB csajoztam be, így ezt is megúsztam 364 napig! :D

 

 

Móricz Zsigmond legyek

A képanyag az Arte Matriz Facebook oldalról, Magnus Muhr: Moscas muertas.

Mi lenne, ha legyek játszanák el Nyilas Misi történetét?

- Nyilas Misi pakkot kapott!
- Ne má! Mindjárt lepetézek... mi van benne? Cipőpaszta?
- Áh, csak a szokásos...szar.
- Hú, a kedvencem!
- Na reppenjünk a pedellus asztalára egy kis kenyérmorzsáért, kenjük rá, oszt falatozzunk!