Moving on

Már megint költözködés.

Ilyenkor jön rá az ember, milyen gazdag pl. golyóstollakban, vagy doboz gyufában, amiben van még három-négy szál. 

Pedig amikor kellene sosincs célkeresztben egyik sem.

Pl. most - a költözés után, az új helyen - sem találtam gyufát, amikor gyertyát akartam gyújtani, igaz, még a beköltözésnek abban a fázisában vagyok, amikor a dobozok a földön, a szekrénybe pedig zsákostul tettem be a ruhákat, ahogy szállítottuk. Kivettem két napra való gatyát, zoknit, pólót, az átmeneti időszakra :D

Kettéosztottam a Frontint, hogy ha az egyik fiolát nem találom meg pár napig, akkor is túléljem.

Viszont direkt összekevertem a centeket a forintokkal, mert egy új szobában, amikor tökölök, mivel kezdjem, mit hová tegyek, mindig megnyugtat, ahogy szétválasztom az aprót :D

Az útlevelem a konyhai cuccok közé került, mert épp az a doboz volt legközelebb, amikor megtaláltam. 

A nagy bőröndbe tetrisz-logikával pakoltam, mikor félig megtelt, elkezdtem a többi cuccot ide-oda forgatni, meg persze a puhákkal körülvenni a törékenyeket.

Gondolkodtam, milyen kár itt hagyni a zsák virágföldet, de észrevettem, hogy kilyukadt, és megszívta magát vízzel, kurva nehéz és koszos, és mivel nem kistraktorral költöztetnek... meg amúgy is láttam 1-2 bébi csupaszcsigát benne, hát nem viszem be az alient az új bázisra, mert bár meditációs gyakorlatnak tökéletes a növények átfésülése és a paraziták irtása, de nem kell túlzásba vinni.

Persze azzal kezdtem, hogy kinéztem az udvaron egy helyet a "gyerekeknek".

Rendezgettem, meglocsoltam őket. Most láttam csak mennyire elhanyagoltam szegényeket Ashingtonban, ahol általában húztam fel a szobámba, és se WC-re se cigizni nem kellett onnan kijönnöm, és nem is nagyon akartam, mert seggfejekkel laktam együtt...

Mondjuk mostanra épp lecserélődött a banda. 

A sírós brazil tréner csávó helyett jött egy nagyon fiatal ír, vidéki srác, a tipikus bal agyféltekés német csaj helyett egy nagyon elveszett pandamedvére hasonlító koreai csaj (alig beszél angolul, kivette a szobát, aztán 5 nap múlva elkezdte hirdetni, mert rájött, hogy messze van a város, de közben kiment Párizsba csak úgy turistáskodni, és mivel nincs elég pénze, visszakért 100 Eurót a kaucióból...) Aztán a címeres wanker Tom helyett egy hiperaktív corki nő, aki ugyan teljesen jó arcnak tűnik elsőre (pl. a koreainak adott még kölcsön 50 Eurót, mert Párizs nem olcsó, mit kezd szegény azzal a százassal?!, meg pl. egyből gyümölcsöstálat meg virágot tett ki a konyhában, és engem is meghívott pont az utolsó napomon legalább egy desszertre, amikor két barátnőjét fogadta egy flashy vacsorával, szóval otthont akar varázsolni a pecóból...), de nagyon hiper és "high maintenance" (bocs, ennek nem tudom a magyar megfelelőjét, picit olyan, mint Monica a Jóbarátok c. sorozatból ;)

Pl. lepattintott egy érdeklődőt a szobámra (nekem ugyanis ki kell adnom, ha viszont akarom látni a kauciómat), merthogy az egy 48 éves nő volt, és:

- Emlészem anyámra, amikor ennyi volt, egyszerűen nem lehetett vele meglenni egy fedél alatt. Nem akarok előítéletes lenni, de a nő amúgy is nagyon gyanúsnak hangzott a telefonban...Olyan, mint aki irányítani akar, tudod mire gondolok...
Mindezt hadarva, olyan élénk mimikával, hogy még a füle is mozog. Tutira arcizomgörcsöt kapnék, ha öt percig így beszélnék...
- Őszintén szólva, tudod - mondom szelíden - nekem az a fontos, hogy valaki kivegye a szobát... Reméljük akkor majd a svéd csávó, aki hétfőn jön vissza Stockholmból

- Hány éves?! - szegezi nekem a kérdést. - Túl fiatalokkal sem akarok nagyon együtt lakni!

Ahaaaa, értem már. Velem elsőre tök jól eldumált, ahogy félmeztelenül ajtót nyitottam, meg borral kínált, és mondta, hogy majd ha elmegyek néha leülhetünk egy-két pohár mellé... 

Miért ne?
Mi akadálya?

Most mindenestre pakolnom kellett, a borba is épp csak belenyaltam, mert májtisztító programon vagyok, és megnyugtattam, hogy a svéd pasi valahol 25-30 között lehet, holott fingom sincs, csak azt írta, hogy programozó az IBM-nél...

Ja, szóval ezt hagytam most épp ott, és egy gyönyörű, verőfényes napon elfoglaltam a harci állást a tengertpart és a hotel között, egy posh (flancos?) negyedben, ahol még a Tesco-ban mögöttem álló nénike is megszólít, milyen szép bazsalikomot vettem, őt nevén szólítja a pénztáros, de egyben amikor kérdezi kell-e nekem szatyor, és mutatom a szemközti virágboltostól már kaptam, akkor sugárzó mosollyal dícséri meg, milyen szép virágokat vettem ott. Mintha máris családtag lennék :D Holnap a rombuszmintás, V-nyakú pulcsimban megyek, nem a vöröscsillagos sapiban, térdgatyában, akkor talán bridzsezni is meghívnak :D

(Talán azért a kedvesség, mert nem nézek ki lengyelnek, litvánnak, vagy épp bármilyen kelet-európainak, nem tudom, de a belvárosi boltokban nem kapsz többet, mint "NEXT!... need a bag?!" Vagy_____________ jajistenem?! Azért van, mert melegnek néznek?! Mert kedves, barna szemem van, és virág van nálam, szatyorban? :D)

Mondjuk ragyogó nap ide vagy oda, ahogy nagy svunggal elindultam a partra, már félúton úgy állt a mellbimbóm, mintha folyékony nitrogént öntöttek volna rá, a torkomon meg úgy ment le a levegő, mint a szublimáló jégkrém gőze, mert szél az volt rendesen, szóval hamar feladtam, így kerültem az említett virágboltba és a szemközti Tescóba. Itthon kellő forró folyadékbevitel után már kint rendezgettem az újdonsült kis kertem.

Közben találkoztam Paullal, Dave-vel, és Markkal (egyre jobb a névmemóriám mióta nem iszom), és végül Marktól meg is tudtam, hogy a velem együtt hét villalakóból csak kettő a csaj, de az egyik észak-ír és alig van itt, szóval ez kis hiba, dehát majd visszamegyek akkor borozni Louise-zal Ashingtonba, nem igaz?

Akárhogy is, napi majdnem 1,5 órát nyertem ezzel a költözéssel, és már vannak elképzeléseim mivel töltöm, de babonából nem árulom el, mert eddig bármit leírtam ide, sosem jött be :D

A házi oltár persze az utolsó amit Ashingtonban elpakolok, és a növények után az első aminek helyet találok. Kapóra jött a giccses kép a falon, annak az üvegére fel tudtam ragasztani Sívát, Visnut és Brahmant. Azért rend a lelke mindennek, ugye-ugye?

Alapvetően biztos olyannak tűnök, mintha nem lenne fontos a rend, de hát az belül van, és a virágok, fűszerek, és a kis "bálványok" meg a gyertyák ezt próbálják tartani.

És majd amikor belül minden rendben, biztos kívül is meglátszik ;)

Van ez így...

"Több mint ötven évvel ezelőtt magamtól is rájöttem, hogy nem a gyorsaké a futás, és nem az erőseké a viadal, hanem idő szerint és történetből lesznek mindezek. A nap fölkél, és a nap lemegy, és ugyanazok a dolgok érik az igazakat és a gonoszokat egyaránt. Nem a bölcseké a kenyér és nem az okosoké a gazdagság, és nem a tudósoké a kedvesség, de egy dolog mindnyájunkkal megtörténik. A bölcs nem hal meg különbül vagy bölcsebben, mint a bolond. Miben bölcs hát a bölcs?"

"Nincs nagyobb kudarc, mint a siker.

Higgyétek el nekem, én aztán tudom. [...] A sors iróniája, hogy egyre ismételgetem közismert aranyköpésemet a hiábavalóságról: amiképp az, aki dicséretre vágyik, soha nem elégedett a dicsérettel, azonképp azt, aki szeretetre vágyik, soha nem lehet szeretettel kielégíteni. Soha semmiféle vágy nem teljesül be."

Isten tudja - Joseph Heller regénye, amit 7-8-szor olvastam 17 éves korom óta, és most is olvasom, és sosem unom meg, mert én vagyok Dávid a király, mert minden férfi az, és bár a sikereink és kudarcaink más skálán mozognak, férfiak maradunk. És nem a sínek várnak ránk, mint Attilára, hanem a pofonok, amiket adunk és kapunk, és amik nem olyan nyíltak és őszinték, mint a Harcosok Klubjában, de annál jobban fájnak, és felállni is nehezebb, hú bassza meg, egyre nehezebb...

Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a Földet, és boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa, de Isten tudja, én egyik sem vagyok, így a kettő között, a prérin kiáltozok, és senki nem hallja a hangom. És Fenti Tesó meg végképp nem figyel rám, persze, a fasz! Megkeresném, és jól picsánrúgnám, de trükkös vállalkozás ez, mert ugye ő "odaát" van, ezért vagy meg kellene halnom, vagy valami durva tudatmódosító szer kellene hozzá, és most egyik opció sem kínálja magát ezüst tálcán, szóval maradok ideát, és várok, és remélek, egyszer megértem még mit mond, vagy ki tudja mi lesz, kapom a pofonokat, amíg nem cseng úgy a fülem, hogy mindegy is lesz, mit értek és mit nem...

Segítene Weöres Sándor talán?
"Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelidíted: igába foghatod őket és sárknyokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga."
Talán.
Valami majd segít.
Mert három dologhoz értek igazán: szeretni, bántani és túlélni. És mindegyikben megmártóztam már bőven, és mivel gyakran azokat bántottam leginkább, akiket szerettem, de ez persze nekem is fájt, a fájdalmat megtanultam túlélni, legalább is azt hiszem, eddig sikerült. De talán csak most jön a fekete leves, most fordul vissza a bumeráng, és ki tudja hol áll meg, kit hogyan talál meg... Akárhogy is, aláállok én.
Észrevettem, hogy olyan helyzetekbe kerülök, ami ismerős, csak eddig a másik oldalon voltam. Fair play, mi? Biztos nem akarok sok ballasztot átvinni a következő életemre, ugye? Hát, nehéz, meg fáj, meg kell hozzá néha valami alázat, néha valami bátorság, csak néha nehéz megmondani melyik kellene inkább, és úgy általában senki nem segít a döntéseimben, éppen melyik eszköz a hasznosabb. 
Higgyétek el nekem, a túlélés - amiben jó vagyok - alapvetően nem a tettek kérdése, hanem a várakozás egy formája. Minél több remény van a várakozásban, annál könnyebb a túlélés, és amikor teljesen elfogy a remény, az a halál. A remény meg el van szórva a pályán, mint számítógépes játékban a muníció, meg a "healing pack", de néha túlfutunk rajta, mert lőnek ránk...

Akárhogy is, azt már megírtam valamikor, hogy kész a leltár, de sosem lesz vége, mert hanyag voltam mindig is, és mindig kifelejtettem valamit, és még mindig nem értem végére. De senki ne sírjon, mert a könnyeket nem adják olcsón, és amúgy is felvásároltam az összeset a piacon ;)

Amúgy meg a sok okoskodás helyett két szót is posztolhatnék, hogy senki idejét ne raboljam:
Fasz kivan!

Felállok, megyek, felveszem a muníciót, lövök.
Álmomban még ugrani is tudok...

Ellenpólus - ne olvasd, mer' szarabb lesz!

Vannak ezek a nemkívánatos szabadnapok, amikor kipattan a szemem korábban is, mint amikor dolgozni kellene menni, aztán rájövök, hogy semmit nem tudok csinálni, max. olvasni és kávézgatni. Mert pl. vannak lakótársaim, és nem állhatok le ilyenkor pakolászni, a lábam sajna megint rosszabb, minthogy egy korai sétát nyomjak, és amúgy is leégett az arcom, a nap meg laposan tüzel már reggel hatkor is...

Ilyenkor a sok kávé picit felizgat, és nem is regényt szoktam olvasni, inkább szétnézek a neten.
Pl. hogy lehet, hogy nekem itt leégett a fejem, és most is melegebb, és szárazabb az idő Dublinban, mint Budapesten, június faking hatodikán?! Az árvíz az félig meddig érthető, gondolom egyre kevesebb az a fajta növényzet a vízgyűjtő területeken, ami lassítaná a lefolyást, aztán amikor mindenhol olvad fent a hó, meg még rátesz az eső egy lapáttal, akkor csak zúdul lefelé a víz, mint az élménycsúszdán.
Megint eszembe jut ilyenkor, hogy állítólag a szanszkrit szent iratokban is a "pralaya" időszakát, azaz az átmenetet, ami a régi világ, és az új aranykor között van, főleg arról lehet megismerni, hogy egyre több az árvíz...
Ja, és még most földrengést is kaptunk hozzá, "szűkebb hazámhoz" közel volt az epicentrum.
Az, hogy klímaváltozás van, remélem egyre kevesebben merik tagadni.

A másik, hogy most Törökországban esnek neki a rendőrök az állampolgároknak, amiről amúgy vajmi keveset tudok, de erről is azért beugrik az a kép, amit talán csak azért veszek észre, mert ugye 3-4 havonta látom csak Budapestet: rendőr rendőr hátán! És valahogy sosem az ugrik be erről, hogy jobb lehet a közbiztonság, vagy hogy de jó, hogy ilyen fiatalok, biztos tudnak angolul is, és jót tesz a turizmusnak, hogy kedvesen útbaigazítják a külföldieket! Vegyük pl. az egyenruhájukat, ami a korábbi, vasalt nadrágos, tányérsapkás, azaz valamilyen szinten egyfajta hivatalos eleganciára hajazó dizájnról szépen átment egyfajta gyakorlóba, és a srácok arca inkább azt sugallja, hogy "Ne rázd a pofonfát!", mintsem azt, hogy "Miben segíthetek?"...
Ez csak a személyes ellenérzésem, de okos emberek is szokták hangoztatni, hogy közeledünk a rendőrállamok kialakulásához. Az meg ugye fasza lesz, mi?

Van mellé, szintén friss termésként az indexről, hogy itt a Galaxy S4, és milyen nagy okosság a smart pause, azaz ha nem nézed a képernyőt, a szoftver megállítja a lejátszást, nehogy kihagyj valamit! Először pár napja hallottam ezt az öltözőben, és azt hittem tévéről beszélnek, de gondolom az is van ilyenben, vagy ha nincs, lesz jövőre. No ez mi a lófasznak kell, most őszintén?! Nem értek a gadget-ekhez, sőt! Valami zsigeri szintű émelygés kezdett bennem kialakulni már pár éve, amikor észrevettem, hogy mindig ugyanazt a szart adják el egyre sűrűbben, csak ilyen-olyan kis butaságokkal feltuningolják, a marketingeseik hájpolják, aztán a zombisereg megy sorbanállni. Szóval nem értek a technikához, de nem kell-e ahhoz, hogy a smart pause funkció működjön, valamiféle arcleolvasó szoftver? Legalább ugye annyi, hogy azt felismerje, szembenézel vele, vagy a profilodat látja. Azaz: néz téged a kibaszott gép! És mivel az élő adás sem élő már, megállítja neked, nehogy lemaradj egy zsákolásról az NBA-ben, vagy kihagyd a vicces részt a reklámban, ami miatt meg fogod venni a következő felesleges dolgot! Dehát, ha megállítja és újraindítja, akkor az egész ugye wireless internet alapon megy, ugye? Azaz van egy kis géped, ami figyel téged, és rajta vagy a hálón. Akkor mi gátolja meg azokat az embereket, akik - valamilyen okból kifolyólag, teljesen mindegy miért - téged akarnak figyelni? Semmi...

Add össze a sok rendőrt meg ezt, milyen szám jut eszedbe?

Aztán még egy nagyon rövid kis hír az indexen, hogy "Földönkívüliek irányítják Amerikát". Ezt Kanada volt védelmi minisztere épp ugyan nem így mondta, csak kellett gondolom a hatásvadász cím, de én már komolyan mondom, meg sem lepődnék azon sem, ha ez igaz lenne. Hogy miért lehetne jó ez nekik, azt nem tudom, de az öreg persze elmondta a kötelező Bilderberg, NWO, bankrendszer témákat, amiket mindig le lehet párolni odáig, hogy az összes törekvésük és évszázados, fáradságos tervezgetéseik lényege az emberiség nagy részének kiirtása. Ez valahogy benne van a kollektív tudattalanunkban, amióta csak világ a világ, nem is kellett addig várni, amíg feltalálták a tudományos-fantasztikus műfajt, régen egyszerűen csak az istenek harcoltak a titánokkal, vagy épp  csak egy isten volt, de az aztán küldte a vízözönt, vagy a kénköves esőt, vagy szelídebb kedvében csak szelektíve, 10 csapást Egyiptomra.

Na mindegy, csak azért van ez egyáltalán, hogy indexet olvasok, mert egyedül vagyok, és fáj a lábam. Ha csak a második ok, csak legalább az megszűnne, akkor esküszöm csak azt figyelném, hogy zöld fű, kék az ég, szépen nekirugaszkodott az oregánó a cserépben, az ufókat meg majd jól picsánrúgom, csak próbáljanak meg kiirtani!
De sajna most átestem a nyúl túloldalára, és az jut eszembe, hogy csak a szépet, meg a faszom!