Munka

"Dolgozni csak szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes." 

  Felkeltem viszonylag korán, szabad szombat, vannak tervek is, hát köpjünk a tenyerünkbe, oszt hajrá! Kezdetnek persze nem sok mást tehettem, mint leültem bámészkodni a neten, mivel itt szombaton reggel 9-ig még a nagy boltok se nyitnak ki, és előző nap, 6 nap kemény meló után már nem volt erőm bevásárolni. Okés, nem szaporítom a szót, kis shopping után nyitottam egy húslevessel, mert az csendben fő, Hansey meg még aludt (a nappaliban lakik, amiből a konyha is nyílik, nincs ajtó, én meg tekintettel szoktam lenni az alvó emberekre...)
  A levesről megpróbáltam igazi foodporn-os fotót készíteni, de nem sikerült...
  Azért nagyon finom lett, a karalábé az egyetlen, amit itt még nem találtam, az picit hiányzik.

  No, miután fent volt mindenki, lehetett zajolni, hát nekikezdtem a kis kert-sarkom tuningolásába. Terv persze most se készült, de az alapanyagot elég régen nézegettem már a balkonon, hogy legyen legalább egy skicc a fejemben, mit is akarok ebből kihozni. Nem lehetett ám nagyon elrugaszkodni a talajtól, a szerszámkésztelt a következőkben merült ki: szög, kalapács, fűrész, pár használt cipőfűző, meg azokon a helyeken a csavarozási lehetőség, ahol gyárilag eleve benne volt az anyagban.
  Ezzel el is árulom, a munka nem itt kezdődött, hanem a préda kiszemelésével, az ad hoc gyűjtögetéssel indult. Mert persze nem fogok itt elmenni a Woodys-ba több tíz euróért leceket, meg csavarokat, meg sarokpántokat venni, hanem kivárom amíg házhoz jön.
  Nem szégyellem, hogy guberálok néha. Pesten is megmentettem már 1-2 virágcserepet, és virágot is, mai napig köszönik szépen :) No, itt is hamar megláttam ezt a szétcsapott polcot a bin room-ban (ami egyébként extra tiszta, soha senki nem dob ki úgy zsákot, hogy félig nyitva lenne, szóval nincs rothadt banánszag, és hasonlók.) A polcot amúgy is csak a kuka mellé tették, szóval gondolkodás nélkül vittem fel az erkélyre, hely az volt neki, az általános kuplerájon meg nem rontott semmit. Három hétig csak figyelt, vagy időm nem volt, vagy esett az eső, van ez így.

  Ma külön jó jelnek vettem, hogy egy doboz kisméretü csempét lőttem a kuka mellől, gondoltam valamire az is jó lesz... (Ja, csempetoronnyal támasztottam alá a lecet, hogy meglegyen az ellentartás a váz szögelésekor, szóval nem is tudom mire jutottam volna enélkül...talán a könytári könyveket használtam volna :D
  Fél órán belül itt tartottam:

  Aztán leszaladtam még 1-2 cuccért, gondoltam veszek másodjára is bolti bazsalikomot (az első nem élte túl a kiültetést), meg ekkor ugrott be, hogy legyen már színe is, annyira, de annyira hiányzik ebből a városból, hogy rettenet.
   Itt ugye megborul a freecycle téma, mert a kis rács bizbasz is megtetszett, meg akkor még egy kétosztatú virágláda, meg madzag is kellett mert a fa olyan puha, hogy már majdnem egy erős kartonpapírral vetekszik, a kis szögek meg nem nagyon tartják, és végül is több mint 10 kiló cucc kerül majd rá, szégyen lenne, ha összedőlne, mint a kártyavár. De alapvetően azért büszke vagyok magamra az elvi oldalról is.
  Vívóállásban festegettem a sprével, mivel épp erős, és váltakozó irányú szél volt (ki hinné ezt errefelé?), aztán már így nézett ki:

  Ja, a jobb oldalon az egy szintén kidobásra ítélt vágódeszka, épp oda kellett, nem? Aztán pepecseltem jó sokat az utolsó simításokkal, melyik növény hová kerüljön, ésatöbbi-nemragozom... Ez lett belőle, la:
 

  A lakótársak fele közben hazaért, némi udvarias, vicceskedő érdeklődést tanusítottak, aztán leültek tévét nézni. Nincs afelől kétségem, hogy a munkahelyükön megbecsülik őket, mivel lelkiismeretes, precíz, "munkájukra igényes" típusok. Rendezettek is, pl. itthon még csak egyszer kerültem sorra nagytakarításban, mert mire úgy gondolom, hogy most már kéne, addigra valamelyik mindig megcsinálja. Szóval jó munkaerőnek képzelem őket, biztos emiatt is fáradnak úgy el, hogy itthon már csak a tévé, vagy a skype marad kikapcsolódásnak.
  Én ezzel szemben a munkahelyemen "elalszok két mozdulat között", és betartom az általános hadiszabályt: ne mondj soha nemet, de ne is jelentkezz önként! Annyira igyekszem nem ott lenni, amennyire nem tűnik fel a többieknek. Mert aki azt mondja, de őszintén, hogy egy mosodában jó dolgozni, az egy kibaszott idióta! Van ilyen kollégám, legalább kettő, néha érzem is a késztetést, hogy vesén rúgjam Joe-t, a vicceskedő kínait, amikor a mángorló felett átkiabál, hogy
  - Come on, Ashu, faster! - mert hogy ő olyan gyorsan tudja kapkodni a szalvétát, hogy a főnök nem tudja olyan tempóban betölteni.
  Ez olyasmi, mint a stréber az általánosban: utálják, mert rossz fényt vet a többiekre, nem igaz?
  A lényeg, hogy a mosodába én azért megyek be, hogy kapjak lóvét, az meg azért kell, mert ha nem lesz, a bank elveszi a házam, szóval végeredményben a motivációm puszta félelem. Ezt csak azzal lehet kezelni, hogy "nem is vagyok ott". Mint a kisgyerek, aki a párnába temeti az arcát, és azt hiszi, hogy ha ő nem lát, akkor őt sem látják...
  Amit én munkának, valódi munkának nevezek, az ilyesmi, amit ma csináltam.

  Nem is gondoltam semmi másra közben, még enni is elfelejtettem. A munka kell, hogy teremtsen valamit, ami kézzel fogható. A főzés is munka, ha beleteszed a lelked is a fűszerek mellé. A mai ember ezt se nagyon kultiválja, mert egyszerűbb rendelni, ugye? Az ikeás szart összerakni, az se munka. Az úgy viszonyul a barkácsoláshoz, mint a pizza bemikrózása a főzéshez. Vagy - ahogy elképzelem - amikor 10-20 tyúkom van, és meg tudom őket különböztetni, esetleg egy-kettőnek nevet is adok, akkor munka az, amikor felnyesem nekik amit a zöldségekről lehámoztam, de nem munka, amikor 5000 csirének kell behordani 10 zsák tápot, és beönteni az etető-elosztóba. Az robot.
  MA dolgoztam. (6 nap robot után, az első szabad napomon :)
  Dolgom végeztével sétára indulok a kertemben. Nézd meg, kábé hogy gondolom el ezt: klikk itt van lefilmezve.
   És büszke vagyok rá, és elégedetten kortyolgatom a forró húslevest (minden korty után a kötelező Áhhhh-örömsóhaj). Büszke vagyok rá, hogy a faanyag nem egy szeméttelepen korhad a nejlonzsákok között, és nem költöttem rá pénzt, nem generáltam vele gazdasági növekedési tényezőt. És nagyon finom a főtt pulykacomb - ami ír, és nem brazil - és talán ez a fotó még befér ide.

                                És csak a szépet!

A Zélet - jogod van hozzá?

Makovecz Imre úgy ment el, hogy Budapesten nincs jelentős alkotása. Ez nagyájból olyan, mintha Barcelonában nem lenne Gaudí épület, vagy Bécsben nem lenne Hundertwasser ház... Szomorú de igaz...


Nem igazán tudtam sokat róla én sem (Sevilla megvan, persze), de cirka 1 hónapja láttam ezt a videót:
Ami megtörtént, és ami megtörténhetett volna

Talán túl keményen nyilvántotta ki a vélemnyét? A fejesek azt mondták: cipész maradojn a kaptafánál?! Mi köze neki a közélthez, politikához?!
Mert tudta, hogy minden összefügg, a valódi alkotás nem pusztán anyag. A zene nem kotta, az ételnek sosincs pontos receptje, a leírt szó mindig szubjektív, a kimondott meg pláne... Az élet jelenléte megváltoztatja a "szabályokat."
"Az ember úgy dolgozzon, hogy szórakoztassa a jó Istent. És az pedig örökkévaló, és fenntartja és kormányozza ezt a világot, ha őt sikerül szórakoztatni, akkor az egész világ kapott valamit."Az öreg is beszél a háttérhatalomról.
Nem kell nagy összeesküvés-elmélet-fanatikusnak lenni, hogy belássuk: az eldobandó termékek listája a kenyérpirítótól az autón át ma már egészen az építészeti produktumokig terjed. Elkezdték lebontani a 100 éves bérházakat, mert drága telken állnak, de akár fel is lehetne újítani ezeket. De nem, helyette olyan lakások épülnek, amik már átadáskor tele vannak apró-cseprő problémával, aztán valószínűleg az egész blokk nem fogja megérni az 50 évet. A gond csak az, hogy ezek nem vályog- és gerendaházak, amik lebomlanának rövid időn belül, dózerolás után egy rakás sitt lesz csak, ami legjobb esetben is csak autópálya-tölteléknek való.
Ennyi most egy lakóház életciklusa. Ennyi idő alatt a pénzintézetek a valós értékének többszörösét megkereshetik rajta, aztán kezdhetik elölről. Erre megy ki a játék.
(Ne csak arra gondoljunk, hogy mi mekkora kamatot fizetünk a lakhatásunkért, de könnyen lehet, hogy a kivitelező is hitelre vette a betonkeverőt, és sorolhatnám...)

Annie Leonard: Story of Stuff.
A villanykörte összeesküvés.
Remélem ma már mindenkinek mondanak ezek valamit.
Ha nem, tessék bepótolni!

Fenntarthatóságot, mint vezérfonalat megtartom, az építkezésre még visszaöltök, de most megint kedvencem, a kaja: Mi még talán úgy tanultuk töriből, hogy volt valami "zöld forradalom" az USA-ban, a negyvenes évektől kezdve. Meg lehet etetni a néppel, hogy ez a forradalom zöld? Meg lehetett.
Általános machiavellizmus: a cél szentesíti az eszközt. (Már Machiavelli előtt is alkalmazták, persze...) Mi volt a hangzatos cél? Megszüntetni a világon az éhezést! Hurrá!
Mi kell ehhez? Traktor, kombájn, műtrágya, gyomirtó. (Zu sammen: kőolaj.)
Ki finanszírozta a "green revolution"-t?
A Rockefeller Foundation.
Miben érdekelt a Rockefeller család? Na vajon?
Remélem senki sem az általános filantrópiára asszociált. Nem tudom hogy lehet, hogy az összes nagy kapitalistára rákeresel, akkor mindenkit úgy definiálnak, hogy pl. "vállalkozó, politikus, filantróp" Hogy lehet? Ja, a Reuters ad minden infót a szerkesztőknek? Lehet, hogy ezért...
Később a projektbe bedobták a genetikai módosításokat, mert az extenzív művelés önmagában nem bizonyult megfelelőnek, a világ még mindig tele volt éhes szájakkal.
Balról be: Monsanto.
Eredetileg szimplán vegyipari cég volt, onnan nyergeltek át az agrobizniszbe, mert abban több a zsé.
Egyik címzetes részvényesük a Gates Foundation.... Megint a filantrópia, megint a jó szándék, ugye?

"Control oil and you control nations; control food and you control the people," (Henry Kissinger, 1970)
Betettem egy translator-be, lefordtotta indián szinkronra: "Ellenőrzés olaj és te ellenőrzés nations; ellenőrzés élelem és te ellenőrzés az emberek"
De érti az is, aki nem tud angolul, ugye?
Megszűnt az éhezés a világon? Nem. Sőt!
Amikor azt hisszük, hogy ettünk egy jót, hát már az is hazugság. (Kivéve, ha nem vettük, hanem talaltuk az erdőben, vagy mi termeltük meg, akkor meg mindig ehetunk kb. egy jót...)
Brazilia ma a világ harmadik legnagyobb csirke "előállítója". (Csak azért lovagolok ezen, mert épp nagyon aktuális.) A gazdasága a válság ellenére zakatol. Hát, baszomalássan, ha valahol vannak még természetes erőforrások, és olyan emberek, akik egy aláírással ezeket "kitermelésre ítélik", akkor persze, hogy mehet a szekér. De meddig?


Visszatérnék az építészethez: fojtófüge gyökeréből font élő hidak.

Hogy hangzik?
Fantasy regényben van ilyesmi, ugye? Az olyanokban pálne, ahol mindenki kvázi halhatalan, mert csak akkor érdemes olyasmivel szöszmötölni, aminek az eredmenyét majd 100 év mulva látjuk. Mi olyan világban élünk, ahol az eredmény megjelenhet 5 perc alatt (tőkeáttételes részvenykereskedés, közgázos hallgatóknak biztosan ismerős...)
De az az "eredmény" voltaképpen SEMMI!
(Amúgy nagyon kíváncsi lennék arra, a "buddhista közgazdaságtant" mennyire említik meg az egyetemen, amit E.F. Schumacher próbalt megértetni velünk cirka 50 évvel ezelőtt???)
EZ a harmónia a természettel. Dharma.
Még itt is belebotlok a rossz nyelvhasználatba, a video leírásában: People here find Ingenious natural solutions for fighting the forces of Nature.
Fighting, my ass! (Fájting a faszom!)
A természettel NEM harcolni kell! Ha elfogadjuk, akkor 100%-ban a "kezünkre játszik."
Mi kell ehhez?
Szelídség, alázat, türelem... Meg persze józan paraszti ész.
Come on! Egy olyan világban, ahol nem győzik hangoztatni, hogy "mert megérdemled?", "rólad szól!". s ehhez még ész sem kell, nézd csak meg a valóságsók húspiacát: fontosabb, hogy sztájli a hajad, mint ami alatta van. Te vagy a világ közepe!
Akik valóban a mostani világ közepén vannak, azok találták ezt ki nekünk, hogy legyen mit bálványozni, legyen valami, ami lekösse a fantáziánkat.

Már működik is, megmondom saját tapasztalatból (mert ez a blog azért mindig is személyes marad):
Van 1 brazil kollégám, Luciano. Negyedrész indián, bár nem tudom milyen törzsből jöhet, mert 190 magas és 120 kiló. Amúgy meg kenyérre lehet kenni. Viszont nem viseli el a csendet! Ez nekem elég szar néha, mert alapvetóen egy gagyi rádió jön be, ahol 10 gelly pop-slágert nyomnak egész nap, vagy legszerencsésebb esetben van 1 kolléga, aki középvonalas rock-ot tol, amiben van jócskán '90-es évek, és azzal békében vagyok. De a legjobb nekem akkor is a csend, mert akkor az van a fejemben, amit én akarok!
Luciano erre azt mondja: a csend szomorú.
Én meg azt: a csend nyugodt.
Nem, ő nem hisz nekem.
Meghallgat bármit, popzene, rockzene, techo, whatever... csak legyen valami zaj! Szerintem fél a csendtől, mert olyan "egyszerű" teremtés, hogy amikor a saját gondolatainak kellene bekopogni az ablakon, akkor csak köd van a rendszerben, és az tényleg ijesztő lehet. A fickót már elkapták: ha kihúzod belóle a jackdugót a tarkónál, akkor csak összeesik, nem tudja hol van. Neki KELL a mátrix, akármilyen indián volt is nagyfater!
Szomorú a csend?
Hát szerintem meg EZ a szomorú. Látni ezt a mosolygós, jószándékú, 120 kilós húsrobotot.

Milyen programmal megy? Mire tanították?
Carnegie Foundation - National Education Association - Ford Foundation - megint valami szelete az életnek, amit valami nagykutyák támogatnak: oktatás.
Csak mert?
Épp azért, amiért belédtolnak egy liter oltást, amíg gyerek vagy, hogy jobb eséllyel legyél gyógyszerfüggő később.

Kedvenc regényem Joseph Heller-től az Isten tudja. Dávid - a bibliai Dávid - visszatérő problémája, hogy ki nem állhatja unokafivérét, Joábot, de mivel Joáb egész életében hűségesen mellette állt, nem tudja politikailag korrekten eltenni láb alól.
Most nincs kéznél a könyv, de rémlik, hogy mond valami olyasmit Salamonnak, hogy ha ő lesz a király, akkor feltétlenül hozzon olyan intézkedéseket, amit Joáb egyszerűen nem tud nem megszegni, és akkor kész, vége; ki lehet nyírni!
Nincs ilyen érzésetek néha?
HACCP - csak hogy ne menjek messzire.
A Tesco 1.2 milliót perkált patkányszarért, ami nevetséges, mert 30-40 családi vásárlás bepergeti az összeget a kasszánál egy szombat délelőtt, ami kábé 15-20 percig tart egy egységükben. (Esztétikus, tájba illő, alulemezekből készített gyufásdoboz struktúra, nagy parkolóval, és odabaszott facsemetékkel, amiket - szegényeket - már akkor utáltak a melósok, amikor ki kellett ásni nekik a gödröt, ne csodálkozzunk, hogy nem tudják azt az életerőt sugározni, amit a szabadon élő testvéreik!)
Ezzel szemben, ha a kis büfédben nincs színkódolt kés- és deszkakészlet, vagy nincs rajtad fehér kötény, vagy nem mosod meg a kezed minden percben kétszer, akkor fizethetsz 50-100.000 forintot! Az neked lehet 3-4 napos bevétel!!!
Nem akarnak kinyírni minket?
Nem klasszikus esete-e annak, hogy olyan kerítéssel vesznek körül, amit józan paraszti ész szerint át fogsz ugrani, aztán kiteszik rá a táblát, hogy "Tilos az Á!"?
A kormányrendeleteket egy olyan kormány hozza, amiket a többé-kevésbé látható pénzcsinálók juttatnak hatalomra, és mindegy ám, hogy jobb vagy baloldaliak, nehogy azt hidd, hogy ér a szavazatod valamit is! Akik ebbe a munkába belefeccöltek már jópár évtizednyi - sőt, jópár generációnyi - munkát, nem fogják könnyen adni.
Vannak fent a neten anyagok, amik egyenesen azt állítják, hogy nem képletesen kell érteni, hanem TÉNYLEGESEN ki akarnak nyírni pár százmillió embert, kvázi megoldás gyanánt, azokra a problémákra, amik a rendszerük káros mellékhatásaként jelentkeztek.

Még mindig tele vagyunk szép, tiszta, élhető vidékekkel, nem igaz? A gond csak az, hogy egyre nehezebb kívül tartani a morlockokat... Nem sátorznak-e a hajléktalanok a budai hegyekben, csak hogy ne menjek messzire?
Kit zavar ez? Biztos nem az Örs Vezéren, a tizediken lakó árufeltöltőt, ugye?
Ez csak a "kis példa."
Hová menekülhetnek az igazi pénzeszsákok, ha elfogy az élhető tér?
De talán már kezdik pedzeni, hogy egyrészt lelepleződött a terv picikét talán idő előtt, másrészt: a terv talán nem is volt olyan tökéletes, tekintve, hogy a szeméthegyek így vagy úgy, de az idilli helyszínek élvezeti értékét is befolyásolhatják, így lassan meg kellene maguktól kérdezni: mi legyen akkor?
Egyik lehetőséget - ha most picit kiveszem az egyenletból a Dharmát, és az ő fejükkel próbálok gondolkodni - így látom:
Coming-out-olni kell.
Amikor George Michael megunta a manőverezést, vett egy nagy levegőt, és bejelentette, hogy a kenyér másik oldalát vajazza.
És maradt az élvonalban, a csajok ugyanúgy tépik az arcukat az első sorban.
Gyurcsány férfiasan bevallotta, hogy elkúrták.
Aztán most is ott bűvészkedik a MASZOP romjain, nemde?
És Foster Gamble csinál egy netes dokumentumfilmet 2011-ben, amiben kábé ugyanazt elismétli, amit elótte sokan mások az elmúlt években, megkeveri egy kis UFO-témával, és várja a vállonveregetésst, amit meg is kap! A Procter & Gamble egyik alapítójának a sarjáról beszélünk, és bár ez olyan, mintha Gyurcsány fia mondaná, hogy: apám elkúrta, de... vagy a Procter & Gamble amúgy is kisebb rekordot állított be a gecométeren, mint a Monsanto, de akkor is! Ez egy fél coming-out! Amolyan: szeretem én a nőket, de...

Mi a következő?
Soros György bejelenti, hogy elkúrtuk, de a Rothchild volt az igazából, szóval aki most tiszta lapot akar, az jelentkezzen az alapítványnál, megvettem fél délamerikát, és a ti áldozatos munkátokkal, meg az én hatalmammal most új világot teremthetünk, emberek! Csak hívjatok mostantól királynak, igazságosabb leszek, mint Mátyás!
Megennénk ezt is, mi?

De nem biztos, hogy könnyű "kijönni", ha eleve nincs rajongótábor, mint Georgie boynak. Ha eddig a színfalak mögött tevékenykedtek, most nem fognak egy nagy hórukkal beugrani a zenekari árokba, és hadonászni a karmesteri pálcával. Rajtunk van a felelősség: törődjünk magunkkal! (Egymással, egy kisebb skálán, ha így jobban tetszik.)
Ángyán belebukott, hogy egy országgal akart törődni.
Géczy Gábor jobban tolja: megmondja a tutit, megvan a maga földje, akit érdekel, annak beszél, és így is tele van mindkét keze.
Hát így, hallgassunk rá!
Egyet mond sokszor: józan paraszti ész!
Amit meg amúgy mond, azt majd talán külön is részletezem ,mert megéri!

Addig is: csak a szépet!

UI:

Ez a híres, Moore Street Piac halas része. Láttok jeget? Nem nagyon. A belváros kellős közepén. HACCP? Büntetés? Azt nekünk talaták ki, nem a tisztes nyugati polgároknak!
Detszól...