Keresés ebben a blogban

2009. július 6., hétfő

Csak néhány kósza gondolat kezdetnek

Feladnám a látszatszabadságot egy élhetőbb korlátozottságért.

Vállalnám, hogy "cipőt a cipőboltból", ha ezzel visszaszorítanánk a szemét áruk bőségét.

Nem bánnám , ha banán csak mikulásra lenne, hiszen a szabolcsi jonathán kiválóan elállna a spájzban és az közelebb is van + a miénk is, valakinek közülünk segítünk vele ha korrekt áron megvesszük.

Nem bánnám csöppet sem, ha soha többé nem látnék olyant, hogy a Széna téren Hummer limuzin dudál a pláza előtt üvegből pezsgőző trendy (enyhén aszexuális) fiataloknak, hogy ideje belevágni az éjszakába, és mikor elindul, a zsebkendőnyi pázsitos, ligetes darabkán egyből ki lehet szúrni a Koccintóst szürcsölgető hajléktalanokat. Szeretném, ha ilyen ügyekben nem Indiára akarnánk hajazni, inkább Svédországra.

Nem bánnám, ha a hétfőn újra adásszünet lenne a tévében, és anyu vagy apu esetleg hajlandó lenne esti mesét mondani. (A maradék hat napon sem bánnám, ha lenne egy kis cenzúra a kereskedelmi tévéknél és egy kis plussz támogatás az M1-nek, hogy legalább azok a színvonalas műsorok ne csődöljenek be.)

Úgy összességében: nem bánnám, ha a világ kicsit újra beszűkülne, mert előbb azt kéne megismerni ami közvetlenül körülvesz, és megtanulni mindezt megbecsülni.

Nem bánnám azt sem, ha mindez úgy kerülne helyre, mint egy kificamított váll:
Fájdalmasan de gyorsan.

Persze lassan és kíméletesebben illene, hiszen a limuzinosok is áldozatok. Dróton rángatott bábuk. Ha valaki eltörné a bábos pár ujját, összenyaklanának és addig bambán pislognának felfele, amíg meg nem tanulnának a saját lábukra állni. (Nehéz tanulni, ha egész életedben a vállalatok és üzletemberek irányították a gondolataid nagy részét, valszeg sokan lent maradnának.)

Szóval kíméletesen és körültekintően képzelem, és nem valami mindent elsöprő forradalomra áhítozok.

De azok, akik vígan báboztak eddig, nem sok kíméletességet érdemelnének, és nem bánnám, ha nekik legalább kilátásba lenne helyezve a fájdalom, ha nem hajlandóak végre felismerni, hogy a súlyos ficam, ami kialakult, magától bizony nem ugrik helyre.

Nem bánnám cseppet sem.