Keresés ebben a blogban

2017. június 11., vasárnap

Re: 7 ismertetőjele az értelmes nőknek???

   Persze lehet hagyni kéne a faszba, mert a szobámra rámfér egy rendrakás, de meló után sajnos ehhez már nincs energiám, gépelni még csak-csak.

    " 7 dolog, amit észreveszel egy intelligens nőben" - ez a blogposzt került a szemem elé, és hát igaz csak ketten kértek meg rá, hogy írjam meg, hol is lóg ki a lóláb, de magamtól is késztetést éreztem, hogy kicsit kötekedjek.

   Maga a blog: Fashion Capital.
   Ez bár önmagában nem ellentmondás az intelligenciával, de azért nekem mégis kicsit olyan, mintha az "Akkor is futballnemzet vagyunk!" nevű blogon írná meg valaki, miről vesszük észre az intelligens férfit. Ja, értelmes drukkerek is vannak, nem csak huligán ultrák, de azért nem az IQ a lényeg ebben a szubkultúrában.

   A divatban is vannak és kellenek az értelmes emberek is, de valójában az ízlés is elég lenne, szerintem. Hogy az megvan-e a legtöbb tervezőnél, vagy sem, azt én nem akarom firtatni, nem az én világom. A Romani Design nekem speciel nagyon tetszik, és volt olyan főbérlőm Pesten (mai napig úgy referálok rá, hogy a legjobb és legvagányabb főbérlőm eddig!!!), aki évekig fotómodell és kifutómodell volt, majd pl. Zoób Kati boltjában volt eladó, és ott a jó ízlésért azért nem kellett hálistennek a szomszédba menni! Szóval semmi bajom alapvetően a "Fashion Capital" blog névvel, csak a "7 dolog, amit" és a másik "10 tulajdonság, hogy" posztok jellege ezzel együtt nekem már sejtet egyfajta bulvár stílust, amihez pedig én az intelligenciát semmi szín alatt nem rendelném hozzá.

   Ehhez képest a szerző még visszafogja magát a 7 pontból az első kettőben, amikor az intelligens nőről harmadik személyben szól, de a 3. pontban már vált:
"Furcsán néznek, amikor nem jövünk lázba a kocsijuk márkája miatt vagy nem ugrunk a nyakukba, mert elvittek egy “fancy” étterembe vacsorázni. "  
   Szóval itt már "mi" vagyunk, ugye? Az intelligens nő kitűzőt is megtalálta közben. Nem baj, még mindig nem, de..... de azért mégis picit:
   Intelligens emberek nem szoktak pusztán arról írni, milyenek is szerintük az értelmes emberek! Lehet írnak egy TÉMÁRÓL, amiben határozott állásfoglalást képviselnek, és nyíltan vagy burkoltan közlik, hogy ebben a témában, akinek egy kis józan esze van, az nem gondolhatja ezt-meg-azt, de ez a téma nem maga az intelligencia, mint olyan.

   Az, hogy egy nő nem jön lázba egy pasi kocsijának a márkája miatt pl. csak egy szükséges, de nem elégséges feltétel. Kábé nem picsa hülye, itt tartunk! Ez a "nulla kilométerkő" és még hosszú az út, szerintem...

   "A helyzet a következő: a pénz megteremthető kellő intelligenciával. " 
   Ez rögtön a következő mondat. Hát, szerintem a hleyzet az, hogy ezzel kvázi elárulta, hogy azért a kocsi márkája igenis fontos, de ő maga szeretné ehhez a pénzt megkeresni! Mert nem azt írja, hogy a pénz igazából nem is olyan fontos, hanem azt, hogy kösszépen, a nők ma már képesek ezt maguknak is megkeresni! 
   Fair play! Csak ehhez megint hogy jön az IQ? A pénz - mind nők, mind férfiak számára - megteremthető nagyon alacsony értelmi színvonalon is! Teszem azt nekem Mészáros Lőrinc nem tűnik egy egy Einsteinnek, de ha hirtelen egy nőre kell gondolni helyette, asszem mondjuk Kiszel Tünde, vagy Anettka (frissebb példányokat nem tudok, bocs, a bulvár már rég elkerül) is megteremtték a maguk kultuszát, amiből biztos csurrant-cseppent, és előbbi szerintem semmiképp, utóbbi úgy a maga számító módján nevezhető értelmesnek, de lehet inkább csak rafináltnak...



   Pénzről beszéli persze ízléstelenség, ezt talán még ő is sejti, azonnal a sikert is kapcsolni kell. A hármas pont így fonódik át a négyesbe:
   "Szeretünk jól élni és mindent megteszünk annak érdekében, hogy a saját pályánkon sikeresek legyünk, így a pénz csak egy eszköz nem pedig az emberi kapcsolataink alkotóeleme.  4. Felnézünk a sikeres és bátor férfiakra"

  Oké, tudom a siker és a bátorság jelenthet mást is, de mivel ilyen szép passzentosan követte pár mondaton belül a pénz, autómárka és "fancy" étterem elemeket, arra kell következtetnem, hogy Claudia a sikert pénzben méri, a bátorság pedig afféle Jordan Belfort féle tökösség, nem mondjuk az, hogy a csajod és egy morgó kuvasz közé mersz állni, vagy legalább nem nézel félre, amikor vért vesznek tőled...
   "Mivel nekünk a legfontosabb a biztonság, így fontos, hogy a férfi aki mellettünk van, képes legyen teremteni. Mi pedig ebben partnerek vagyunk. A sikeres férfi egy intelligens nő számára nem felkapaszkodó a jobb élet reményében, hanem egy bónusz a közösen épített élet felé. Ahol minden lehetséges. "
    Lyoness, Amway, és egyéb hálózatépítős lózungok, én ezt hallom ki az ilyen szövegből. A biztonságról most már sósavval sem mosható le, hogy anyagi biztonságról beszél, azaz a "teremteni" se azt fogja jelenteni ebben a kontextusban, hogy pl. a férfi alkot egy kis sámlit, vagy ültet egy gesztenyefát, hanem hogy hízlalja a bankszámláját! És akkor persze megvan a jó kocsi, de az isten szerelmére, nem a kocsi miatt szerettem ám bele, persze!!!

   Érdekes megfigyelni, hogy a siker és "biztonság", a pénzre tett "burkolt" utalgatással, amikor a szerző első személyben beszél! Az őszinteségre tér rá az ötös pontban, és csiribú-csiribá, megint "ő" vagy "ők" lesznek az intelligens nők, nem pedig "mi".
   Szóval az őszinteség akkor most mennyire komoly?
   Egyáltalán: hogy jön az intelligenciához az, hogy kimondod a frankót, ha kell ha nem?! Ez egy jellemvonás, egyfajta arrogancia is lehet, és lehet sík hülye is meg egy Nobel-díjas zseni is, aki állandóan mindenki pofájába vágja azt, amit épp gondol róluk. Ez már érzelmi intelligencia, de ebben az összefüggésben nem emelt ki semmit a poszban...


   Ja, az 1-2. pontot átugrottam, mert szerintem a bulvársajtós bekóstoltatós frázisok, kábé annyi: kezdd el olvasni, mert előre megmondtam, hogy 7 pont lesz, nem az első kettő a legfontosabb!

   És ugyanez az érzésem a 6-7. ponttal, ami meg csak lecsengeti:

   Fontos is a külső, meg nem is!
   Gratulálok! Ezzel mindenki így van, megintcsak IQ-szinttől függetlenül! A "kémia" ugye hülyét csinál belőlünk, emberi lényekből, akkor is ha betanított munkások vagyunk, akkor is ha professzorok! 


   A hetedik pont pedig már egy teljes katyvasz. Nem csak az intelligenciához van kevés köze, de alapvetően egy olyan kiszenvedett: "legyen már akkor egy hetedik pont is, amit az átlagos olvasó bekajál!!!" Az átlagosan erős, aki látja az "erős" szót, és ettől erősebbnek érzi magát, és az átlagosan értelmes, aki látja az "értelmes" szót rögtön a megbecsülés és a bátorság mellett, egy cirka 4 (!!!) soros bekezdésben, és akkor máris úgy érzi magát, mint mondjuk egy doboz Ferrero Rocher után, vagy három deci chardonnay után: kellemesen ellazul.

   Hát, szóval inkább a sikeres és "erős" (ebben a kombóban sokszor simán: törtető) nőkről, vagyis inkább nemtől függetlenül emberekről sikerül írni szerintem, mint az értelmes emberekről.

   És az már a saját véleményem - bár én egy lúzer vagyok, azaz biztos nem elég intelligens hiszen Claudia szerint a pénz megteremthető kellő intelligenciával... -, hogy a világ maga egyre inkább eltávolodik attól, amiben épeszű ember értelmet vél felfedezni. Ebben a világban sikeresnek lenni kvázi inkább megalkuvást és egyfajta szűklátókörűséget követel meg, mintsem valódi értelmi képességeket.

    De ez biztos a "vesztesek irigysége", az beszél belőlem, mert én ugyan labdába se rúghatnék egy ilyen nőnél, mint Perepelica Claudia :D :D :D

2017. május 29., hétfő

Csak egy ember...

   Megfejtettem valamit egy álom után. Heuréka!
   Persze lehet transzperszonális pszichológiában van erről könyv, vagy sima ezoterikus irodalomban is felbukkan, de én most magamtól jöttem rá. Az ilyennek mindig örülök, szóval le is írom.
Bár a végére meg kiderül, hogy nem is kellene ennek örülni, mert a tudás veszélyes...


   Azt álmodtam, hogy valakivel megint összetűzésbe keveredek.

   Azért írom, hogy megint, mert visszatérő álmom volt egy darabig, hogy megtámad valaki késsel, majd én megszerzem tőle a kést, és agyonszurkálom dühömben, hogy miért támadott rám?! Rendesen éreztem mindig a sarokbaszorított vad érzést, meg persze magát a vért, ahogy összeragasztja az ujjaim a kés markolatán. És azt is, hogy igazam van, és nem sajnálom! Fasznak kell engem megtámadni?!
   Most ez nem volt ennyire brutál, csak valami ilyesmi történt:
   Munkahellyi öltöző, zuhanyzó, de koedukált. Jön egy apró csaj, zuhanyozni. Nem meztelen, nincs semmi szexualitás az álomban. Fáradtnak tűnik és én is az vagyok. Valaki odalép hozzá, és valami becsmérlőt mond, és meg is löki, aztán egy másik ember - egy kövérkés, kortalan hímnemű egyed - le is kever neki egy rendesebb pofont. Én az első támadásra még csak rosszallóan csóváltam a fejem, de ez az agresszív tett felébreszti bennem a "fight or flight" ösztönt, vagy drive-ot, nem tudom mi a szakszó: tele leszek stresszel, hogy most valamit tenni kell, de nem tudom mit, mert ahogy körülnézek, mindenki (és jó sokan vannak) szarik az egészre.
   Döntök. Odalépek a támadóhoz, aki ekkor inkább húsosabb kamaszfiú, vagy legalábbis maximum huszonéves. Kb. akkora, mint én, de valamiféle testi fölényt mégis érzek, szóval az önbizalmam megvan. Arccal nekilököm egy tükörnek, és közben valamit mondok, hogy "na, milyen érzés?!", vagy hasonlót. Meg még valamit ugattam neki, ezt később elfelejtettem. De éreztem, hogy talán a korom tiszteli, vagy az önbizalmam, megszeppen picit legalább.
   Aztán amikor megint rá figyelek, nagyobb lesz, sokkal nagyobb. Még mindig fiatalabb, de már nem kamasz, és nagyon ki van gyúrva. És visszafordul, hogy most akkor mit is pattogok itt? És a körülöttünk állók még mindig épp ugyanolyan passzívak, még az eredetileg megtámadott csajra is emlékszem, hogy csak toporog zavartan. Meghúztam az oroszlán bajszát, és most megint csak az a vegyes érzés marad meg az álomképből, hogy
    1 - amit elkezdtem, most már becsülettel végig kell harcolni, nem számít ha szétrúgják a seggem!

    2 - mi ez az igazságtalanság, hogy egyrészt átalakult a csávó, és ő az agresszor, és a többiek miért nem segítenek, miért vagyok egyedül az egésszel?! Nem ismerik, hogy "sok lúd disznót győz"?
    3 - miért kell nekem mások dolgába beleugatni?! most aztán bajba sodortam ezzel magam is, mert ez a csávó fél kézzel elintéz...

   Nem folytatódott, itt szerintem felébredtem, és biztos részletesen le tudtam volna írni, de nem tudtam, most meg már lehet bele is szőttem valamit a képbe, mert az álmok történeti elemei egy napon belül elhalványodnak, csak az érzések maradnak meg erősen.
    Ami fontos itt, hogy alakot váltott az ellenfelem, de én mindvégig tudatában voltam, hogy ez ugyanaz az ember.




   Ez egy ember(típus), akivel dolgom van, ugye? 
   Addig kapom vissza, amíg meg nem oldom a leckét!
   A bodytalk-on is az jött ki már többször is, hogy az agresszió elég sarkalatos pontja az életemnek, főleg ez a belső feszültség, hogy pusztítanék, ha támadást érzek, de ugye nem abban a kultúrában élünk, meg persze fizikailag sem vagyok erre alkalmas. És ezek miatt megtanultam kompenzálni, azaz szinte mindenki egy roppant nyugodt embernek lát. 
   Nem vagyok az! 
   De nincs baj, nem kell félni tőlem, most csak nagyon őszinte vagyok. 
   A bodytalk-on is leginkább előző életek jöttek be, azaz nem véletelen, hogy az ókor és kora középkor a két kedvencem (mármint regényben, vagy tudományos előadásokban ez a része a törinek, ami érdekel) Onnan jönnek entitások, akik mint kísértő szellemek, igyekeznek revansot venni, mert hát közvetve vagy közvetlenül odabasztam nekik. Ez olyasmi, mint amikor valaki azt mondja: "a hagok súgták", de én nem hallok semmit, csak érzem, meg így néha megálmodom őket, vagy az érzéseket, amikkel rámtelepszenek, mint egy idegesítő szúnyograj...
   
   De a lényeg az, hogy az idő nem létezik igazából, azaz egyszerre élem meg az ősember életem, az ókorit, a középkorit, meg a többit! A mostani életem kvázi párhuzamosan fut a többivel, de nem mint két vonal, ami a végtelenben sem találkozik sosem, csak mint egy spirálon áthúzott tetszőleges egyenes vonal. Amikor ezt a leckét letudom, akkor a vonal elmozdul, mint az óramutató, és a spirál más pontjait köti össze. Ez a vonal most (többek közt) erre van komponálva: ragadozó vagy, vagy préda, agresszor, vagy áldozat. Ez fut most az "összes életemben", egyszerre. Persze nem csak ez, mondjuk ez a nagymutató, ha már óránál maradtam, és van tetszőleges számú kismutató a kisebb leckékkel, amiket gyorsabban letudok, és a nagymutató még mindig ott áll. Esetenként átfedik egymást, pl. az áldozat szerepe kötődhet a szabadság vagy elnyomás témájával, vagy mondjuk az agresszió kreatív cselekedekké transzformálódik le, akkor lehet a siker-kudarc ellentét megéléséhez kapcsolni, de nem akarom nagyon belemenni...
   Lehet követni, ugye?
   Ezt a témát megélhetném "lebutítva" pl. gyerekkatonaként vagy vezérként egy afrikai konfliktus-zónában, de az a spirál kisebb körein van, azon már túl vagyok. Most pl. áldozatként élem meg a CHF-hitelem, és acsargok emiatt a gazdagokra, az egész pénzvilágra. Ez már egy külsőbb kör. Nem ölhetem meg pl. - csak hogy valaki konkrétra gondoljak - a Nestlé CEO-ját, mert egy faszkalap és szerintem milliók szenvedésének aktív részese, de szeretném! Azaz, ez egy nagyon erős érzelem, és lehet meg is tettem azokon az alacsonyabb szinteken, amikor én voltam a nagyobb kutya, ő meg a prédám. Tudom, hogy akkor szakad meg az események - látszólagos - láncolata, ha egyszer túllépek, de nagyon makacsul belém ült ez a program (a makacsság, mint szintén jellemző tulajdonság, az is kijött a bodytalk-on) És "Isten látja lelkem", hogy puszta jó szándékból, de én hiszek abban, hogy a világ szebb lehetne nyilvánvaló gennygócok kivágásával. Csak úgy, ahogy a Természet is kinyírja saját magából azt a komponenst, ami zavarja az összhangot. Ezt csak az ember képes megzavarni, amíg persze a Természet majd ki nem nyírja valahogy az embert is, még akkor is, ha ez csak úgy megy, hogy jelentős károkat kell bevállalni saját maga számára...
   Nem bírok ezen felülemelkedni egyelőre, legalábbis nem ebben a közegben, amiben élek pár éve. Talán pont azért, mert ez a közeg annyira természetellenes... Utánzat-világ, ócska díszlet, ami ketrec is, vagy inkább börtöncella, amibe néha csak úgy besüt a nap, meg az már pirosbetűs ünnep, amikor egy madár is az ablakpárkányra reppen néha.


  Ez a "vágjuk ki a tumort!" program számomra épp olyan természetesnek tűnik, mint ahogy József Attila számára is talán az volt, amikor azt írta, hogy "Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz, ne szisszenj minden kis szilánkhoz!", vagy Adynak, hogy "És mi csak csatázunk vadul: én, s a disznófejű Nagyúr."
  És ez ezer évig, és egy pillanatig tart egyszerre, merthogy nincs idő. El lehetne engedni azonnal, de mi az akkor, hogy azonnal?


   De most legalább rajtakaptam: több arca van!
   A disznófej is csak egy a sok közül, vagy a bikafej, ha már itt tartunk: azért "szörnyeteg" a Minótaurosz is, mert az ember sötét oldalát nem lehet másik emberrel megjeleníteni, de nyilván Thészeusz azért megy le a labirintus mélyére, hogy elpusztítsa magában ezt az oldalt. Vajon milyen lenne a sztori, ha például az EMK eszközeivel rábeszélné a szörnyet, inkább jöjjön ő ki onnan, és legelésszen a gyepen, ha már bikafeje van, nem fogja senki bántani... Nem tudom, nekem ez sántít...


   Ha már sántítás: egy másik dolgot még keverek ebbe a spirituális koktélba: ez a program nem csak a külvilág(om)ra érvényes, szóval lehet emiatt sántítok én magam is: egyik magyarázat (és ide jön az is, hogy megfejtem egyben, miért vagyok csupán 166 centi és 60 kiló!): ha ehhez a temperamentumhoz egy erősebb testet választok, akkor ugye nem biztos, hogy az áldozat szerepét próbálnám ki ebben az életben... konkrétan lehet már ültem volna testi sértésért, minimum. De hogy miért kellett magam össze is törni? Hát hogy pl. folyamatosan perlekedhessek saját magammal is, hogy mondjuk "megfenyegessem" a lábfejem, hogy ha nem működik rendesen, én istenuccse egyszer levágatom az egészet a picsába! Pedig aggyal szintén tudom, olvastam, hallottam, hogy a saját testi egészségünk érdekében mindig minden porcikánkra szeretettel kellene gondolni, nem becsmérelni és utálni azért mert épp nem úgy működik, ahogy én akarom...
   És ez igaz a munkahlyemre (ahogy megélem) és az egész Világra (ahogy megélem): nem úgy működnek a dolgok, ahogy nekem logikus lenne, és ez nem csak simán frusztrál, hanem elpusztítanám a felét, hogy a maradéknak jobb legyen!
   Közben tudom, hogy azzal nem nyerek meg egy sakkjátszmát, ha felborítom a táblát...
   De megint: tudni egy dolog, rosszabb is sokszor, mint az együgyűség, higgyétek el! A tudás nem boldogít! 




   Szóval összeadódnak ezek a szörnyek, nehéz emberek, és mind csak egy igazából és aztán ha tovább szűkítem, mind én vagyok egyben, és mind egyszerre, dehát ezt egy dolog aggyal felfogni, és másik dolog lenne átérezni. Mert ha az menne, hát nem tudom mi lennék már akkor: szeráf vagy kerub legalább, de lehet maga az Isten?
   Dehát, én csak egy ember vagyok...




 


   

2017. május 24., szerda

Az önkéntes egyszerűségről



   Minimalizmus...mi az?
   Igyekezzem akkor én is rövidere fogni?

   Nem tudom, mert én nem vagyok minimalista. Írásban főleg nem, kifejezetten redundáns tudok lenni. 

   Tárgyak terén? Hörcsög! 
   Ahhoz, hogy letegyem a laptopot az asztalra (ami amúgy egy tavalyi hóbortnak áldozatul esve félig barkács-satupaddá alakult), most félre kellett tolni pár cuccot. Ránézek, és azt látom: mind jó lehet még valamire. Pl. nem is cigizek, de 3 öngyújtó is volt ezek között a félretolt cuccok közt. Miért? Mert amikor a munkahelyen találok egyet, akkor nem kidobom, hanem zsebre teszem. Elvégre ez egy teljesen funkcionális eszköz, amit nem azért gyártottak le istentudja hol, szállítottak el egy boltba, aztán kötött ki valakinek a fürdőköpeny zsebében és így a ledobott szennyesben egy szállodában, hogy aztán én meg kidobjam a faszba.
   Az a baj, hogy ebben nincs is igazam. 

   Kb. fele részben azért állítanak elő ilyesmiket, hogy - rendeltetésüknek megfelelően - tüzet gyújtsunk vele, fele részben viszont azért, hogy "valami történjen". Csak úgy... Egy darab öngyújtó pici, nem figyelünk. Ahogy nem figyelünk a golyóstollakra, a varrókészletekre, vagy mondjunk a kajánk utolsó falatjaira, de akár egyes ruhadarabjainkra se. Azért vannak ilyen tömegben, hogy oda se figyelünk rájuk, nincs tübbé értékük, mert azért valamilyen szinten mégis van: matematikailag, közgazdaságilag van. Lehet egymillió öngyújtóban kell gondolkodni, ha keresni akarsz rajta, mint gyártó vagy beszállító, de épp itt a csapda: kidobok egyet, mert úgyis filléres tétel!
   Namost, a gazdaság nagy egészében, ahol pl. az öngyújtók is - maradok már ennél. mert itt van az asztalon mellettem - az egyéb szarokkal együtt lehet egy sirály gyomrában fogják végezni, vagy csak simán partra mossa az óceán a Henderson sziget partján, ezzel az effektussal egyben meg is termtenek valami másodlagos, harmadlagos funkciót is: gondot okoznak, és egyszer majd lehet mutogatni a nagy szemétkupacra, hogy pl:
   - Valaki ezért is fizessen már! Ki kell dolgozni a tervet (művelt koponyák fizetése, az is GDP tényező), hogy pl. találjunk fel valami gépet, valami technikai csodát, ami majd összeszedi a szemetet az óceánról!
   Biznisz lesz legyártatni Kínával a gépet, világszerte reklámozni (a marketinges szaki alkalmazása is GDP tényező), meg stb. Mindent lehet, csak egyet nem: megállítani a pazarlást! Nem lehet, hogy mondjuk egy öngyújtó kerüljön legalább 10 Euróba, és ebből mondjuk 5 Euró direkbe menjen valami "zöld alapba", amiből aztán erdősítést, vizek tisztítását, és hasonlókat finanszíroznak. Lehet - sőt biztos! - egy ötcsillagos szállodában még mindig a zsebükben felejtenék egyesek, dehát nálunk egyszer 1000 Euro kápét felejtett valaki az ágyneműben, amit aztán a kollégám megtalált, és mivel egy évig nem jelentkezett érte senki, az övé lett!
   Az utca egyszerű embere viszont, a mindennapi fogyasztó, biztosan jobban vigyázna egy 10 eurós öngyújtóra. Lehet addig használná, amíg ki nem fogy belőle a gáz...
   De mondom, ez csak egy szimbólum a mai világban, nekem most ez került a szemem elé.
   

   Szóval bocs a mellébeszélésért, de szerintem mindenki sejti hová akarok kilyukadni:
   A dolgoknak értéket kellene megint adni!
   Elsődleges, valódi értéket!

   Amíg ez nem megy, én igyekszem máris úgy bánni a dolgokkal, minta szinte lelkük lenne. Nem tudom miért, és közben nem vagyok következetes se, mert pl. a másik dolog, amit félretoltam, 3 db. radír volt. Minek nekem három?! Egyet biztos találtam, de minek vettem 2 másikat? Szerintem azért, mert tudom magamról, hogy amikor gecinagy a kupi, jobb eséllyel találok 2 radírból egyet, mintha pontosan tudnám hol a radír helye, és mindig ott lenne...
   Mea culpa! Nem vicc, tényleg! Egyszer meg fogom termeteni azt az életteret, amihez úgy kötődöm, minden kis sarkához, minden kis fiókhoz, hogy mindennek tudni fogom hol a helye, és akkor büszkén mondhatom, hogy az a 3 cerka elég lesz, mire elfogy, valaki véletlen nálam fog hagyni egyet! Szeretnék ilyen tisztán élni!


   Én sose voltam gazdag, még jómódú se.
   Valahogy gyakran azzal a sikersztorival kezdődik sok minimalista beszámoló, hogy "volt 20 pár cipőm, meg 8 pár csizmám, és most olyan boldog vagyok, hogy a 80%-ától megszabadultam!" Ennek vannak persze verziói...
   Nekem nem volt "szerencsém" ilyen dolgokat felhalmozni, bár a hörcsög természetem miatt, amikor ez egy átlagon felüli keresettel párosult, akkor én másféle haszontalanságokba mentem bele: pl. egy időben VHS-kazira vettem NatGeo műsorokat, vagy egyes filmeket. Később DVD, meg vettem (igaz, csak használtan) erdetei CD-ket. Akkor még nem nagyon lehetett letölteni a netről, mondjuk, de alapvetően nem volt ezeknek a nagy részére szükségem, valamint józan ésszel lehetett már látni, hogy ezek a technológiák nagyon gyorsan elavulnak, és maga a tárgyi eszköz, a "hordozó" viszont önmagában nem érték, mint mondjuk egy könyv! Könyvet mai napig viszonylag sokat veszek, azaz birtoklom őket. Szeretek beléjük irkálni, meg aláhúzgálni, és emiatt nekem nem etikus a könyvtárazás amúgy sem ;)

   Szóval én nem úgy cseppentem a "Minimalizmus - önkéntes egyszerűség" csoportba, mint ahogy a hajdani 120 kilós a "Karcsú derék - tudatos étrend" csoportba, amikor már leadott 30 kilót, és még 15-öt szeretne, és büszke, hogy a jó úton jár!
   Én speciális úton járok, ami szerintem jó, és szerintem az önkéntes egyszerűségbe beletartozik, a minimalizmusba meg nem.

   Amúgy, ha már emlegettem, szinte pont 5 éve írtam is erről itt, szóval nem ma kezdtem agyalni legalábbis: Voluntary Simplicity, igaz ez csak egy kis színes helyzetjelentés... pillanatnyi élmény.
   Vagy a specialitásomhoz hozzá tartozik, hogy amikor benéztem az utcasarkunkon az udvarra, ahol egy régi kúria teljes felújítása ment, és rengeteg épíkezési hulladékfát láttam, én bizony bementem a főnököt megkérdezni, kidobják-e? Mikor mondta, hogy igen, kértem, akkor pár kört gyorsan hadd mentsek már meg! Ötször fordultam nyelvem lógatva a cirka 100-150 m távon, nem törődve azzal, hogy ez Dublin egyik gazdagabb része, azaz lomis cigánynak néznek, meg a saját munkahelyemről is ezen az utcán mennek a DART-állomásra, és bolondnak néznek, beszélnek majd rólam a dohányzóban! Nem érdekelt semmi más akkor, csak az, hogy ezek miatt a deszkák miatt valamikor fákat vágtak ki, nekem kutya kötelességem akkor, hogy megmentsem az anyagot attól hogy csak elkorhadjon egy szeméttelepen! Az, hogy aztán csak a cucc kb. egyharmadát használtam fel eddig, viszont ennek kapcsán 100-150 Euro értékben vettem szerszámokat famunkához, az már más kérdés. Az még mindig jó, ahogy a faanyag maradéka is szépen el van téve a kerti sufniban. Megmentettem.


Közben egy kupisabb kép, tavalyról, amikor már dolgoztam a fával (kép nélkül nem posztolok, arra már senki nem figyel oda, sok blogger már kb. 8 mondatot ír 8 fotóhoz, és az a figyelemküszöb, de én sose leszek ilyen...)





   Ami szerintem az önkéntes egyszerűséghez megéléséhez kell, az egy biztonsági küszöb! Védőháló az akrobatamutatványhoz, ami nem egyszerű, mert a rendszer nem támogatja, meg persze az individualista beállítottságunk, az egónk sem, meg talán sokunkat a szüleink sem erre neveltek... Nem könnyű, az biztos.
   Itt jön az a rész, hogy ne keverjük össze a témát a kényszerű szegénységgel, a nélkülözéssel!
   Én ráállhatnék arra agyilag, hogy jó nekem Dublin, mindig meg tudnék itt élni, még félretenni is, de nekem csak annyi itt a célom, hogy kinullázzam a tartozásaim, és elérjem ezt a biztonsági küszöböt.
   Meg kell találni a szintet, mi az elég, mikor elég, mi az amire valóban szükség van. Amit ezen felül - mint én az öngyújtókat - felhalmozunk, az legyen csakis "mentett cucc", vagy amit ajándékba kaptunk! Azaz: ne költsünk pénzt, amikor csak módunk van erre!

   Valamiből viszont nem lehet leadni, és ez a szint, amit ki kell számolni! Pl. saját példámból párat felsorolok:
   - Nem mondanék le semmiképp a rendesen fűtött és szárazon tartott lakhelyről, mert kikészülnék tőle, hogy előbb lelkileg és aztán fizikailag, vagy fordítva, az mindegy. 

   - Nem mondanék le a privát térről, azaz ideig-óráig képes vagyok rá (laktam pl. egy hónapig hostelben, 6 fős szobában), de tartósan nem. Tartósan csak egyedül, vagy a párommal, maximum. A "közösség" nekem úgy vonzó csak, ha találkozunk, de mindenki a maga portáján éli az élete nagy részét, nem kommunázunk.
   - Nem mondanék le a TB fizetéséről, mert bár csak remélem h sosem kell, az ördög nem alszik. Ez csak egy logikus pont, szerintem. 25 évesen máshogy látnám, de már majdnem 41 vagyok.
   - Nem mondanék le a tisztálkodásról, és a ruháim, ágyneműm rendszeres és ha lehet kényelmes tisztántartásáról, azaz pl. nekem nem lenne okés a jeges patakban megfürdeni, meg egy kővel rögzíteni ott a pulcsim, hogy mossa át a víz, aztán meg csak kiteregetem... de egy nagyobb lavórban persze le tudnék mosdani, nem kell klasszikus fürdőszoba, bármennyire is imádom a rituális fürdést, el tudom engedni.
   - Nem mondanék le egy kényelmes matracról, mert az alvás is fontos. Sőt! Nekem kardinális kérdés.
   - Nem mondanék le ugyanezzel a logikával a kényelmes cipőről és a minőségi zokniról sem.
   Miről mondanék akkor le? Csak úgy ömlesztve:
   Déligyümölcs v bármilyen egzotikus kaja, kivéve ha ajándékba kapom. Nyaralás, utazgatás. Mozi, koncert, színház, bármi ilyesmi. Saját internet. Alkohol, cigi, kávé, édesség. Vagy pl. ami nem lábbeli, és nem alsónadrág, az mind jöhet ajándékba: dzseki, nadrág, ing, póló, mindegy. Még arról is le tudnék mondani, hogy pár ezer forintos Háda-bevásárlásokat iktassak be mondjuk évente egyszer, csak hogy ügyeljek a stílusomra. Az csak az egóm, nem kell öltözködési stílus sem! 

   De ehhez, hogy valóban így éljek, kell valami biztonsági keret, mondjuk lehet havi 50-60.000 forint, nem tudom pontosan. Ezt ki kell termelni, elő kell termeteni, és ezt az összeget szerintem - itt a biztonsági háló téma - előre két évre be kell tárazni, mert lesznek váratlan kiadások, vagy váratlan káresemények pl. termésben, stb. Ez kb. ha havi 50-et veszek 2 évre, az 1,2 millió. Ez nem sok ma már ugye? 
   Na, itt van az én minimalizmushoz való hozzáállásom: elég lenne ez is + a kezdeti törzstőke, a biztonsági keret mellé, és indulnék, mennék haza.
   De nekem most ez sincs meg, szóval itt a dilemmám: minimalista vagyok-e én valójában, vagy csak egy szegényember?
   Hát, is-is... majd az élet mutatja, hogyan tovább.
   

2017. január 10., kedd

Még egy kis józan paraszti ész. Cikk fordítva + pár saját gondolat



VISSZHANG SZOBA

   Alapvetően szociáldemokrata, és - legalábbis bizonyos tesztek szerint - liberális felfogású vagyok, ám itt a blogon néha akár egyenesen jobbos, redneck parasztnak is tűnhetek, akinek természetes közege a puha diktatúra. Na, utóbbi lehet igaz, csak nem mindegy mi mentén szerveződik az irányítás. Egy öko-diktátort megszavaznék bármikor, de Orbánékét kifejezetten nem szeretem.

   Amit viszont épp ugyanennyire nem szeretek, az az, hogy időről időre a demokráciáért (és főleg a liberálisabb fajtájáért) teljes mellszélességgel kiállók minden gondolkodás nélkül felkapnak és terjesztenek ész nélküli ostobaságokat! Aztán körbelájkolják, körbeosztják egymást, és ezt nevezik angolul "echo chamber"-nek már jó ideje, de magyarban is talán kezd meghonosodni a visszhang szoba kifejezés. Aki így viselkedik, az nem hogy nem jobb, mint az általa gyakran lenézett, lesajnált egyszeri proli, de egyenesen rosszabb! A prolinak megvan a mentsége, hogy hátrányos helyzetből indult, kemény életet él ma is, nem éppen az LGBT közösség problémáira van kihegyezve, de semmiképp nem érzi, hogy a világ fejlődne azáltal, ha a National Geographic címoldalán egy transznemű kisgyerek fotója van... Lehet még a gyüttmentet is megnézi a kocsmában, és gyüttment neki még az is, aki csak tíz éve lakik a faluban, szóval migránsokról már jobb nem is kérdezni!

   De mi a mentsége az értelmiséginek?!
   Mert XY osztotta, aki otthon van a témában? Milyen témában? Pl. lehet XY egy társadalomkutató, aki még biztos az alapvető gazdasági összefüggésekkel is tisztában van, de már ökológiából semmit nem tud, és lehet azt hiszi pl. egy golfpálya is természetes élőhely, csak mert olyan szép zöld. Lehet rá tud mutatni, milyen veszélyeket rejt a terjedő populizmus, és még gazdaságilag is korrekt megoldásokat javasolna, mert jó szándékú és tömni szeretné a rést a gazdagok és a prolik közt. De aztán bekajálja, hogy a szélturbinák és napelemek milyen kiváló megoldások minden környezeti problémára. és mivel élből utálja a klímaváltozástagadó, atomerőművet bővítő (jobboldali) bagázst, azonnal siet terjeszteni az örömhírt. És mivel XY egy kiváló koponya, az összes haver majd - akik sem társadalomtudományokhoz, sem közgazdasághoz, sem ökológiához nem értenek - azonnal azt hiszi, hogy leellenőrzött, hiteles minden, és lehet továbbtolni! Ha vitába szállsz velük, csak azt mondják, hogy olyantól vették át a témát, aki nálad sokkal okosabb....

   Vagy XY csak egy sikeres üzletember, "celeb milliárdos", az is elég néha. Mert ugye kitartóan hiszünk abban, hogy mindenki képes lenne érvényesülni, aki nagyon akar, és az ilyen self-made emberek biztos mindenhez értenek, amihez csak hozzászólnak. Bojár Gábor pl. megmondhatja, miért idióták azok, akik a Brexitre szavaztak?! Egy programozó matematikus, fizikus véleménye társadalmi kérdésekben miért nyom nagyobbat a latban, mint akárki másé, aki szeret tájékozódni a világ dolgaiban? De lehozza a privát véleményét a HVG és máris rengetegen készpénznek veszik, akik eleve csak a populisták álláspontja ellen akartak tiltakozni, de saját hangjuk nincs, ezért örülnek, ha megoszthatnak egy készre vágott véleményt.
   Persze ugyanígy megvannak a divatos megmondóemberei a másik oldalnak is, mert ha Puzsér magából kikelve, ordítva, "elmészakurvaanyádba" megosztja a saját véleményét bármiről, azt szintén érdemes megosztani, ha amúgy illeszkedik a saját "dobozunkba". Nem kell utánanézni, Puzsér elég hiteles önmagában ugye? Mi a fasztól?! Mert egy magyar-töri szakot elvégzett, és érti miről szól a 21. századi média?: Valógságshow, amiben a valóság egyre lényegtelenebb, a show elemek viszont annál fontosabbak. Én kb. ennyit látok benne, nem többet.
   Lényeg: én hallgatom Puzsért, meg Vonát is, meg Chomskyt és Naomi Kleint, és persze minden politikától mentesen az olyan vonalakat, mint a cikk, ami pár sorral alább kezdődik. Vagy nézem a permakultúrás előadásokat, vagy hallgatom Charles Eisensteint, mit gondol a közgazdaságtanról, vagy Nomi Wolf a demokráciák felett lógó fekete felhőkről.... De nem a havert, akinek a haverja szociológus, vagy történész, és Ő megmondta!


   Miért áll égnek a hajam, amikor általam réges rég követett oldalak (Tudatos vásárlók, Tiszta Jövő, ilyesmik) is hirtelen elárasztanak minket hurráoptimista cikkekkel, hogy végre-valahára a fosszilisekről kiderült, hogy nem fenntarthatóak, és már megéri befektetni a szolárba, meg talán a szélenergiába is?
   Egy gyűrűző, elnyújtott világgazdasági válságban élünk ki tudja már igazából mióta, de 2008 óta biztosan, ennek ellenére a gazdasági berendezkedésünket (amin természetesen a külkapcsolataink, esetleges háborúink alapulnak, nem is beszélve a klímakérdésekről, vagy nagy tömegek általános marginalizálódásáról) szinte senki nem képes megkérdőjelezni! De amikor van egy ilyen gyenge szalmaszál, amibe kapaszkodni lehet, azt egyből osztják, továbbítva a hülyeséget, mivel ez az egész szolár-hájpolás is épp ugyanannak a kibaszott gazdasági rendszernek a része, azaz nem megoldani, de mélyíteni fogja a problémát!
   De kényelmes, mert valójában változtatni kevesen akarnak, csak el akarják hinni, hogy épp ugyanígy, urambocsá jobban is élhetünk majd, ha a mérnökök és tudósok végre kijönnek a végső megoldással...

KÖZÉP-, HOSSZÚ TÁVÚ PERSPEKTÍVÁK

   Megvan kábé azért a kapitalizmus lényege legalább? Csak pár szóban:
   Van a tőke, kevés ember kezében. Az államnak már csak adósságai vannak, azaz akármilyen "fejlesztésre" van igény, azt magántőke fogja finanszírozni, azaz ők valósítják meg, és ők teszik zsebre a profitot is. Ne tévesszen meg az EU-támogatás, ha visszabontjuk, ott is magántőke van mögötte! Amikor a tőkések valamit kedvező befektetésnek látnak (pl. építkezés, amit legalább mindenki észrevesz: Liget projekt, stadionok, olimpiára pályázás, stb.), akkor az államot ráveszik arra, hogy próbálja eladni az ötletet a közember számára: ez a befektetés mindenkinek jó lesz! Csurran-cseppen, ugye? 
   Ez a rendszer találta ki a "zöld forradalmat" is
   Jó nevet találtak ki neki, ugye? Biztos én is bedőltem volna, főleg, hogy akkor internet se volt: ha ez dőlt a rádióból és tévéből, nem volt mit tenni! De most tegye mindenki a szívére a kezét: ha visszamennél egy időgéppel, abba az időbe, amikor mindenki elhitte, hogy a műtrágyával, gyomirtókkal, és nagyfokú gépesítéssel majd olyan terméshozamokat érünk el, hogy nem lesz éhezés a világon, még most is tapsolnál?! Nem, ugye? Remélem, legalábbis...
   Akkor menj előre 25 évet most, és képzeld el, hogy az egész "megújuló-bizniszen" megint csak egy szűk réteg nyert, az energiafelhasználásunk akkor már a mainak kábé a triplája, aminek mondjuk - hurrá!!!! - fele megújulóból van, azaz szimpla matekozással: a mai fogyasztásunk másfélszerese megújulóból megy, a másfélszerese viszont továbbra is fosszilissel... Tetszikérteni? Nőtt a fosszilisek fogyasztása is! Vagy az atomenergiáé. Ha Trump és társai egyre népszerűbbek, simán párhuzamosan fog ez futni a napelemek térnyerésével, és csak egy jó konc lesz az "oszd meg és uralkodj"-játszmához, mert a jó republikánus atomra és szénbányákra fog voksolni, a jó demokrata pedig szolárra és hibrid autókra. Lényeg, hogy a kényelmes fogyasztói létet egyik se akarja feladni!
   Tegyük fel, így 25 év múlva, még mindig nem tört ki, avagy zajlott le a Harmadik Világháború a megmaradt erőforrások (főképpen a termőtalaj, ivóvíz és élhető környezet) felett, de pl. Indiában bevezették az áramot újabb 3-400.000 millió ember számára, akik emiatt most ugyanúgy a tévé távirányítóját kapcsolgatják, miközben GMO-popcorn készül a mikróban, és végre tudnak jégkockát dobni a kólájukba, és milyen jó nekik ahhoz képest, mint amikor tehenet fejtek, és a trágyáját összeszedték vályogtapasztáshoz, vagy épp a tűzhelyhez, mert nem volt persze elektromos tűzhely. Most meg van (valószínűleg jelentős része lakossági hitelre, persze), meg van kb. még négyszer annyi szeméttelep, amin sokkal több koldusgyerek guberál, mert az elekromosság bevezetésével az olcsó szarok eladása és kidobása exponenciálisan megnövekedett. Ellenben kb. nem maradt leopárd, mert nem maradt erdő sem, mert a földeket a Bayer-Monsanto holdudvarba tartozó agro-óriások művelik, mivel a tradicionális indiai farmer felett "eljárt az idő".
   Elmehet átképzésre, és lehet szolárpanel karbantartó, vagy biztonsági őr, 'sztkész!
   De most lehet ujjongva megosztani a hírt, hogy India mekkora pionír lesz a "megújulók" bevezetésében!

   Mindez, ha nem lesz valami gecinagy háború, és nem lesznek új leosztások, mert azt nem tudom megjósolni, ahogy szerintem még talán ezt Stephen Hawking, vagy Noam Chomsky sem tudja, de azt már egy ideje ők is hangoztatják, hogy ha megmaradunk azon az úton, amin most járunk, akkor nagy lesz a baj. 



MEGOLDÁS?


   Mindig csak azt mondom, mi a szar, de nem mutatok kiutat, ugye?
   A migránsokról is csak azt mondtam, nem itt kellene rajtuk segíteni, hanem ott, ahonnan menekülnek, de pl. Juhász Zoli "Shepherd" egyből azt kifogásolta egy komment-váltásban, hogy ő milyen konstruktív akciótervvel jelentkezett, hogy lehetne Európába legalább 70 millió (!) bevándorlót integrálni, én meg csak károgok, hogy nem lehet!
   Na, akkor ERRE tudok viszont konkrét megoldást, és pl. kezdjük egy cikkel:

............................................................................................................................  
   Talajmegújító gazdálkodás: a legjobb esélyünk, hogy megállítsuk a felmelegedést 

Eredeti cikk:  ITT

   Kezd forró lenni a talaj. 2016 augusztusáig egy olyan 16 hónapos sorozatot zártunk, ami alatt minden hónapban melegrekord dőlt meg. Az Északi Sark jege az elmúlt nyáron újfent negatív rekorddal zárt: 525.000 négyzetmérfölddel kevesebb volt befagyva a normális méretnél.  Ezzel együtt nem úgy néz ki, mintha túl sok mindent elkövetnénk a folyamatok megállítása érdekében. Kevin Anderson professzor, az Egyesült Királyság egyik vezető klímakutatója szerint máris elmulasztottuk az esélyt, hogy a "biztonságosnak" nyilvánított 1,5 fokos hőmérséklet növekedés alatt maradhassunk.


   Habár, ha a 2 fokos emelkedés alatt akarunk maradni, még mindig van esélyünk. De ez hatalmas erőfeszítést igényel. Anderson és munkatársai úgy becslik, hogy ehhez azonnal el kell kezdeni évi 8-10%-kal csökkenteni a kibocsájtást, és addig folytatni, amíg a "nettó zéró"-t elérjük 2050-re. Ha ez még nem tűnik elég nehéznek, itt a másik bökkenő: a hatékonyságnövelés és a megújulókra váltás maximum évi 4% kibocsájtáscsökkentést jelentenének.
   Hogy a különbséget hogy dolgozzuk ki, a 21. század egyik legfontosabb kérdése. Természetesen javaslatok bőven akadnak. Az egyik szerint meg kellene szűrni az erőművekből távozó CO2-t, cseppfolyósítani, és föld alatti silókban tárolni. Másik ötlet, hogy vasszerkezeteket kell az óceánokba telepíteni, amiken nagy mennyiségű alga képződhet és az algatelepek CO2-t nyelnek el. Megint mások azt javasolják, hogy gigantikus tükörrendszert installáljunk az űrben, amely visszaverné a napsugarak egy részét, vagy permetezzük be az eget mesterséges felhőképző anyagokkal.


   Pechünkre mindezen ötletekhez vagy nincs is még megfelelő technológia, vagy eleve magas a bennük rejlő kockázat.

   Ez eléggé megköti a kezünket. De amíg a mérnökök buzgón gyártják a megalomán klímaformáló elképzeléseket, talán elsuhannak egy sokkal egyszerűbb, kevésbé káprázatos megoldás felett. A talajról van szó.

   Az óceánok mögött a talaj a második legnagyobb széntároló a bolygón. Négyszer annyi szenet köt meg, mint az egész növényvilág. De az olyan tevékenységek, mint az erdőirtás és a gépesített mezőgazdaság (az intenzív szántással, monokultúrákkal, és nagy mennyiségű vegyszer használatával) a talajt elképesztő sebességgel teszik tönkre. Mára a mezőgazdasági művelés alatt álló talajok 40%-át "csökkent értékűnek", vagy "erősen csökkent értékűnek" minősítik. A gépesített gazdálkodás csupán az elmúlt negyven évben a világ művelhető területeinek egyharmadát tette tönkre.



   Ahogy pedig a talajban lakozó mikrobiális élet eltűnik, a talaj nem képes szenet tárolni, sőt: elkezd széndioxidot kibocsájtani.
   Megoldás pedig lenne erre. Mind farmerek, mind tudósok kimutatták, hogy képesek lennénk helyreállítani a lepusztult talajokat, ha a nagyüzemi gazdálkodás helyett ökológiai alapú gazdálkodási módokra térnénk át. Ez nem csak szerves trágyázást jelent, de a mélyszántás kiiktatását, komposztálást, vetésforgót. A nagyszerű mindebben: ahogy a talajélet helyreáll, nemcsak a szén megtartására lesz képes, de további széndioxidot von ki a légkörből.
   Az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia kutatásai szerint a talajmegújító gazdálkodás képes önmagában 3%-át megkötni a széndioxid kibocsájtásunknak. A Science magazin cikke szerint ez lehet akár 15% is. A Rodale Intézet legfrissebb eredményei - noha ezeket még nem ismerték el hivatalosan - akár 40%-os elnyelési képességet is tulajdonítanak a talajmegújító gazdálkodásnak. A kérdéses jelentés nem kevesebbet állít, mint azt, hogy ha a legeltetési módszert is regeneratív technika szerint alakítanánk át, a teljes globális kibocsájtásunkat kiegyensúlyozhatnánk ezzel. Egyszóval a talajmegújító gazdálkodás lehet a legjobb módja annak, hogy elkerüljük a további felmelegedést.
   És mégis, a bizonyítékok ellenére a technológia indítványozói - mint a nemzetközi gazdálkodói szervezet, a La Via Campesina - szélmalomharcot vívnak. A multinacionális nagyvállalatok, melyek az ipari élelmiszerpiac mögött állnak, hevesen ellenkeznek, mivel veszélyeztetve érzik a monopol helyzetüket. A versenyelőnyt, ami pl. olyan szabadalmazott vetőmagok forgalmazásából ered, amiket eleve arra fejlesztettek ki, hogy a műtrágyás és rovarirtós gazdálkodási formához alkalmazkodjon. Jól tudják, hogy módszereik klímaváltozást okoznak, de folyamatosan azzal érvelnek, hogy ez csupán a "szükséges rossz": ha élelmezni akarjuk a Föld növekvő lakosságát, nincs választásunk. Ez a magas termésátlagok egyetlen biztosítéka. 

   Tudományosan is igazolható, hogy ez csak blöff. Először is, a világ élelmezése nem termésátlagok, inkább egy etikus elosztási rendszer kérdése. Már most annyi élelmiszert állítunk elő, ami elég lenne 10 milliárd embernek. De azt is vitathatjuk, hogy vajon a talajmegújító gazdálkodás hosszú távon felveheti-e versenyt a jelenlegi módszerekkel, mivel a talaj termékenységén javít, valamint jobb védelmet biztosít a szárazságok és áradások ellen. Ahogy a klíma egyre kiszámíthatatlanabb, ez a módszer sokkal biztosabbnak tűnik egy kiegyensúlyozottabb átlaghozam eléréséhez.
   A vita azonban nem csak két különböző módszerről szól. Két szemléletmód ütközik, azzal kapcsolaban, milyen viszonyt ápolunk a talajjal, a környezettel. Az egyik úgy veszi számításba a földet, mint egy eszközt, amelyből mindenáron profitot kell termelni. A másik elismeri az élő rendszerek kölcsönös függési viszonyát és az egyensúly és harmónia kialakítására törekszik.

   A dolgok legmélyén pedig ez jóval többről is szól, mint a talajról. Ahogy Ferenc pápa is megemlítette: a jelenleg tapasztalható ökológiai krízis egy kulturális kórtünet. "Úgy képzeljük, mi vagyunk a Föld gazdái és urai, feljogosítva arra, hogy kedvünkre kizsákmányoljuk. A tünetek, amit a talajban, a vízben, a levegőben és minden életformában észlelünk, egy erőszakos szív betegségét mutatják. Elfeledtük, hogy mi magunk is porból vagyunk, a Föld porából, és az ő levegőjét lélegezzük, az ő vizei éltetnek minket."
   Talán a mérnökeink nem látják a lényeget. A klímatervezés problémája, hogy épp ugyanazt a logikát követi, ami belesodort minket a bajba: eszerint a Föld meghódítandó terület, melyet uralni kell és fogyasztani a belőle kinyert javakat. De a klímaváltozásra nem fog megoldást találni semmilyen technológiai vívmány, amely az élő környezetet az ember ellenőrzésére bízná. Talán ehelyett valami sokkal egyszerűbb úton kellene elindulni. Egy etikai kódex mentén, amely a törődésen és együttműködésen nyugszik, kezdve a talajjal, amelytől a puszta létünk függ. 

   Persze a talajmegújító gazdálkodás nem fog egymagában megoldást nyújtani a klímakatasztrófa egészére. A talaj csak véges mennyiségű szenet képes megkötni. Még mindig marad hát a fosszilis energiahordozók kérdése, és - ami a legfontosabb - meg kellene szabadulnunk a folyamatos gazdasági növekedés iránti kényszeres függőségtől, le kellene redukálni a teljes gazdaságunkat egy olyan szintre, amely a természetes ciklusokkal harmóniát talál. De mindenesetre ez a technológia képes lenne nekünk időt nyerni, amíg felkészülünk a nagyobb változtatásokra.
A szerzőről: Dr. Jason Hickel

Másik cikke, amit szintén lefordítottam: A tiszta energia nem megoldás... 

..............................................................................................................
 
JÓZAN ÉSZ, TERMÉSZETES LÉPTÉK


   Még egy pár szó miért is józan paraszti ész?
   Azt ugye lehet szemmel (is) látni: egyre rövidebbek a fogyasztási cikkeink használati ciklusai? Lehet látni, hogy egyre elégedetlenebbek vagyunk ezekkel, főleg ha csak az olcsóbb verzióra telik? Nem tesz igazából boldoggá, de főleg nem szabaddá az okostelefon. Jó bizonyos dolgokra, mint pl. ránézni a Google maps-re, mert nem viszünk magunkkal már nyomtatott térképet, de az általános felhasználása folyamatos "kapirgálással" írható le a szemétdombon: csekkolni valami komszájtot, valami gyors poénért, amin még tudunk nevetni, vagy olyan üzeneteket váltani, amiben több az emoticon, mint az értelmes szó... Az okostelefon viszont nem környezetbarát termék, ugye? És bármilyen apró, rengeteg szemét keletkezik belőle, már pusztán a legyártása alatt. És a szeméttelepek nagy részét nem látjuk, de azért el lehet hinni, hogy léteznek, nem igaz? Ahogy el lehet hinni, hogy pl. az a tojás már nem olyan tápértékű, amit a "tojásgyárból" veszünk, mint a háztáji? El lehet hinni, hogy ez valahogy összefügg a profitmaximalizálás alapelveivel, anélkül, hogy erőltetetten próbálnánk védeni a modern "civilizációnkat"?
   Lehet látni - mert ugye panaszkodni szokott erre mindenki - hogy az alapvető egészségügyi ellátás, a sebészeti vívmányokkal fordított arányban, egyre elérhetetlenebb? Hosszabb várólisták, fásult orvosok, omladozó vakolat és penészes fal a kórházi wc-ben. (Dublin: új kórházak, maximális higiénia, de kb. egy éves várólista egy mezei szakorvosi vizsgálatra, plussz egy év ct-re, stb. Nem jobb, csak más...) De ugyanaz az ember, aki erre panaszkodik, képes megemlíteni a pozitív oldalát a civilizációnknak, hogy a harmadik világban is egyre többen kapnak oltást, vagy kisebb a gyermekhalandóság? Hát könyörgöm! Logika ebben hol van? Ne haljon meg az a gyerek, csak azért, hogy nekünk gyártson Barbie házat, vagy varrja a logót a mackóalsónkra, miközben a szomszédasszonynak nem telik privát dokira, mert neki kellene megvarrnia azt a mackóalsót, és akkor lenne munkája, de így csak képzéseket halmoz képzésekre, mert azt támogatják, de sokra nem megy majd vele, ha nem tanul meg legalább egy világnyelven, mert akkor úgyis "röghözkötött" marad? Az említett harmadik világbeli kisgyerekekből meg lehet egy meghalna, egy megmaradna, de az az egy ma is ihatná a patak vizét, vagy az esővizet, és alapvetően boldogabb lenne ő is, meg az anyukája is a meggyászolt és elengedett kicsikkel, mint azok közt a lélektelen körülmények közt, mint amibe a mi rendszerünk peremeinek kiterjesztése foglalta be őket, mint egy amőba a táplálékát.
   Mindeközben nálunk reneszánsza van az öko-építkezésnek, raklap-bútornak, vályognak, komposztvécének, bio kecskesajtnak, de azért tudatosan vagy tudattalanul, kollektíve, mint társadalom, "megszavaznánk", hogy az indiaiak járják be azt a hosszú utat, amíg majd ők is visszavágynak az uple-tűzhely mellé, és kibasznák a tévét a gecibe, de addig még elvárjuk legalább 2-3 generációtól, hogy örüljenek a mi "levetett gúnyánknak"?
Mint ahogy a kínai örül a szmognak és a dugóknak, ahogy menne gürcölni, mert ez neki jobb, mint 30-40 éve riksázni és bringázni?
    Tényleg jobb neki?
    Logikus ez?
    Emberséges ez?


   Mindeközben ilyen egyszerű lenne a megoldás, amit a cikk is pedzeget:
NEKÜNK KELLENE TANULNI az indiaaktól, vagy egyéb, még mindig tradicionálisabb keretek közt élőktől! Nem paradicsomgyárból vennni a paradicsomot, és tojásgyárból a tojást, meg persze több ezer kilométerről a hipszter rizsparéjt! Ehelyett megfizetni a kistermelőt, aki bevállalja a talajmegújító gazdálkodást, vagy a pemakultúrát, és nem arra ösztönözni, hogy vegyen hitelre traktort és fejőgépet, és 10 hektárt műveljen, csak mert az tart el szerinte egy családot...
   El kellene kezdeni gondolkodni, miképpen élhetett az emberiség - néha igen magas civilizációs szinten is - évezredekig elekromosság, vagy finomított kőolaj nélkül, és habár ezt lehet már hét-nyolcmilliárdra nem lehet újra bevezetni, de legalább a törekvés lenne meg egy harmonikusabb együttélésre a maradék természetes élővilággal, nem folyton azon agyalni, hogyan győzzük le azt, és hogyan húzunk belőle hasznot!

   Köszönöm a türelmet!


 

2017. január 9., hétfő

Fordítva: A tiszta energia nem megodás - csak egy új gazdasági felfogás menthet meg minket


Eredeti cikk:  ITT 
   

   Korábban a média beszámolt arról, hogy a februári melegrekord utcahosszal dőlt meg 2016-ban. Majd márciusban is rekord született. Júniusban a képernyőink a párizsi áradások képeivel voltak tele; a Szajna kilépett a medréből és elöntötte az utcákat. A londoni áradás elöntötte a metróalagutat a Covent Gardennál. Dél-kelet London utcái két méter mély folyókká változtak.

   Amióta az ilyen extrém esetek egyre gyakoribbak, egyre kevesebben tagadják a klímaváltozás valódiságát. Végre-valahára egyetértés kezd kialakulni egy mindenek feletti tény körül: a fosszilis energiahordozók a vesztünket okozzák. Át kell váltanunk tiszta energiára, ráadásul minél hamarabb!

   Az, hogy a fosszilisek veszélyével egyre inkább tisztában vagyunk, egy lényeges váltást jelent a köztudatban. Ennek ellenére én attól tartok; nem látjuk a lényeget. Akármilyen fontosnak is tűnhet a tiszta energia, a tudományos eredmények azt igazolják, hogy a klímaváltozástól nem menthet meg.

   Csak a vita kedvéért képzeljük el, hogy képesek lennénk 100%-ban átállni fosszilisekről megújulókra. Nyilvánvalóan egy hatalmas lépés lenne a helyes irányba, de még ha ez sikerülne is, az sem gátolná meg önmagában a katasztrófát.
   Miért?
   Mert a fosszilisek használata csak körülbelül 70%-ban felelős a légkörben felgyülemlő üvegház-gázok kibocsájtásáért. A maradék 30%-ért különböző okok felelősek. Egyik legnagyobb ezek közül az erdőirtás, másik pedig a gépesített mezőgazdaság, amely olyan mértékben pusztítja a talajéletet, hogy az elkezd CO2-t kibocsájtani. Aztán ott a nagyüzemi állattartás, amely 90 millió tonna metánt bocsájt ki évente, ezen felül pedig a dinitrogén-oxid legnagyobb kibocsájtója. E két gáz sokkal veszélyesebb a széndioxidnál, ha a klímaváltozás szempontjából vizsgáljuk őket. Csak az állattartás nagyobb kibocsájtó, mint a világ összes autója, vasútja, repülőgépe és hajója együttvéve. A cement, acél és műanyag gyártása szintén üvegház-gázok kibocsájtásával jár, és még nem is említettük a szeméttelepeket, amelyek jelenleg a világ metánkibocsájtásának a 16%-át adják. 


   Ha a klímaváltozás a kérdés, nem csak azt a problémakört kell vizsgálni, milyen energiát használunk, hanem inkább azt, mire használjuk mindezt az energiát?
   Mit tennénk 100%-ban megújuló energiával?
   Pont ugyanazt, amit most a fosszilisekkel teszünk: több erdőt vágnánk ki, több gépesített farmot építenénk, kiterjesztenénk a nagyüzemi növénytermesztést, több cementet állítanánk elő, és egyre több szeméttelepet töltenénk meg.
Tennénk nyilván mindezt azon egyszerű oknál fogva, hogy a gazdasági rendszerünk vég nélküli növekedést követel tőlünk, és valahogy ez a probléma kiesik a látómezőnkből.


   Gondoljunk csak bele! Az a jelenleg 30%-nyi üvegház-gáz, ami nem a fosszilisek direkt felhasználásából keletkezik, nem egy statikus mennyiség, hanem növekszik évről évre. Egyes kutatások szerint a trópusi esőerdők 2050-re eltűnhetnek, 200 milliárd tonnányi "CO2-bombát" kibocsájtva. A Föld termőtalajának mintegy 60 évet jósolnak. A cementgyártás évi 9%-os növekedési rátát mutat. A szeméttelepek könnyfakasztó ütemben terjeszkednek: számítások szerint 2100-ra a mostaninak háromszorosa, azaz 11 millió tonna lehet a szilárd hulladék keletkezése naponta! Az átállás a megújulókra nem fogja ezeket a folyamatok önmagában megállítani.

   A klímamozgalom egy nagyon súlyos hibát követett el. Minden figyelmünket a fosszilisekre fordítottuk, miközben egy sokkal mélyebben gyökerező problémát kellett volna fókuszba állítani: a jelenlegi gazdasági rendszerünk hajtóerejét. Végülis nem arra használjuk-e fel mindezt a fosszilisekből származó energiát, hogy biztosítsuk a GDP növekedését? 
   A probléma abban rejlik, hogy a gazdasági modellünk folyamatosan növekvő kitermelést, gyártást és fogyasztást követel. A politikusaink szerint évi legalább 3%-os globális növekedésre van szükségünk. Ez a ráta teszi lehetővé, hogy a mammutcégek biztos profitra tegyenek szert. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy húsz évente meg kell duplázni a világgazdaság összesített termelését. Kétszer annyi autó, kétszer annyi kifogott hal, kétszer annyi kibányászott nyersanyag, kétszer annyi McFlurry és iPad! Aztán a következő húsz év végére megint megduplázni ezt az eleve megduplázott mennyiséget. 
   
   Az optimistábbak azzal érvelnek, hogy a technológiai újítások lehetővé teszik majd a gazdasági növekedés leválasztását a fizikai javak termeléséről. De a szomorú igazság az, hogy semmilyen bizonyíték nem mutatkozik arra, hogy a rendszer ilyen irányba formálódna. A világon a fizikai javak termelése 94%-kal nőtt 1980 óta, és folyamatosan növekszik. A jelenlegi előrejelzések szerint 2040-re több mint megduplázzuk majd a mostani össz-szállítás (légi, tengeri és közúti együttvéve) kilométerekben kifejezett értékét. Ez nyilván azt is jelenti, hogy a szállítandó árucikkek száma is megduplázódik, és ez körülbelül összhangban áll a fent említett minimálisan elvárt GDP növekedési rátával.

   A tiszta energia - bármilyen fontos is - nem fog megmenteni ettől a rémálomtól. De ha újragondoljuk a gazdasági rendszerünket, az megmenthet. A GDP-növekedést eddig úgy adták el nekünk, mint az egyetlen útját annak, hogy egy élhetőbb világot teremtsünk. Azonban mostanra masszív bizonyítékait találhatjuk annak, hogy ez nem tesz minket boldogabbá, nem csökkenti a szegénységet, és az "externáliái" megannyi szociális problémát teremtenek: eladósodás, túlhajszoltság, egyenlőtlenség, és klímaváltozás.
   El kellene felejteni a gazdasági növekedést, mint a fejlődés elsődleges mutatóját, és ezt azonnal bele kellene fogalmazni a klímaváltozás elleni törekvések sorába, például az idén Marokkóban aláírásra kerülő klímaegyezménybe. 


   Ideje lenne a kreativitásunkat egy újfajta világgazdasági rendszer megtervezésére használni. Egy olyan rendszer létrehozására, amely a jóllétet, életörömöt maximalizálná, miközben csökkentené az ökológiai lábnyomunkat. Nem lehetetlen a feladat. Pár ország máris magas szintű fejlődést mutatott a jóllét terén, a fogyasztás szintjének alacsonyan tartása mellett. Daniel O'Neill, a Leedsi Egyetem Közgazdasági Tanszékéről azt is modellezte, hogy még a gazdasági visszafejlődés sem lenne összeférhetetlen a társadalmi jóllét magas szinten tartásával. 

   A fosszilisekre való fókuszálás elringatott abban a kényelmes hitben, hogy fenntartható a status quo pusztán a megújulókra való átállással, de ez egy veszélyesen egysíkú felvetés. Ha el akarjuk hárítani a közelgő krízist, a rendszer gyökerén lévő problémákkal kell szembeszállnunk.



2016. december 29., csütörtök

Re: Kellemetlen igazság - Szolárpanel mező és ami alatta lehet


   Erre már rég készültem, de most, hogy egy cikkben leplezetlenül meg is említették a kellemetlen igazságot, a hosszú elemzés helyett csak pár sort kicsaptam a Facebook-ra. Számomra meglepő módon majdnem annyi lájkot kapott, mint egy food-porn fotó, és részletes kommentek is jöttek, számomra ismeretlen emberektől is. Szeretnék kb. minden kommentre válaszolni, illetve - blogom napló-természete miatt - magam számára is fontos, hogy látom most a világot.

   A válaszok lejjebb, előbb azért bemásolom, mit osztottam meg:
   Reagáltam egy rövid index cikkre emígyen:

Na ez a kellemetlen igazság: a mostanában tapasztalt "zöld energia" médialefedettsége, a fosszilisek egyre jobban terjedő démonizálása mögött semmi olyasmi nincs, hogy "mentsük meg a környezetet!" Ez a következő nagy biznisz, 'sztkész!
Tessék már ránézni az illusztrációra! Ez normális?
A természetes léptéknek és a szabályozott fogyasztásnak kellene figyelmet szentelni, mert most minden Barbie azt fogja gondolni, hogy jajj de jó lesz, ha mondjuk befedjük egész Csongrád megyét napelemekkel, mert ott úgyis annyit süt a nap, és minden meg van oldva, minden tiszta lesz hirtelen!
Nem azt mondom, hogy rossz önmagában! önmagában pl. az autó sem rossz, csak az a rossz benne, hogy egyesek kb. 500 méterre nem képesek elmenni gyalog a boltba, ha már 4 liter Fantánál többet kell hozni! Vagy nem képesek biciklivel menni dolgozni, ha már kis eső esik, inkább ülnek a dugóban fél órát, mint tekernek 15 percet.
Ugyanígy: a napelem OTT JÓ, ahol pl. nincs vezetékes áram, és a magad kis fogyasztását - ésszerű keretek közt - megoldod ezzel! Ha egy várost kell ellátni (és a háztartások fogyasztását nem akarjuk korlátozni) a szénerőmű lehet még mindig környezetbarátabb, csak ezt persze most senki nem képes megkérdőjelezni kb. villamosmérnökökön kívül, abból meg kb. egy jut ezer jogászra, és bölcsészre, meg még ötszáz könyvelőre.
Szerintem nem az lenne a megoldás, hogy most már égve hagyhatjuk a villanyt mert úgyis megújulóból van, hanem az: tanuld meg lekapcsolni a kibaszott villanyt! (Vagy ennek van kb. 50 verziója, hol folyik el az energia, de érthető, nem igaz?)


A fotó szerintem kifejezetten gusztustalan! Ahol annyi nap süt, ami miatt egy ilyen napelem mezőt érdemes lenne telepíteni, ott inkább fákat kellene ültetni, hogy árnyékot adjanak, és alatta is ÉLET legyen: aljnövényzet, és talaj! Ha persze csak a meglévő infrastruktúra tetejére tennének napelemeket, egy fokkal jobb, de gondolkodjunk már el azon, ha a pénzeszsákoknak már most jobban megéri a szolárba befektetni, mint mondjuk az olajfinomításba és szénbányászatba, akkor meg fognak itt állni?
NEM! Addig fognak napelemet gyártani, amíg kb. mindenhol ott lesz, és addig fogják marketingelni, amíg az utolsó hajléktalannak is mások által kidobott napelem doboza lesz, hogy abban aludjon!
Pont ahogy pl. valamikor még a paradicsomnak megvolt az ára, várni kellett a szezont, vagy legalábbis télen csak gazdagéknak tellett rá, de amióta kitalálták, hogyan "gazdaságos" Almeriában tömegeknek termeszteni, kb. senki nem gondolja meg kétszer, hogy ott ez milyen környezeti terhelést jelent, csak nekünk legyen olcsó! De közben meg nem élvezzük, hogy olcsó, mert gondolkodás nélkül kidobjuk, és még mennyit kidob azelőtt a bolt, a beszállító, a csomagolóüzem, és még maga a termelő is, mondjuk ha nem sztenderd minőség... Szóval ugyanez kell most nekünk a napelemekkel is? Na jó, azt nem fogjuk azonnal kidobni, de ha nem fogyasztunk kevesebbet, azaz nem gondoljuk meg mennyire van VALÓBAN szükségünk, akkor a paneleket egyre sűrűbben kell cserélni, amiből ugyanígy csak veszélyes hulladék lesz! De a "befektetőknek" épp ez a célja! Minél többet kell cserélni, nekik annál jobb lesz!
Ezt akarjuk?!

    Válaszaim a válaszreakciókra, kábé sorjában:

   A lakossági fatüzelés lenne Magyarországon a legnagyobb légszennyező faktor, ezért lenne nagyobb létjogosultsága az elekromos (ezen belül nyilván "megújuló" alapú) fűtésnek? És mi lenne akkor, ha helyesen használnánk a kályhát? Pl. száraz fával, megfelelő kályha- és kéménytípussal is igaz lenne a durva légszennyezés? Egy rakétakályha kéményéből kb. langyos levegő jön ki, semmi más. Sok szegény eltüzeli kb. a postaládába bedobott CBA katalógustól kezdve a gumiabroncsot is, de minimum mindig úgy ki van számolva a büdzsé, hogy az utolsó pillanatban megvett nyers fát használják, nem csoda, ha nagyobb a füst... Másrészt: az iparunk nagy része (még a miénk is, pedig mi Európa peremén vagyunk, de azért csak nyugatra Ázsiához képest) Kínában van, azaz ők füstölnek helyettünk. Kazincbarcikán nőttem fel, amit kb. a BVK-ra (mostani Borsodchem) terveztek, legyen hol lakni a melósoknak és vegyészmérnököknek. Akkor még első kézből éreztük, mit kapunk a fogyasztási cikkeinkért cserébe, nem a lakossági fűtés szennyezett a legjobban.
   Lényeg: mind a szegények tüzelési (életbenmaradási) szokásai, mind a kínai árucikkek közgazdasági és szociológiai problémák, amikre önmagában a szolárra váltás nem fog segíteni. Sőt! Ronthat is. Ha most is kvázi mindent Ázsiában gyártanak, mert úgy lehet összeomlás nélkül fenntartani a nyugati gazdaságunkat, akkor nem várható, hogy majd pont a napelemeket (mármint igazándiból tömegével) európai gyártósorok fogják lehozni. Ezen a forgalmazók nyernek majd, a vevők elégedettek lesznek, mert csak távoli országok környezetét fogja szennyezni a gyártás folyamata, és ugyanekkor: távoli országok szorgos munkásai fognak éhbérért dolgozni, míg a mi szegényeink még szegényebbek lesznek (HA nem lesz alanyi jogú alapjövedelem, de erről majd később), és emiatt a mi szegényeink méginkább szarnak majd a környezettudatosságra. Így bezárult a kör.
   Szerintem: még több erdő kellene, és napelem helyett a megfelelő fatüzelési rendszerek, és megfelelő tüzifa állami támogatása. A napelem ettől még jó, ahogy írtam is, de nem mindenre!
   Ha valami lenne, ami tényleg mindenre jó, az azt jelentené, hogy az emberiség térjen vissza az ökoszisztéma egyéb társtulajdonosaival az egyenlőségi viszonyba, akkor viszont nem lehetnénk hétmilliárdan, de megkockáztatom: még egymilliárdan sem.

   A teljes földfelszín nagyon kis hányadát kihasználva a Föld teljes energiaigényét le lehetne fedni? Na, láttam olyan képet pl. amikor a Föld bolygó akkora volt, mint mondjuk egy 10 kilós dinnye, és volt rajta egy koktélparadicsom méretű kék golyócska, és a kép azt illusztrálta, hogy köbméterre kiszámolva kb. ennyi a teljes vízkészlet a Földön, ez terül el szépen. Sokkoló arányok, ugye?! Ez ugrik be erről is: ha mondjuk csak azt veszem, hogy a legeslegdurvábban "felesleges" területekre tesszük le a paneleket, mint pl. sivatagok, félsivatagok, valamint meglévő infrastruktúra tetejére (máris látható a cikk illusztrációján, hogy itt épp nem ezek szerint járnak el!), akkor is ott a kérdés: a városok, vagy iparkomplexumok, amiket ezen szolárföldek hivatottak ellátni, pont ezen sivatagok mellett vannak-e, vagy sem? Na, ugye, hogy általában nem! Onnan el kell vezetni az áramot, illetve tárolni kell, ha épp nem süt a nap, akkor is legyen tartalék! A Szahara pl. tökéletes szolármező lehetne, de ki a faszom akar ott lakni? 

   A felsővezetékek persze pl. megvannak eleve a mostani lakott területeken is, szóval az áram szállítását hagyjuk ki! Marad a tárolás: a szénerőműben ki lehet számítani, hogy annyit égetnek el, amennyit a fogyasztói oldal azonnal igényel. A nap meg lehet akkor süt jobban, amikor senki nem akar több áramot használni (kivéve persze a légkondit, másik nagyon elmés találmány, amit gyűlölök), szóval pl. ha a fűtésnél maradok, akkor nyáron kellene tárolni télire. Ez vajon mennyi plusszban bevitt energiát igényelne, és azt milyen környezetbarát technológiával lehetne biztosítani? Hagyjuk most azt is, hogy maga a napelem milyen komponensekből áll, és ezeket milyen körülmények között bányásszák, valamint milyen energia felhasználásával (na, ugye, hogy fosszilisekkel?!) üzemeltetik magát a napelem-gyártó gyárat?!  Már eleve rezeg a léc, de a tároláshoz felhasznált technológia milyen szinten lehet "megújuló", ez valakinek eszébe szokott jutni?
   Megújulónak ezt nevezem csak:
   "
Kiteregetem a ruhákat (kétkezi munka), amiket a nap és a szél együttes energiája megszárít. A szél fúj, a nap süt, a ruha megszáradt, és nem kellett bedugni semmit a konnektorba, nem kellett akksit tölteni, nem kellett ezt az akksit szállítani, polcokon tárolni raktárházakban, legyártani Kínában." (Idézet innen: A zöld hollywoodi árnyalata)

   Komment: "A szélerőmű sem örökéletű, és a naperőművekkel együtt a madarak vesztét okozzák, bár a madárvilág kihalását nem fogják okozni. Az erdőben pedig nincs aljnövényzet! Fa van, zárt koronával, és kész."       A szélturbinákban talán a neodímium mágnes a nagyobb odabaszós faktor, bár nyilván nem vagyok ornitológus sem, de megintcsak Kína, merthogy ott van az a hely, amit nem mutatnak a hírekben, hogy mi az ára az általunk olyan kézenfekvően tisztának vélt szélenergiának: The dystopian lake filled by the world's tech lust
   Másrészt nem erdőt írtam, hanem fákat. Lehet egy ősbükkösben vagy fenyőerdőben tényleg nincs aljnövényzet, de a fák alatt lehet ;) A lényeg amúgy is az lett volna, hogy a klímaváltozás elleni harc szerintem sokkal inkább arról kellene, hogy szóljon, hogy természetesebb élőhelyeket próbálunk visszaállítani, nem arról, hogy évről évre többet fogyasztunk, de legalább újrahasznosítunk már, meg "megújulókkal" akarjuk lecserélni a fossziliseket!   Az eredeti cikk illusztrációjaként használt képen szerintem összetett ökoszisztéámak annyi esélye van, mint egy tundrán lebetonozott reptéren: kb. a "repedésekben" megülhet 1-2 nagyon szívós faj, csókolom. Egy élhető ökoszisztéma helyére egy ilyet betervezni ligetesítés, de akár még csak egy legelő helyett is, az szerintem főbenjáró bűn lenne!

   Komment: "És minden technológiában megtalálható, részben a marketing miatt, az energiahatékonyságra törekvés. Fűtés, közlekedés, háztartási gépek, elektronika. Tehát az érvelés, hogy ez csak marketing, és kapitalista trükk, nem állja meg a helyét. Lehet, hogy a napelem gyártók a saját érdekükben nyomják a zöld technológiát, de közben ugyanaz a zöld törekvés energiahatékonyabbá teszi azokat az eszközöket, amik azt az energiát felhasználják. "
   Válaszom egyszerű: villanykörte "összeesküvés" ;)
  Ugyan mióta érdeke a tőkéseknek az, hogy energetikailag hatékonyabb árucikket adjanak el, amikor ugyanezek az emberek uralják az energiapiacot is?! Nem a hatákonyság a cél, hanem a tömeges értékesítés és a minél alacsonyabb élettartam! Story of Stuff, melegen ajánlom!

   "És igen, olcsó napelemeket akarok, nagy hatótávú elektromos autókat, és energiahatékony termékeket. A pénzeszsákokra pedig szükség van, mert ők azok, akik befektetnek olyanokba is, amiből mintegy mellékhatásként, mindenki számára valami hasznos lesz."   



   Ha valaki valamiből olcsót akar, annak mindig megvan az ára, csak épp a termék, vagy szolgáltatás értékesítője ezt igyekszik elrejteni a "tudatos vásárló" szeme elől. A járulékos veszteséggel sosem leszünk tisztában. Az olcsó helyett a helyi termék a megoldás! Ha a napelemeket fullra a saját kis városod, falvad határában rakják össze, a helyi folyót, patakot szennyezve, meg ha mondjuk foszforbánya vagy titán-dioxid előállító üzem nincs is a közelben, legalább a helyi művházban hetente levetítik neked, milyen körülmények közt teremtik elő ezeket a "fejlődő országokban", majd akkor akarj légyszi olcsót!
   Elektromos autó egyrészt - mindent latba véve - kb. csak 5-10%-ban környezetbarátabb, mint a hagyományos, de ez csak maga az autó, azaz az infrastruktúra kérdésén nem gondolkodtunk el! A talajélet megszűnik leaszfaltozott úttestek és lebetonozott parkolók alatt. Másrészt ezek a felületek hőcsapdák, főleg a sztrádák, vagy repterek, nem a platánsorral szegélyezett korzókra gondolok, persze. Szóval az urbanizáció (erről dolgozatot is írtam, nem voltam ám mindig szimpla mosodai alkalmazott), és az ezzel járó infrastruktúra nagyobb környezetterhelő komponens, mint a kipufogógáz, azaz az elekromos autó, aminek éppúgy út, parkoló és garázs kell, az kb. halottnak a csók ;)
   Érdemes azt is latba venni, vajon szabad-e úgy gondolkodni, hogy az utak és parkolók voltaképpen milyen kis százalékban fedik le a bolygót? (Vissza a Föld és a rajta lévő víz arányához.) Mert biztos vannak olyan tudósok, akik - megrendelésre - kimutatják, hogy aggodalomra semmi ok, még mindig alig használjuk ki a teljes potenciált! Hálistennek olyan tudósok is vannak, akik meg azt mutatják ki, hogy az utak olyan szinten miszlikbe szabdalják az élőhelyeket, hogy épkézláb ökoszisztémának már nem marad esélye. Egy körforgalom szigetébe lehet fákat ültetni, és be lehet számolni ezeket is a nagy totálba, de nem hiszem, hogy az alatt a fa alatt sündisznó fog telelni, vagy mókus fog odatévedni magvakat gyűjteni. Itt ez a térkép, szerintem magáért beszél:
  


   Pénzeszákokra (azaz nagytőkésekre) azért hiszed, hogy szükség van, mert még a közgazdaságtant is úgy tanítják, ahogy nekik tetszik (tudom, háttérhatalom-konteó, persze-persze...) Megintcsak tanultam pici közgázt én is fősulin, de pl. E. F. Schumacherről közgazdász végzettségű ismerőseim sem hallottak, amíg nem említettem nekik. Én az Ökotáj magazinban olvastam róla, ami azért nem egy nagy példányszámú sajtóanyag, és akkoriban nem lehetett a könyvet megvenni, és a FSZEK-ben is hetekig kellett rá várni, olyan kevés példányszám volt a Kicsi szép-ből. Vajon miért? Mert egy emberközpontú közgazdaságtani modellel jött elő a hatvanas években, amikor épp a másik oldalt - a mára neoliberális/neokonzervatív elnevezésű modellt - erőszakolták rá az egész világra. Ez nem emberközpontú ugye, hanem "megtérülésközpontú" mindenek felett. Ezért etetnek meg még ma is azzal, hogy semmi nem lenne lehetséges a gazdaság nagy játékosai nélkül, akik a tőkét biztosítják minden fejlődéshez! A kérdésről pl. megkérdezném Buthán lakosságát, akik ugye a mi klasszikus GDP-alapú modellünk szerint toprongyosak, ráadásul egy idejétmúlt monarchiában élnek, valahogy az életminőség és általános jó közérzet terén ránkvernek kb. húsz kört egy 60 körös futamon. A "csurran-cseppen gazdaság" az a parasztvakítás, ami már kb. az agresszív patriarchális kultúrák csíráiban rögtön jelentkezett. Odament a főnök a békésen termelő faluba a bandájával, és azt mondta:
    - Héj, parasztok! Megvédünk a rablóktól, ha nekünk adjátok a termés egyharmadát, meg egy-két szüzet ajándékba.
   - Dehát errefelé nincsenek rablók.
   - Most már vannak - kacsint a főnök, miközben megsimogatja bronzkardjának markolatát.
   
Később ugyanez:
   - Parasztok! Építettünk nektek várat, hogy amikor gyün az ellen, behajthassátok a jószágot! Cserébe persze kell a robot, a tized, a kilenced, a kéményadó, meg a jus primae noctis, de mi ez ahhoz képest, hogy békében termelhettek? 
   Békében kitől? A szomszéd gecondártól, aki szintén épített egy várat?

   A trickle-down economy egy nagyon vaskos eufemizmus arra, hogy önként feladjuk munkánk gyümölcsének nagyját (!!!), azon célból, hogy egyesek állítólag szakértő módjára ezt az összeget arra fordítsák, hogy mindenkinek jobb legyen, azaz koncentrálják a tőkét olyan beruházásokra, amire persze egy-két kaláka, vagy akár egy-két város összefogása sem lenne képes. És mi elnézzük ezeknek a "sikerembereknek", hogy a zsenialitásuk okán degeszre keresik magukat, mert nekünk is jók a mellékhatások! Csak éppen nem is olyan biztos, hogy jók! És lehet ez épp így van ez a "megújulókkal" kapcsolatban is: nekik keresni kell rajta, nekünk meg el kell hinni, hogy ez a tudatos vásárlói magatartás, azaz hájpolni kell, és fogyasztani!    Merhogy a GDP-alapú társadalom = fogyasztás-alapú társadalom, azaz amíg ebben élünk, addig minden fogyasztást ki fognak maxolni, környezetkárosításra való tekintet nélkül!

    
Házam tetején lehetne akkora felületű napelem, ami nem csak engem, de két szomszédom is ellátná? 
   És akkor?! Jolikáról és Marikáról, akik még a hiánygazdálkodás idején cseperedtek, el is hiszem, hogy ideig-óráig ez egy üdvös felállás lenne ;) De pl. hadd mondjak egy példát, mi van az "én házamban", azaz egy 7 szobás albérletben, Dublinban: a rezsi benne van az albérleti díjban, ezért az olasz csaj 120 percre állítja be a szárítót, amikor egy fél programnyi cuccot kimosott, holott 45 perc elég lenne. A brazil felforral egy liter vizet konkrétan a forráspontig, ha egy csésze kávét akar inni. A francia csávó rendszeresen dobálja ki a ki sem csomagolt kaját, mert elfelejti, hogy megvette, és lejár a szavatossága. Amikor egy másik csávó ki akart dobni 2 kiló krumplit, mert elkezdett csírázni, és mondtam, hogy azt csak le kell vágni, erre megkérdezte - 22 évének teljes őszinteségével -, hogy "de nem baszódott el már az íze?" A mellszőrét szigorúan 3 milliméteresre vágja, és valami kibaszott drága kencét használ a hajára, ami a stressz miatt korán elkezdett hullani, de fingja nincs az alapvető élelmiszerkekről... A mosogatásról ne is beszéljünk: súrolgatják a fakanalat a habzó szivaccsal, miközben vastag sugárban folyik a forró víz!
   Na, itt van az "ingyen energia áldása", baszomalássan!
   Ezeknek magarázhatod majd, hogy a "megújulóból" származó elekromosságon alapuló fűtés NEM azt jelenti, hogy elmész dolgozni, és nyitva felejted az ablakot, aztán fűtöd az utcát! Másik kommentben szerepelt az oktatás, hát ez lehetne a sarokköve a témának. De akkor az oktatás szót inkább én nevelésre változtatnám, és úgy képzelném el, mint ahogy a Bakterházban Bendegúz belekóstolt a tányér peremébe! Elfelejtetted éjszaka lekapcsolni a villanyt az előszobában? Paffff!!
   Szóval ne már, kéremszépen! Amíg a fogyasztási szokásainkat pazarlási szokásoknak lehet nevezni, addig a szolár akkor sem mentene meg, ha az összes fentebb említett járulékos kár nem járna a legyártásával és üzemeltetésével. Addig kb. semmi sem számít megoldásnak.
   És hogy ne csak károgjak, aki még velem tartott, egy röpke háztartási trükk: tojás főzéséhez elég forráspontra hozni a vizet, majd rögtön el lehet zárni a gázt, vagy a főzőlapot. Innen 2-3 perc a lágy tojás, és 8-10 perc a keményre főtt tojás. Nem kell végig "fűteni" ;)
   
    De mindez persze inkább csak a tudatalatti mátrixunkat dolgozza meg, mert amennyire én tudom, a háztartási fogyasztás csak töredéke a káros fogyasztásnak, azaz akármilyen vásárlói "igénnyel" lépünk fel, máris hozzájárultunk a klímaváltozás tényezőihez. Nyilván nagyobb súlya van távoli egzotikumok vásárlásának, mint pl. az avokádó, de nem akarok senkiben extra bűntudatot kelteni! Mea culpa, ha pl. megiszom a söröm, vagy a borom, épp olyan bűnös vagyok, mert voltaképpen - ha szigorúan vesszük - nekem semmi szükségem az alkoholra, azaz feleslegesen generálok fogyasztói igényt. Azért nem is megyek végig az O'Connell Streeten a hátam korbácsolva másnaposan, de legalább belegondolok abba, hogy amit megveszek (bármit!) az a mai gazdasági-politikai narratíva szerint ugyan üdvös, GDP-növelő aktus, a való világban viszont mindenképen káros. Kivéve a szigorúan helyit, amint már említettem fentebb.
   Oktatás megint: nem tudom pontosan mi megy ezen a téren, de ahogy minket még kb. jó "fogaskerekeknek" neveltek a kisdobos/úttörő rendszerben, és ez nem is volt titok, most engedelmes fogyasztókat nevelnek talán az iskolásokból, csak éppen a propaganda sokkal burkoltabb. 
   A fogyasztásunk része a globalizált termelési-értékesítési struktúra, azaz senki nem fogja reklámozni, mi a valódi ára egy kiló banánnak, vagy egy maguro szashiminek, vagy csak simán egy állítólagos "fair trade" latténak! Ami olyan helyekről jön, amiről fingunk sincs, csak úgy kb. a Google Earth miatt tudjuk, hogy egyáltalán léteznek, azt simán bevesszük, hogy biztos jó ez így, nekünk ez biztos jár, "mert megérdemlem". A napelemmel - tömegtermelés estén - pont így lenne. A rendszer ilyen, amiben élünk, szóval nincs kivétel!
   Ide jön a másik komment, hogy
"
Ha bármifokú értelem és előretekintés jellemezné a komplett politikai elitet, akkor RENGETEG lehetőségünk lenne."
   Erre már röviden ott is írtam: a pénzügyi elit a hal feje, a politikai elit sajnos az ő zsebükben van régóta. Azaz akkor lenne rengeteg lehetőség, ha paradigmaváltás történne: minimum kezdjük el a jólétet komplexebb mutatókkal számolni, nem csak a gazdasági teljesítménnyel és vásárlóerővel! Kezdjük el számon kérni a mammutvállalatokat, ahelyett, hogy szent tehénként kezeljük őket, mint "munkahelyteremtők"! Azt persze nem tudom megmondani, hogy a generációk óta téves eszmerendszerben élő tömeg erre képes-e egy újabb véres és kaotikus forradalom, vagy világháború nélkül, de demokratikus szavazás útján egyelőre nem látom a kiutat, mivel a szavazókig a hatalom (és ez lehet a puha diktatúrás modell, mint Orbánék, Putyinék, de lehet a liberálglobalista modell is) által kézben tartott média viszi el az infót, a lehetőségeket. A változás akkor következhetne be, ha a valóban tájékozott, valódi értelmiség ahelyett, hogy lekezeli, lesajnálja az egyszerű "plebsz"-et, megtalálná vele a hangot, felkarolná, és vezetné. Nem számítom valódi értelmiségnek a szakbarbárokat, akiknek ugyan felsőfokú végzettsége van, de az információt csak a saját területén képes feldolgozni, az összefüggések meglátására vagy képessége sincs, vagy csak ideje nem, mert sikeres akar lenni a saját pályán, meg mellette épp eléggé leköti a család, kikapcsolódás, stb. Sajnos kifejlesztettünk egy olyan szinten specializációra épülő érvényesülési modellt, ahol lehet eleve 30 éves korig egyetemre kell járni, majd a következő 10 évben bizonyítani, hogy valamit még hozzá lehet adni a meglévő tudásbázishoz, és elismerésnek örvendve fürdőzni a publikációkkal és esetleg visszatérni az alma materhez, hogy ugyanazt megtanítsa emberünk a következő generációknak, mert ez a kifizetődő út. Tudom, hogy mára iszonyatosan nagy zseninek kellene lenni ahhoz, hogy valódi polihisztor legyen valaki, de ettől függetlenül szerintem minimum elvárás lenne egy politológustól vagy történésztől, hogy képes legyen közgazdaságtani összefüggéseket látni, vagy egy közgazdásztól, hogy képes legyen szociálpszichológiai, vagy ökológiai hatásokat mérlegelni. Pozitív példa: Vandana Shiva. Fizikus és ökológus, aki az egyszerű indiai paraszti hátteret nem megtagadta, hanem igyekszik megvédeni. Józan ész, és nagy szív. A magyar közéletet, bevallom, nem figyelem árgus szemekkel, de mondjuk Ángyán József jutna eszembe, ha azon gondolkodnék, milyen vezetőre lenne szükség. Semmiképp nem Gyurcsány Ferencre, vagy Bajnai Gordonra, azaz amíg az ellenzék nem képes megújulni, addig baszva vagyunk, és Orbánék malmára hajtjuk a vizet, épp úgy ahogy Clinton csődje hajtotta Trump malmára.
   Lényeg a lényeg: a helyi értékeket, helyi megoldásokat a "nép" szerintem szeretné, nagy pech, hogy az állítólagos "baloldal" a globalizált világképet, és a vidéki helyett a városi létformát képviseli. Vagy tulajdonképpen semmit, csak azt, hogy ha a "jobboldal" azt mondja valamire, hogy fekete, nekik élből azt kell mondani, hogy fehér, még akkor is, ha a dolog valójában kábé 75%-os szürke! És néha persze igazuk van, azaz lehet néha tényleg 25%-os szürke az, amire ők fehéret mondanak inkább, de a lényeg itt azon van, hogy nem képesek sosem észérvekkel előjönni, csak a makacs "ellenállással" a jelenleg nyerő pozícióban lévő hatalommal szemben. Így értelemszerűen a puha diktatúráktól csak a keményebbek felé visz az út.
   Érdemes olvasni ezt is (meg a folytatásait): Tölgyessy Péter: Elveszett egyensúly


Komment: "Részemről támogatom azt, hogy mindenki termelje meg a maga energiáját. Csak ez a kulcsa annak, hogy az embereknek fogalmuk legyen a fogyasztásról. Ha máshol van megtermelve, akkor max. csak egy órán keresztül láthatod a fogyasztást. Sokaknak ez már nem mond sokat, ki tudja fizetni, meg amúgy is, ez is olyan szabadság feeling, megtehetem és ezen sem kell gondolkodnom. Valahogy jobban dotálnám a független létesítményeket, és ebbe nem csak az energia megtermelése tartozna bele, hanem pl. a szennyvízkezelés is! Nem szabad az embereket elszigetelni a problémáktól! Az a kényelem amit sokan megvásárolnak, az öl meg mindenkit!"
   
Pontosan!   Charles Eisenstein. Localfutures.org. Economics of Happiness. A korábban említett schumacheri örökség fiatalos, továbgondolt verziója. 
   Megint oda térek vissza: ha a napelem (vagy szélturbina, vagy biodízel, stb.) gyártásának minden következményét bevállalod a saját megyéd területén belül, és még mindig azt mondod, hogy ez a jövő, akkor beszéljünk róla újra! 

   Előjött még az "ökológiai sivatagok" kérdése. Pl. birkalegelő, kombinálva panelmezővel. 

   Ezen a vonalon egy biológus, és egy általam csak youtube-ról ismert, talajmegújító mezőgazdasággal foglalkozó úriember kezdett párbeszédbe, és ez nekem már magas. 
  Az én erősségem az, hogy igyekszem nem leragadni sem pusztán ökológiai, sem gazdasági, sem technológiai, sem szociológiai aspektusoknál, próbálom átlátni a nagyobb képet. Rajzot is tanultam magasabb szinten, szóval esztétikai szempontokról is lehetne még szólni. Vizuális hatásokról, amik konkrétan pozitív, avagy negatív irányba befolyásolhatják az általános jóérzetünket, és ez már a pszichológiai kutatások hatásköre, de szintén érdemes bevenni a kalapba.
    Ide tartozik pl. az, mit dolgoz fel az agyunk (vagy lelkünk) szívesebben: legelőt fákkal, és csicsergő madarakkal, vagy legelőt kékesszürke négyzetlapokkal? Mitől leszünk, avagy maradunk mentálisan stabilak, kreatívak, lelkes emberi lények? Ajánlom megint itt, nem magam, csak egy általam angolból fordított cikket : Így nyugtatnak meg a fák


    És még tudnék sokat írni arról, milyen propagandaelemeket vélek felfedezni a mostanában tapasztalt "green hype"-ban, amik teljesen párhuzamosan futnak a populista pártok térnyerésével, azaz izzadságszagú kísérlet lehet arra, hogy a gonosz klímaváltozástagadókat pellengérre állítsuk. 
   
   De már magamhoz képest is túlírtam a témát, szóval egyelőre ennyi.
   Vandana Shivával szeretném egyfajta keretbe tenni az írást. 
   A "zöld forradalom" annak idején azzal marketingelte önmagát, hogy felszámolják majd az éhezést a Földön! Kombájn, traktor, műtrágya, gyomirtó, rovarirtó, mind a kőolajfinomításhoz kapcsolódó részágazatok, ugye? Akkor az érte meg. Kellett egy nagyszerű cél, hogy mindenki elhiggye: Afrikában sem lesz több nyomorgás, ha most ebbe fektetjük az energiát! Aztán mi lett a vége? 
    Másik általam csak lefordított cikk : Vandana Shiva: Párizs, a béke, és az emberiség a szakadék szélén
   Akkor nem kérdeztük meg, mi lesz a nagyüzemi mezőgazdálkodás, a gépesített állattartás hátulütője.
   Most nem kérdezzük meg akkor, ez vajon hová vezethet? :
 
   Anélkül, hogy megvizsgálnánk most a "megújulók" összes várható következményeit, a pozitív mellett a negatívakat sem elbagatellizálva, szerintem csak a szakadéknak a peremére toljuk méginkább magunkat.